1., 2. a) Milyen szemléltetést mondott Jézus, hogy kiemelje a zsidó vallásvezetők hűtlenségét? b) Milyen légyeges dolgot tanulhatunk Jézus szemléltetéséből a kamaszokkal kapcsolatban?

JÉZUS néhány nappal a halála előtt feltett egy gondolatébresztő kérdést a zsidó vallásvezetők egy csoportjának. Ezt mondta: „mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek,  uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát?” A zsidó vezetők ezt válaszolták: „Az első” (Máté 21:28–31).

² Jézus itt a zsidó vezetők hűtlenségét hangsúlyozta. Ők olyanok voltak, mint a második fiú, mivel azt ígérték, hogy Isten akaratát cselekszik, de utána mégsem tartották meg ígéretüket. Sok szülő azonban felismeri majd azt is, hogy Jézus szemléltetése a családi élet kitűnő ismeretén alapult. Ahogyan Jézus olyan jól rámutatott, gyakran nehéz megtudni, mit gondolnak a fiatalok, vagy előre megmondani, mit fognak tenni. Egy fiatal talán sok bajt okoz kamaszkorában, de utána mégis megbízható, köztiszteletben álló felnőtt lesz belőle. Ez olyan dolog, amit elménkben kell tartanunk, amikor a tinédzserkori lázadás problémáját vizsgáljuk meg.

3. Miért nem szabad a szülőknek elhamarkodottan lázadónak bélyegezniük gyermeküket?

³ Időről időre olyan tizenévesekről hallhatsz, akik nyíltan fellázadnak szüleik ellen. Talán még személyesen is ismersz olyan családot, ahol egy tinédzsert szinte lehetetlen irányítani. Nem mindig könnyű azonban megállapítani, hogy tényleg lázadó-e a gyermek. Továbbá nehéz lehet megérteni, hogy egyes gyermekek miért lázadnak, míg mások nem – ráadásul ugyanabban a családban. Mit kell tenniük a szülőknek, ha azt gyanítják, hogy egyik gyermekük javíthatatlan lázadóvá fejlődhet? Ahhoz, hogy válaszolhassunk erre a kérdésre, először arról fogunk beszélni, mit jelent lázadónak lenni.

4–6. a) Mit jelent lázadónak lenni? b) Mit kell a szülőnek elméjében tartania, ha tizenéves gyermeke időről időre engedetlen?

⁴ Egyszerű szavakkal kifejezve, a lázadó olyan személy, aki szándékosan és következetesen ellenszegül  egy felsőbb hatalomnak, vagy elutasítja azt, és dacol vele. Természetesen „a gyermek elméjéhez köttetett a bolondság” (Példabeszédek 22:15). Ezért olykor-olykor minden gyermek elutasítja a szülők és mások hatalmát. Ez különösen igaz a fizikai és érzelmi fejlődés idejére, másnéven a serdülőkorra. Már egy változás is feszültséget teremt bármelyik ember életében, a serdülőkor pedig a változások áradatát hozza. Tizenéves fiad vagy lányod most lép ki a gyermekkorból, és indul el a felnőttkor felé vezető úton. Ezért egyes szülők és serdülőkorban levő gyermekeik nehéz időket élnek át egymáshoz fűződő kapcsolatukban. A szülők gyakran ösztönösen próbálják fékezni az átmenetet, míg a tinédzserek pont fel akarják gyorsítani azt.

⁵ Az a tinédzser, aki lázadó, hátat fordít a szülői értékrendnek. Emlékezz azonban arra, hogy néhány engedetlenségre valló tett még nem tesz valakit lázadóvá. És ami a szellemi dolgokat illeti, egyes gyermekek azért, mert először talán kevés vagy éppen semmilyen érdeklődést sem mutatnak a bibliai igazság iránt, talán még nem lázadók. Mint szülő, ne skatulyázd be elhamarkodottan gyermekedet.

⁶ Vajon minden fiatal serdülőkorára jellemző a szülői hatalommal szembeni lázadás? Nem, egyáltalán nem. Valójában úgy tűnik, hogy a tinédzsereknek csupán egy kisebbsége esetében mutatkozik meg komoly serdülőkori lázadás. De mi a helyzet azzal a gyermekkel, aki konokul és következetesen lázad? Vajon mi válthatja ki az ilyenfajta lázadást?

