1–2. Miért nem éri meglepetésként Pált az üldözés?

 ALIG hogy sikerült kimenteni Pált Jeruzsálemben egy dühös csőcselék kezei közül, most ismét őrizetben van. Nem éri meglepetésként az üldözés, mivel a szent szellem feltárta neki, hogy „bebörtönzés és nyomorúságok” várnak rá Jeruzsálemben (Csel 20:22, 23). Bár azt nem tudja, hogy pontosan mi fog történni vele, azzal tisztában van, hogy Jézus nevéért továbbra is szenvednie kell (Csel 9:16).

² Még keresztény próféták is figyelmeztették Pált, hogy meg fogják kötözni, és „a nemzetekből valók kezébe adják” (Csel 21:4, 10, 11). Nemrég egy zsidókból álló csoport meg akarta ölni, aztán pedig olyan nagy vita lett miatta a szanhedrin tagjai között, hogy majdnem darabokra tépték. Most őrizetben van, római katonák felügyelnek rá, és újabb kihallgatások előtt áll (Csel 21:31; 23:10). Pál apostolnak igazán nagy szüksége van bátorításra!

3. Hogyan kapunk bátorítást, hogy folytatni tudjuk a jó hír hirdetését?

³ Mi is, akik a vég idején élünk, tudjuk, hogy „mindazokat, akik Krisztus Jézus tanítványaként úgy szeretnének élni, hogy odaadóan szolgálják Istent, üldözni fogják” (2Tim 3:12). Időről időre szükségünk van bátorításra, hogy folytatni tudjuk a prédikálómunkát. Igazán hálásak vagyunk az aktuális és ösztönző kiadványokért és összejövetelekért, melyekről „a hű és értelmes rabszolga” gondoskodik (Máté 24:45). Jehova biztosít minket arról, hogy egyetlen ellenségünk sem tudja majd eltörölni Isten népét a föld színéről, és a jó hír hirdetését sem lesz képes leállítani (Ézs 54:17; Jer 1:19). Vajon Pál apostol is kapott valamilyen buzdítást, hogy ki tudjon tartani? Ha igen, mi volt az, és milyen hatással volt rá?

4–5. Milyen bátorítást kapott Pál, és miért jött ez a legjobbkor neki?

⁴ Aznap éjjel, amikor Pál apostolt megmentették a szanhedrin bíróitól, meg is kapta az olyannyira szükséges bátorítást. Az ihletett beszámoló ezt írja: „ott állt mellette az Úr, és ezt mondta: »Légy bátor!  Mert ahogy Jeruzsálemben alaposan tanúskodtál rólam, úgy kell tanúskodnod Rómában is«” (Csel 23:11). Jézus szavai megerősítették Pált, és arról biztosították, hogy meg fog menekülni. Így el fog jutni Rómába, és lehetősége lesz ott is tanúskodni Jézusról.

⁵ Ezek a bátorító szavak a legjobbkor jöttek Pálnak. Másnap zsidó férfiak – több mint 40-en – „összeesküvést szőttek, és átokkal kötelezték magukat, azt mondva, hogy se nem esznek, se nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált”. Az, hogy még esküvel is megerősítették az összeesküvésüket, jól mutatja, hogy milyen elszántak voltak, hogy megölik az apostolt. Úgy gondolták, hogy ha nem sikerül, amit elterveztek, átok száll rájuk (Csel 23:12–15). Az volt a tervük – melyet a magas rangú papok és a vének is támogattak –, hogy Pált újra a szanhedrin elé vitetik azzal az indokkal, hogy szeretnék még alaposabban kivizsgálni az ügyét. De igazából az volt a szándékuk, hogy lesből rátámadnak az úton, és megölik.

6. Hogyan derült ki a Pál elleni összeesküvés, és mit tanulhatnak a fiatalok ebből?

⁶ Azonban Pál unokaöccsének a tudomására jutott az összeesküvés, és elmondta Pálnak. Pál arra kérte, hogy jelentse ezt a római parancsnoknak, Klaudiusz Liziásznak (Csel 23:16–22). Semmi kétség afelől, hogy Jehova nagyon szereti azokat a hűséges fiatalokat, akik Pál unokaöccséhez hasonlóan Isten népének az érdekeit bátran a magukéi elé helyezik, és mindent megtesznek, hogy támogassák Isten királyságát.

