Aki nem szándékosan ölt embert, ezekbe a lévita városokba menekülhetett, hogy ne kerüljön a vérbosszuló kezébe. Jehova utasítására 6 ilyen várost jelölt ki Mózes, illetve később Józsué, az ígéret földjén szétszórtan. Amikor a menekülő a menedékvárosba ért, el kellett mondania a történteket a városkapuban a véneknek, akiknek szívélyesen kellett őt fogadniuk. Hogy ne élhessenek vissza ezzel a lehetőséggel azok, akik szándékosan öltek embert, a menedékjogért folyamodó személynek bíróság elé kellett állnia abban a városban, melynek a területén a haláleset történt, és bizonyítania kellett az ártatlanságát. Ha ártatlannak találták, vissza kellett térnie a menedékvárosba. Az élete végéig vagy a főpap haláláig nem hagyhatta el a város területét (4Mó 35:6, 11–15, 22–29; Jzs 20:2–8).