7. Hogyan befolyásolhatja lázadásra a gyermeket a körülöttünk levő sátáni világ?

⁷ A lázadás egyik jelentős oka a minket körülvevő sátáni világ. „Az egész világ a gonosz hatalmában van”  (1János 5:19, Úf). A Sátán hatalmában levő világ ártalmas értékrendet fejlesztett ki, amely ellen küzdeniük kell a keresztényeknek (János 17:15). Ez az értékrend napjainkban sok dologban durvább, veszélyesebb és több káros hatással teli, mint régen (2Timótheus 3:1–5, 13). Ha a szülők nem oktatják, nem figyelmeztetik és nem védelmezik gyermekeiket, a fiatalokon könnyen erőt vehet az a szellem, „mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik” (Efézus 2:2). Ehhez kapcsolódik a környezettől jövő nyomás. A Biblia ezt fogalmazza meg: „a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13:20). Ehhez hasonlóan, aki olyanokkal ápol társaságot, akiket rabjává tett e világ szelleme, arra valószínűleg hatással van ez a szellem. A fiataloknak állandó segítségre van szükségük, ha szeretnénk megértetni velük, hogy az isteni alapelvek iránti engedelmesség a legjobb életút alapja (Ésaiás 48:17, 18).

8. Milyen tényezők vezethetnek a gyermek részéről megmutatkozó lázadáshoz?

⁸ A lázadás egy másik oka lehet az otthoni légkör. Például, ha az egyik szülő alkoholista, kábítószerélvező, vagy erőszakos a másik szülővel szemben, a tinédzser életfelfogása eltorzulhat. Még viszonylag nyugodt otthonokban is kitörhet a lázadás, amikor a gyermek úgy érzi, hogy szülei nem érdeklődnek iránta. A tinédzserkori lázadást azonban nem mindig külső hatások váltják ki. Egyes gyermekek hátat fordítanak a szülői értékrendnek annak ellenére, hogy szüleik az isteni alapelveket alkalmazzák, és a környező világgal szemben jelentős mértékben menedéket nyújtanak számukra. Miért? Talán problémáink egy másik gyökere miatt – ez az emberi tökéletlenség. Pál ezt mondta: „egy ember [Ádám] által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre  elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Ádám önző lázadó volt, és nemkívánt örökséget hagyott valamennyi leszármazottjára. Egyes fiatalok éppen így a lázadást választják, miként ősapjuk tette.

9. A gyermeknevelés milyen szélsőségei ingerelhetik lázadásra a gyermeket?

⁹ Van még valami, ami a tinédzserkori lázadáshoz vezet, ez pedig a szülők kiegyensúlyozatlan nézete a gyermeknevelésről (Kolossé 3:21). Egyes lelkiismeretes szülők szigorúan korlátozzák és fegyelmezik gyermekeiket. Mások engedékenyek, nem szolgálnak irányelvekkel, amelyek megvédenék tapasztalatlan serdülő gyermeküket. Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt a két véglet között. A különböző gyermekeknek pedig eltérő szükségleteik vannak. Az egyik talán több felügyeletet igényel, mint a másik. Két bibliai példa azonban segít majd megmutatni annak veszélyeit, ha szélsőségesen szigorúak vagy engedékenyek vagyunk.

10. Bár Éli valószínűleg hűséges főpapként szolgált, miért volt gyenge szülő?

¹⁰ Az ősi Izráel egyik főpapja, Éli, apa volt. Negyven éven át szolgált, és kétségtelenül jól ismerte Isten Törvényét. Éli valószínűleg igen hűségesen végezte általános papi feladatait, és talán még lelkiismeretesen tanította is fiait, Hofnit és Fineást, Isten Törvényére. Éli azonban túlságosan elnéző volt fiaival szemben. Hofni és Fineás hivatalban levő papokként szolgáltak, de „semmirekellő emberek” voltak, akiket csak az érdekelt, hogy kielégítsék étvágyukat és erkölcstelen vágyaikat. Élinek még akkor sem volt bátorsága, hogy elmozdítsa fiait hivatalukból, amikor gyalázatos tetteket követtek el a szent helyen. Csupán gyenge megrovásban részesítette őket. Engedékenysége által Éli jobban tisztelte fiait, mint Istent.  Ennek eredményeképpen fiai Jehova tiszta imádata ellen lázadtak, és Éli egész háza bajt szenvedett (1Sámuel 2:12–17, 22–25, 29, K. f.; 3:13, 14; 4:11–22).