7–8. Mit tett Klaudiusz Liziász, hogy megvédje Pált?

⁷ Amikor Klaudiusz Liziász megtudta, milyen merénylet készül Pál ellen, azonnal cselekedett. Parancsba adta, hogy az 1000 embere közül válogassanak össze egy 470 főből – közkatonából, lándzsásból és lovasból – álló osztagot, hogy Pált biztonságban elkísérjék Cezáreába. Ott át kellett adniuk Félix kormányzónak. a Bár nagyon sok zsidó élt Cezáreában, mely Júdea római tartomány közigazgatási központja volt, a lakosai többsége nem zsidó volt. Míg Cezáreában béke uralkodott, addig Jeruzsálemben zűrzavar volt, mivel az előítélet miatt sokan erőszakkal léptek fel más vallásokkal szemben. Ezenkívül Cezáreában volt a római hadsereg júdeai főhadiszállása is.

⁸ A római törvényeknek eleget téve Liziász küldött egy levelet Félixnek, melyben vázolta az ügyet. Tájékoztatta arról, hogy amikor megtudta, hogy Pál római állampolgár, kiszabadította a zsidók kezei közül, akik „már majdnem megölték”. Azt írta, hogy nem találta Pált bűnösnek semmilyen „halált vagy bilincset érdemlő” bűntettben, de az összeesküvés miatt átadja őt Félixnek. Így a kormányzó kihallgathatja Pál vádlóit, és ítéletet hozhat az ügyben (Csel 23:25–30).

9. a) Mivel sértették meg Pál állampolgári jogait? b) Miért lehet szükség rá, hogy megvédjük a jogainkat?

 ⁹ Vajon az igazságot írta le Liziász a levelében? Nem egészen. Úgy tűnik, igyekezett a lehető legjobb színben feltüntetni magát. Valójában nem azért sietett Pál segítségére, mert megtudta, hogy római állampolgár. Ezenkívül arra nem tért ki a levelében, hogy megkötöztette két lánccal, és később parancsba adta, hogy korbácsolással hallgassák ki (Csel 21:30–34; 22:24–29). Ezzel megsértette Pál állampolgári jogait. Napjainkban Sátán, kihasználva az ellenségeink vallásos fanatizmusát, igyekszik fokozni az üldözést ellenünk, és előfordulhat, hogy megsértik a vallásszabadsághoz való jogunkat. Pálhoz hasonlóan mi is sokszor törvényes úton próbálunk érvényt szerezni a jogainknak.

10. Milyen vádakat hoztak fel Pál ellen?

¹⁰ Cezáreában Pált Heródes palotájában tartották őrizet alatt a vádlói megérkezéséig (Csel 23:35). Öt nappal később meg is érkezett Jeruzsálemből Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű szónokkal. Tertullusz először dicsérni kezdte Félixet, hogy mi mindent tett a zsidókért. Nyilvánvalóan az volt a célja, hogy hízelgéssel elnyerje a támogatását. b Aztán a tárgyra tért, és ezt mondta Pálról: „ez a férfi valóságos pestis, zendüléseket szít minden zsidó között szerte a lakott földön, és a názáretiek szektájának élharcosa. A templomot is megpróbálta megszentségteleníteni, ezért elfogtuk.” Erre „a zsidók is csatlakoztak a támadáshoz, és bizonygatták, hogy így vannak ezek” (Csel 24:5, 6, 9). A Pál ellen felhozott vádak – az, hogy zendülést szít, egy veszélyes szekta vezetője, és megszentségteleníti a templomot – olyan súlyosak voltak, hogy ezek alapján akár halálra is ítélhették volna.

11–12. Hogyan cáfolta meg Pál az ellene felhozott vádakat?

