Amint Jézus a szolgálatának a végéhez közeledik, ismét szemléltetésekkel leplezi le az írástudókat és a magas rangú papokat. Emiatt azon vannak, hogy megöljék (Lukács 20:19). Jézus azonban nem hátrál meg, hanem egy újabb szemléltetéssel folytatja a leleplezésüket:

„Az egek királysága ahhoz hasonlítható, mint amikor egy király ünnepi ebédet készített a fia esküvőjére. A király elküldte a rabszolgáit a meghívottakért, de azok nem akartak eljönni a lakomára” (Máté 22:2, 3). Jézus azzal kezdi a szemléltetését, hogy megemlíti az egek királyságát. Ezért a szemléltetésben szereplő „király” Jehova Isten kell hogy legyen. De kicsoda a király fia és azok, akiket meghívtak az esküvői ebédre? A király fiát is könnyű azonosítani: Jehova Fiáról van szó, aki éppen elmondja ezt a szemléltetést. A meghívottak pedig azok, akik együtt uralkodnak majd a Fiúval az egek királyságában.

Kiket hívtak meg elsőként? Nos, kiknek prédikált először a királyságról Jézus, valamint az apostolok? A zsidóknak (Máté 10:6, 7; 15:24). Ez a nemzet i. e. 1513-ban elfogadta a törvényszövetséget, ezért elsőként előttük állt nyitva a lehetőség, hogy „papok királysága” legyenek (2Mózes 19:5–8). De mikor hívták meg őket ténylegesen az esküvői lakomára? Erre nyilván i. sz. 29-ben került sor, amikor Jézus elkezdett prédikálni az egek királyságáról.

Hogyan reagált a legtöbb izraelita a meghívásra? Ahogy Jézus mondta, „nem akartak eljönni”. A vallási vezetők és a nép nagy része nem fogadta el Jézust mint Messiást és mint Isten kijelölt Királyát.

Jézus utal rá, hogy a zsidók kapnak még egy lehetőséget: „[A király] elküldött még más rabszolgákat is, így szólva: »Mondjátok meg a meghívottaknak: ’Az ebéd elkészült, bikáim és hizlalt állataim le vannak vágva, és készen van minden. Gyertek a lakomára!’« De azok nem törődtek vele, hanem az egyik elment a szántóföldjére, a másik az üzleti ügyeit intézte, a többiek pedig megfogták a király rabszolgáit, arcátlanul bántak velük, és megölték őket” (Máté 22:4–6).  Ez azt szemlélteti, hogy mi történik a keresztény gyülekezet megalapításakor. Akkor a zsidóknak még mindig lesz lehetőségük belépni a királyságba, ám a legtöbben elvetik ezt a meghívást, sőt még bántalmazzák is a király rabszolgáit (Cselekedetek 4:13–18; 7:54, 58).

Milyen következményre számíthat a nemzet? Jézus ezt mondja: „A király ekkor dühös lett, és elküldte a seregeit, megölte a gyilkosokat, és felégette a városukat” (Máté 22:7). A zsidók i. sz. 70-ben néznek szembe ezzel, amikor a rómaiak elpusztítják „a városukat”, Jeruzsálemet.

Vajon senki más nem lesz meghívva azért, mert a zsidók elutasították a király meghívását? Jézus szemléltetéséből kiderül, hogy nem így lesz. A folytatásban ezt mondja: „Ezután [a király] így szólt a rabszolgáihoz: »A lakoma ugyan készen van, de a meghívottak nem voltak méltók arra, hogy részt vegyenek rajta. Menjetek hát a városból kivezető utakra, és hívjátok meg a lakomára, akit csak találtok.« Így aztán kimentek a rabszolgák az utakra, és meghívtak mindenkit, akit csak találtak, gonoszakat és jókat egyaránt. És a terem, ahol az esküvőt tartották, megtelt vendégekkel” (Máté 22:8–10).

Ennek megfelelően Péter apostol később elkezd prédikálni a pogányoknak is – akik nem zsidónak születtek, és nem is tértek át a zsidó vallásra –, hogy igaz keresztényekké válhassanak. I. sz. 36-ban a római katonatiszt, Kornéliusz és a családja megkapja Isten szellemét, és ezáltal lehetőség nyílik előttük, hogy bejussanak az egek királyságába, amelyről Jézus beszélt (Cselekedetek 10:1, 34–48).

Jézus utal rá, hogy végül még azok közül sem bizonyul mindenki elfogadhatónak „a király” előtt, aki eljön a lakomára. Ezt mondja: „Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt esküvőhöz illő ruhába öltözve. Ezt kérdezte tőle: »Barátom, hogy jutottál be ide, amikor nincs rajtad esküvőhöz illő ruha?« Az egy szót sem tudott szólni. Akkor a király így szólt a szolgáihoz: »Kötözzétek meg a kezét és a lábát, aztán dobjátok ki a sötétségbe. Ott majd sír, és csikorgatja a fogát.« Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” (Máté 22:11–14).

A Jézust hallgató vallási vezetők talán nem értik teljesen, hogy mit jelent a szemléltetés. Ám dühösek, és minden eddiginél elszántabbak, hogy megszabadulnak attól az embertől, aki ilyen kínos helyzetbe hozza őket.