11. Mit tanulhatnak a szülők Éli rossz példájából?

¹¹ Éli gyermekei már felnőttek voltak, amikor ezek történtek, de ez a beszámoló kihangsúlyozza annak veszélyét, ha elmulasztják a fegyelmezést. (Vö. Példabeszédek 29:21, K. f.) Egyes szülők talán összekeverik a szeretetet az engedékenységgel, amikor elmulasztanak világos, következetes és ésszerű szabályokat felállítani és érvényre juttatni. Elhanyagolják a szerető fegyelmezés alkalmazását, még akkor is, amikor az isteni alapelvek megszegéséről van szó. Az ilyen engedékenység miatt gyermekeik végül talán nem veszik majd figyelembe a szülői vagy bármilyen másfajta hatalmat. (Vö. Prédikátor 8:11.)

12. Milyen hibát követett el Roboám a hatalom gyakorlásában?

¹² Roboám példázza a hatalom gyakorlásának másik szélsőségét. Ő volt Izráel egységes királyságának utolsó királya, de nem volt jó király. A Roboám örökölte országban a nép elégedetlenkedett azok miatt a terhek miatt, amelyeket Roboám apja, Salamon helyezett a népre. Vajon Roboám megértést mutatott? Nem. Amikor egy küldöttség arra kérte őt, hogy helyezzen hatályon kívül néhány megszorító intézkedést, nem fogadta meg idősebb tanácsadói érett javaslatát, és megparancsolta, hogy tegyék súlyosabbá a nép igáját. Önteltsége lázadásra ingerelte a tíz északi törzset, és a királyság két részre szakadt (1Királyok 12:1–21; 2Krónika 10:19).

13. Hogyan kerülhetik el a szülők, hogy Roboám hibájába essenek?

¹³ A szülők levonhatnak néhány fontos tanulságot a Roboámról szóló bibliai beszámolóból. Imában ’az Úrhoz kell folyamodniuk’, és a bibliai alapelvek fényében kell megvizsgálniuk gyermeknevelési módszereiket (Zsoltárok 105:4, Úf). „Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset”  – mondja a Prédikátor 7:7 (Úf). A jól átgondolt irányelvek lehetőséget adnak a serdülőknek a fejlődésre, és egyben megvédik őket a bajtól. A gyermekeknek azonban nem szabad olyan merev és fojtó légkörben élniük, amely megakadályozza, hogy ésszerű mértékben önbizalmat és magabiztosságot fejlesszenek ki. Amikor a szülők arra törekednek, hogy egyensúlyt teremtsenek a gyermeket megillető mozgástér és a határozott irányelvek között, amelyeket világosan megjelölnek, akkor a legtöbb tinédzser kevésbé érez majd indíttatást a lázadásra.

14., 15. Hogyan kell a szülőknek tekinteniük gyermekük fejlődését?

¹⁴ Bár a szülők örülnek, hogy látják, amint kamasz gyermekük fizikailag kisgyermekből felnőtté cseperedik, talán nyugtalanítja őket, amikor serdülő gyermekük, kellő magabiztosságot nyerve, kezd függetlenné  válni. Ezen átmeneti időszak alatt ne lepődj meg, ha tizenéves gyermeked néha meglehetősen makacs, vagy nem hajlik az együttműködésre. Tartsd elmédben, hogy a keresztény szülők célja az, hogy érett, állhatatos és megbízható keresztényt neveljenek gyermekeikből. (Vö. 1Korinthus 13:11; Efézus 4:13, 14.)

