Az 1Korintusz 6:1–8-ban Pál apostol a hívőtársak közötti perekről írt. Kifejezte, mennyire csalódott, hogy némely korintuszi keresztény ’igazságtalanok előtt mer pereskedni’ (1. vers). Pál súlyos érveket hozott fel arra, hogy a keresztények miért ne világi bíróság előtt pereljék egymást, és miért inkább a gyülekezeti berkeken belül rendezzék a vitáikat. Vizsgáljunk meg néhány okot, miért született ez az ihletett tanács, majd vegyünk szemügyre egy-két helyzetet, amelyekre nem feltétlenül vonatkozik ez az utasítás.

Ha üzleti ügyek miatt vitába keverednénk egy hívőtársunkkal, elsősorban arra törekednénk, hogy Jehovának tetsző módon oldjuk meg az ügyet, és ne úgy, ahogy nekünk tetszik (Példabeszédek 14:12). Amint Jézus rámutatott, a legjobb minél hamarabb rendezni a nézeteltérést, még mielőtt elmérgesedik a helyzet (Máté 5:23–26). Szomorú azonban, hogy néhány keresztény olyannyira belemerül a vitába, hogy világi bíróság elé viszi az ügyet. Pál ezt mondta: „teljességgel vereséget jelent nektek, hogy pereitek vannak egymással.” Miért? Ennek egyik főbb oka, hogy az ilyen eljárások nagy valószínűséggel rossz fényt vetnek a gyülekezet jó hírnevére és arra az Istenre, akit imádunk. Ezért szívleljük meg Pál kérdését: „Miért nem hagyjátok inkább, hogy vétsenek ellenetek?” (7. vers).

Pál ezenkívül azzal érvelt, hogy Isten egy remek elrendezést iktatott be a gyülekezetben, amellyel sokféle vitát lehet tisztázni. A vének olyan keresztény férfiak, akiket a szentírási igazságok ismerete bölccsé tett, és akikről Pál azt mondta, hogy ’képesek ítéletet tenni a testvéreik között’, amikor ’ennek az életnek a dolgairól’ van szó (3–5. vers). Jézus rámutatott, hogy azokat a vitákat, amelyek súlyos helytelenséget foglalnak magukban – ilyen például a rágalmazás és a csalás –, egy három lépésből álló eljárás szerint kell rendezni: először, igyekezniük kell az érintett feleknek, hogy négyszemközt rendezzék az ügyet; másodszor, ha ez a lépés nem járt sikerrel, az egyik fél vigyen magával  egy vagy két tanút; harmadszor pedig, ha ez a lépés sem járt sikerrel, akkor az ügyet a gyülekezet elé kell vinni, amelyet a vének képviselnek (Máté 18:15–17).

A keresztény vének természetesen nem feltétlenül jogászok vagy üzletemberek, és nem is kell így tevékenykedniük. Nem ők szabják meg a testvérek közötti, üzleti ügyekben felmerülő viták rendezésének feltételeit. Inkább igyekeznek segíteni az érintett feleknek, hogy az Írásoknak megfelelően járjanak el, és találjanak békés megoldást az ügyük rendezésére. A bonyolult eseteket minden bizonnyal szeretnék megbeszélni a körzetfelvigyázóval vagy Jehova Tanúi fiókhivatalával. Ám vannak olyan helyzetek, amelyekre nem vonatkozik Pál tanácsa. Egyebek között melyek ezek?

Néhány esetben a per mindössze egyszerű formalitás vagy jogi értelemben szükséges eljárás az ügy önzetlen, békés rendezésére. Például a per lehet az egyetlen járható út a válás, gyermekelhelyezés, tartásdíj esetében, illetve ha szeretnénk elérni, hogy a biztosító kártérítést fizessen, vagy hogy felvegyenek a hitelezők listájára egy csődeljárás során, valamint hogy a bíróság megerősítsen egy végrendeletet. Ezenkívül vannak még olyan esetek, amikor egy testvér talán úgy érzi, hogy viszontkeresetet kell benyújtania, hogy megvédje jogait egy perben. *

Ha az ilyen pereket a versengés szelleme nélkül visszük végig, akkor bizonyára nem fogunk Pál apostol ihletett tanácsával ellentétben eljárni. * Mindenesetre a keresztények számára a legfontosabb Jehova nevének a megszentelése legyen, valamint a gyülekezet békéje és egysége. Krisztus követőinek jellemzője elsősorban és leginkább a szeretet, a „szeretet [pedig] nem keresi a maga érdekeit” (1Korintusz 13:4, 5; János 13:34, 35).