¹¹ Ezután Pál kapott szót. „Bátran beszélek a magam védelmében” – kezdte. Határozottan kijelentette, hogy nem bűnös az ellene felhozott vádakban. Nem szentségtelenítette meg a templomot, és zendülést sem akart szítani. Elmondta, hogy jó néhány évig nem is volt Jeruzsálemben, most pedig adományokat hozott a keresztényeknek. Erre azért volt szükség, mert valószínűleg az éhínség és az üldözés miatt elszegényedtek. Pál arra is felhívta a figyelmet, hogy mielőtt bement a templomba,  szertartásilag megtisztult, és folyton arra törekedett, hogy megőrizze a tiszta lelkiismeretét Isten és az emberek előtt (Csel 24:10–13, 16–18).

¹² Azt azonban elismerte, hogy „a szerint a tanítás szerint” végez szent szolgálatot az ősapái Istenének, „amelyet ők szektának neveznek”. De hangsúlyozta, hogy hiszi „mindazt, ami meg van írva a Törvényben és a Prófétákban”. És akárcsak a vádlói, ő is hisz abban, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak”. Ezután a vádlóira terelte a figyelmet: „mondják meg az ittlevők maguk, hogy mi rosszat találtak akkor, amikor a szanhedrin előtt álltam, hacsak nem azt az egy kijelentést, amelyet közöttük állva kiáltottam: »A halottak feltámadása miatt ítéltetem meg ma előttetek!«” (Csel 24:14, 15, 20, 21).

13–15. Miért jó példa Pál abban, ahogyan a hatóságok előtt tanúskodott?

¹³ Ha az imádatunk miatt a hatóságok elé állítanak minket, és alaptalanul azzal vádolnak bennünket, hogy lázadást szítunk, vagy hogy egy veszélyes szektához tartozunk, utánozhatjuk Pál jó példáját. Tertullusszal ellentétben Pál nem próbálta hízelgéssel megnyerni magának a kormányzót. Nyugodt maradt, és tiszteletteljesen viselkedett. Tapintatos volt, de világosan és nyíltan fogalmazott. Rámutatott, hogy nem jöttek el a tárgyalásra azok az Ázsia tartományból való zsidók, akik a templom megszentségtelenítésével vádolják, pedig a törvény értelmében joga lenne hozzá, hogy szembesítsék velük (Csel 24:18, 19).

¹⁴ De ami még fontosabb, Pál nem félt beszélni arról, hogy miben hisz. Bátran újra elmondta a feltámadással kapcsolatos reménységét,  mellyel heves vitát kavart, amikor a szanhedrin előtt állt (Csel 23:6–10). Miért ezt emelte ki a védőbeszédében? Azért, mert Jézusról és a feltámadásáról prédikált, amiben az ellenségei nem hittek (Csel 26:6–8, 22, 23). Igen, a vita tárgya a feltámadás volt, illetve még konkrétabban a Jézusba és a Jézus feltámadásába vetett hit.

¹⁵ Pálhoz hasonlóan mi is tudunk bátran tanúskodni, és mi is erőt meríthetünk abból, amit Jézus a tanítványainak mondott: „a nevem miatt minden ember gyűlölni fog titeket. De aki mindvégig kitart, az megmenekül.” Vajon aggódnunk kellene amiatt, hogy tudni fogjuk-e, mit mondjunk? Nem, mivel Jézus erről biztosít minket: „amikor elfognak, hogy átadjanak benneteket, ne aggódjatok előre amiatt, hogy mit mondjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti beszéltek, hanem a szent szellem” (Márk 13:9–13).

16–17. a) Hogyan járt el Félix Pál ügyében? b) Valószínűleg miért rémült meg Félix, és miért hívatta ezután is többször Pált?

¹⁶ Félix kormányzó nem most hallott először a keresztények hitnézeteiről. Ezt olvassuk: „Félix, aki elég jól ismerte az erre az Útra [azaz a korai kereszténységre] vonatkozó tényeket, elnapolta az ügyüket, ezt mondva: »Ha majd Liziász, a katonai parancsnok lejön, dönteni fogok ezekben a titeket érintő dolgokban.« A katonatisztnek megparancsolta, hogy tartsák Pált őrizet alatt, de enyhítsenek az őrizetén, a hozzá közel állóknak pedig engedjék meg, hogy gondoskodjanak a szükségleteiről” (Csel 24:22, 23).