¹⁵ Bármennyire nehéz lehet is, a szülőknek fel kell hagyniuk azzal, hogy bármikor is elutasítóan reagáljanak, amikor serdülő gyermekük nagyobb szabadságot kér. A gyermeknek mint egyénnek egészséges módon kell fejlődnie. Viszonylag fiatalon egyes tinédzserek tényleg kezdenek egészen felnőtt módjára gondolkodni. A Biblia például beszél a fiatal Jósiás királyról: „mikor még gyermek [körülbelül 15 éves] volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét.” Ez a rendkívüli  tinédzser valóban megbízható személy volt (2Krónika 34:1–3).

16. Mivel kell szembenézniük a gyermekeknek, amint egyre nagyobb felelősséget kapnak?

¹⁶ A szabadság azonban együtt jár a felelősségre vonhatósággal. Ezért hagyd, hogy felnőtté váló gyermeked megtapasztalja bizonyos döntéseinek és tetteinek következményeit. Az az alapelv, hogy „a mit vet az ember, azt aratándja is”, egyaránt érvényes a tinédzserekre és a felnőttekre (Galátzia 6:7). A gyermekek nem lehetnek mindig a védőszárnyad alatt. Mi a helyzet azonban akkor, ha gyermeked valami olyat szeretne tenni, ami teljesen elfogadhatatlan? Mint felelős szülőnek, nemet kell mondanod. És, mialatt talán elmagyarázod az indokokat, semmi se változtassa igenné azt, amire nemet mondtál. (Vö. Máté 5:37.) Mégis nyugodt és mérsékelt hangnemben mondj nemet, mivel „a szelíd felelet csillapítja a haragot” (Példabeszédek 15:1, K. f.).

17. Többek között milyen szükségletei vannak egy tinédzsernek, amelyeket egy szülőnek ki kell elégítenie?

¹⁷ A fiataloknak szükségük van a következetes fegyelmezés nyújtotta védelemre, még ha nem is mindig értenek egyet készségesen a korlátozásokkal és a szabályokkal. Csalódottságot kelt, ha a szabályok sűrűn változnak, attól függően, hogyan érez éppen a szülő. Továbbá, ha a tinédzserek szükség szerint buzdítást és segítséget kapnak, hogy megbirkózzanak a félénkséggel, a szégyenlősséggel vagy az önbizalom hiányával, akkor valószínűleg állhatatosabb felnőttekké válnak. A tinédzserek azt is értékelik, amikor úgy vetnek beléjük bizalmat, ahogyan azt ők kiérdemlik. (Vö. Ésaiás 35:3, 4; Lukács 16:10; 19:17.)

18. Többek között milyen buzdító igazságok érvényesek a tinédzserekkel kapcsolatban?

¹⁸ A szülőknek vigasztaló lehet tudni, hogy amikor béke, stabilitás és szeretet uralkodik a házban, akkor  a gyermekek rendszerint kivirulnak (Efézus 4:31, 32; Jakab 3:17, 18). Érdekes, hogy sok kamasz – aki olyan családból származott, amelyre az alkoholizmus, az erőszak vagy más káros hatás nyomta rá bélyegét – még a rossz családi körülményeken is felülkerekedett, és kiváló felnőtté vált. Ezért, ha olyan otthont teremtesz, ahol tizenéves gyermekeid biztonságban érzik magukat, és tudják, hogy szeretik őket, ragaszkodnak hozzájuk, és figyelnek rájuk – noha a szentírási alapelvekkel összhangban levő, ésszerű korlátozásokban és fegyelmezésben is részük van –, igen valószínű, hogy olyan felnőttekké válnak, akikre büszke leszel. (Vö. Példabeszédek 27:11.)

19. Bár a szülőknek kell olyan útra nevelniük a gyermeket, amelyen járnia kell, mégis milyen felelősség nyugszik a gyermek vállán?

¹⁹ Jó szülőnek lenni mindenképpen döntő fontosságú. A Példabeszédek 22:6 ezt mondja: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” Mégis, mi van azokkal a gyermekekkel, akik komoly problémákkal küszködnek, annak ellenére, hogy jó szüleik vannak? Lehetséges ez? Igen. A példabeszéd szavait más versek fényében kell értelmezni, amelyek kihangsúlyozzák, hogy a gyermek felelőssége „hallgatni” a szülőkre, és engedelmeskedni nekik (Példabeszédek 1:8). Mind a szülőnek, mind a gyermeknek együtt kell működnie a szentírási alapelvek alkalmazásában, ha azt akarják, hogy egyetértés legyen a családban. Ha a szülők és gyermekek nem dolgoznak össze, akkor nehézségek támadnak.

20. Amikor a gyermekek meggondolatlanságból követnek el hibát, mi lenne bölcs megközelítés a szülő részéről?

²⁰ Hogyan reagáljanak a szülők, amikor a tinédzser hibát követ el, és bajba keveredik? A kamasznak  különösen ekkor van szüksége segítségre. Ha a szülők nem felejtik el, hogy egy tapasztalatlan fiatallal van dolguk, akkor könnyebben megállhatják, hogy ne essenek túlzásokba, amikor reagálnak a helyzetre. Pál ezt tanácsolta az érett személyeknek a gyülekezetben: „még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével” (Galátzia 6:1). A szülők ugyanezt az eljárásmódot követhetik, amikor olyan fiatallal van dolguk, aki meggondolatlanul hibát követett el. Míg világosan elmagyarázzák, hogy miért volt helytelen a viselkedése, és hogyan kerülheti el, hogy újból elkövesse azt a hibát, a szülőknek érthetővé kell tenniük, hogy a helytelen viselkedés – nem pedig a fiatal – a rossz. (Vö. Júdás 22, 23.)

21. A keresztény gyülekezet példáját követve, hogyan reagáljanak a szülők, ha gyermekeik súlyos bűnt követnek el?

²¹ Mi a helyzet akkor, ha a kamasz vétke nagyon súlyos? Ebben az esetben a gyermeknek különleges segítségre és ügyes irányításra van szüksége. Amikor a gyülekezet egyik tagja követ el súlyos bűnt, arra kap buzdítást, hogy bánja meg bűnét, és keresse fel a véneket segítségért (Jakab 5:14–16). Ha már megbánta tettét, a vének együtt dolgoznak vele, hogy helyreállítsák szellemiségét. A családban a szülők vállán nyugszik annak felelőssége, hogy segítsenek a vétkező tinédzsernek, bár talán meg kell beszélniük a dolgokat a vénekkel. Természetesen nem szabad megpróbálniuk a vének testülete elől elkendőzni semmilyen komoly bűnt, amelyet egyik gyermekük követett el.

22. Jehovát utánozva milyen hozzáállást próbálnak majd megőrizni a szülők, ha gyermekük súlyosan vétkezik?

²² Nagy próbát jelent, ha valakinek a saját gyermeke keveredik valamilyen komoly bajba. Érzelmileg felzaklatottan, a szülők talán legszívesebben dühösen megfenyegetnék az önfejű csemetét; de ez talán csak keserűséggel  töltené el őt. Tartsd elmédben, hogy e fiatal jövője azon múlhat, hogyan viselkedsz vele ebben a kritikus időszakban. Ne feledd azt sem, hogy Jehova kész volt megbocsátani, amikor népe eltért a helyestől – feltéve ha megbánták tettüket. Figyeld meg szerető szavait: „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ésaiás 1:18). Milyen kiváló példa ez a szülők számára!

23. Hogyan kell viselkedniük a szülőknek az egyik gyermekük által elkövetett komoly bűnnel szemben, és mit kell elkerülniük?

²³ Ezért próbáld buzdítani az önfejű gyermeket, hogy változtasson életmódján. Kérj józan tanácsot tapasztalt szülőktől és gyülekezeti vénektől (Példabeszédek 11:14). Próbálj meg nem elhamarkodottan viselkedni, és ne mondj vagy ne tegyél olyan dolgokat, amelyek megnehezítik gyermeked számára, hogy visszatérjen hozzád. Őrizkedj a féktelen haragtól és keserűségtől (Kolossé 3:8). Ne add fel egykönnyen (1Korinthus 13:4, 7). Bár gyűlölöd a rosszat, mégis kerüld, hogy rideg és keserű legyél gyermekedhez. Ami a legfontosabb, a szülők törekedjenek arra, hogy kiváló példát mutassanak, és szilárdan megőrizzék Istenbe vetett hitüket.