¹⁷ Néhány nappal később Félix és a zsidó származású felesége, Druzilla hívatta Pált, és „meghallgatta, amit a Krisztus Jézusba vetett hitről mondott” (Csel 24:24). Amikor azonban Pál „az igazságosságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről beszélt, Félix megrémült”. Miért? Valószínűleg azért, mert ezek hallatán lelkiismeret-furdalása lett, hiszen tudta, hogy sok gonosz dolgot tett. Ekkor elküldte Pált: „Most menj el, de ha alkalmam lesz, újra hívatlak.” Félix ezután még sokszor hívatta Pált, de nem azért, mert meg akarta ismerni az igazságot, hanem mert azt remélte, hogy kenőpénzt kap tőle (Csel 24:25, 26).

18. Miért beszélt Pál „az igazságosságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről” Félixnek és Druzillának?

¹⁸ Miért beszélt Pál „az igazságosságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről” Félixnek és Druzillának? Ne feledjük, hogy azt akarták tudni, hogyan lehet valaki Krisztus követője. Pál tudta, hogy Félix és a felesége kegyetlenek, igazságtalanok, és erkölcstelenül élnek. Mégis nyíltan elmondta nekik, hogy Isten mit vár el azoktól, akik szeretnének Jézus követői lenni. Rávilágított, hogy milyen óriási a különbség Isten  igazságos irányadó mértékei és a kormányzó meg a felesége életvitele között. Ebből megérthették, hogy minden ember számadással tartozik Istennek a gondolataiért, a szavaiért és a tetteiért. Félix azt is felismerhette, hogy bár ítéletet mondhat Pál felett, Isten őt is meg fogja ítélni. Nem csoda, hogy megrémült!

19–20. a) Mit tegyünk, ha az, akinek prédikálunk, látszólag érdeklődik az igazság iránt, de valójában nem akar változtatni az életén? b) Honnan tudjuk, hogy Félix nem volt Pál barátja?

¹⁹ A szolgálatunk során mi is találkozhatunk Félixhez hasonló emberekkel. Először úgy tűnhet, hogy érdeklődnek az igazság iránt, de aztán kiderül, hogy nem akarnak változtatni az életükön. Jó, ha ezzel tisztában vagyunk. De ahogy Pál is tette, mi is beszélhetünk nekik tapintatosan Isten igazságos irányadó mértékeiről. Ki tudja, talán az igazság hatással lesz a szívükre. Viszont ha egyértelművé válik, hogy nem akarnak felhagyni azzal, amit Jehova elítél, akkor nem erőltetjük a dolgot, hanem tovább keressük azokat, akik tényleg szeretnék megismerni az igazságot.

²⁰ A következő szavak elárulják Félix valódi indítékát: „Két év elteltével aztán Porciusz Fesztusz lett Félix utóda; és mivel Félix a zsidók kedvében akart járni, fogságban hagyta Pált” (Csel 24:27). Félix egyáltalán nem volt Pál barátja. Tisztában volt azzal, hogy „az Út” követői nem lázadók, és másokat sem ösztönöznek erre (Csel 19:23). Azt is tudta, hogy Pál nem szegett meg egyetlen római törvényt sem. De mivel „a zsidók kedvében akart járni”, őrizetben tartotta az apostolt.

21. Mi történt Pállal, miután Porciusz Fesztusz lett a kormányzó, és miből meríthetett továbbra is erőt?

²¹ A Cselekedetek könyve 24. fejezetének az utolsó verséből megtudjuk, hogy amikor Félix után Porciusz Fesztusz lett a kormányzó, Pál még mindig őrizetben volt. Ettől kezdve Pált egyik tisztviselőtől a másikig vitték kihallgatásra. Szó szerint királyok meg kormányzók előtt kellett megjelennie (Luk 21:12). És látni fogjuk, hogy később az akkori világ leghatalmasabb uralkodójának is tanúskodott. Mindezek ellenére egyetlen pillanatra sem ingott meg a hite. Minden bizonnyal továbbra is erőt merített Jézus szavaiból: „Légy bátor!”