24. Milyen szomorú helyzet alakul ki időnként egyes keresztény családokban, és hogyan kell reagálnia a szülőnek?

²⁴ Egyes esetekben világossá válik, hogy a fiatal egyértelműen a lázadás mellett döntött, és teljesen elveti a keresztényi értékrendet. Ekkor a hangsúlyt azok családi életének megőrzésére vagy újraépítésére kell áthelyezni, akik megmaradtak. Vigyázz, nehogy összes energiádat a lázadóra fordítsd, és elhanyagold a többi gyermeket. Ahelyett, hogy megpróbálnád eltitkolni a  bajt a család többi tagja előtt, inkább megfelelő mértékben és megnyugtató módon beszéld meg velük a dolgot. (Vö. Példabeszédek 20:18.)

25. a) A keresztény gyülekezet mintáját követve hogyan kell talán eljárniuk a szülőknek, ha gyermekük elszánt lázadóvá válik? b) Mit kell a szülőknek elméjükben tartaniuk, ha egyik gyermekük fellázad?

²⁵ János apostol ezt mondta az olyan személyről, aki javíthatatlan lázadóvá válik a gyülekezetben: „ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek” (2János 10). A szülők talán szükségesnek érzik, hogy hasonlóan foglaljanak állást saját gyermekükkel szemben, ha már nagykorú, és teljesen lázadóvá válik. Bármennyire nehéz is és szívet tépő talán így tenni, mégis létfontosságú időnként azért, hogy megvédjék a család többi tagját. Családodnak szüksége van az általad biztosított védelemre és folyamatos felügyeletre. Ezért továbbra is gondoskodj világosan meghatározott, mégis ésszerű irányelvekről a viselkedésre vonatkozóan. Beszélgess a többi gyermekkel. Érdekeljen, hogyan boldogulnak az iskolában és a gyülekezetben. Azt is tudasd velük, hogy még ha nem helyesled is a lázadó gyermek tetteit, akkor sem gyűlölöd őt. Inkább a helytelen tettet ítéld el, mintsem a gyermeket. Amikor Jákób két fiának kegyetlen tette azt eredményezte, hogy kitaszított állapotba került a család, Jákób felindult haragukat átkozta, nem pedig magukat a fiúkat (1Mózes 34:1–31; 49:5–7).

26. Miből meríthetnek vigaszt a lelkiismeretes szülők, ha egyik gyermekük fellázad?

²⁶ Talán felelősnek érzed magad azért, ami a családodban történt. De ha imateljesen mindent megtettél, amit tudtál, és amennyire csak rajtad állt, Jehova tanácsát követted, nincs szükség arra, hogy ésszerűtlenül kritizáld magad. Vigasztaljon az a tény, hogy senki sem lehet tökéletes szülő, de te lelkiismeretesen megpróbáltál jó szülő lenni. (Vö. Cselekedetek 20:26.) Mélyen  elszomorító, ha egy megátalkodott lázadó van a családban, de ha már veled kell megtörténnie ilyesminek, legyél biztos abban, hogy Isten megért, és sohasem fogja elhagyni odaadó szolgáit (Zsoltárok 27:10). Ezért legyen elhatározásod az, hogy otthonodat továbbra is biztonságos, szellemi menedékké teszed valamennyi megmaradó gyermeked számára.

27. A tékozló fiúról szóló szemléltetésre emlékezve milyen reményük van mindig a lázadó gyermek szüleinek?

²⁷ Ezenkívül sose add fel a reményt. A megfelelő nevelésben mutatott korábbi erőfeszítéseid végül hatással lehetnek az elkóborolt gyermek szívére, és észre téríthetik őt (Prédikátor 11:6). Számos keresztény család tapasztalta már azt, amit te, és némelyik tanúja volt önfejű gyermekei visszatérésének éppen úgy, ahogy Jézusnak a tékozló fiúról szóló szemléltetésében szereplő apa (Lukács 15:11–32). Ugyanez történhet veled is.