Igor: Mindketten az abháziai Tkvarcseliben lévő csoportba jártunk. A gyülekezet, melyhez a csoportunk tartozott, 85 kilométerre volt tőlünk, Dzsvariban. Ezért havonta mentem el oda, hogy bibliai kiadványokat hozzak a csoportunknak. 1992-ben, nem sokkal a Szovjetunió felbomlása után az autonómiával rendelkező Abházia el akart szakadni Grúziától. A szeparatisták és a grúz hadsereg között összecsapások kezdődtek, ami sok nehézséget okozott.

Gizo: 21 évesen keresztelkedtem meg, mindössze egy évvel a harcok előtt. A háború nagyon megrémítette és elbizonytalanította a testvéreket. De Igor, aki mindig nagyon jó pásztorunk volt, így buzdított minket: „Az embereknek most van csak igazán szükségük vigaszra. És csak úgy maradhat  erős a hitünk, ha nem hagyunk fel a prédikálással.” Ezért elővigyázatosan továbbra is mindennap beszéltünk az embereknek Isten Szavának vigasztaló üzenetéről.

Igor: A harcok miatt nem lehetett a szokásos útvonalon menni Dzsvariba a kiadványokért. Jól ismertem a vidéket, mivel itt nőttem fel, így találtam egy biztonságos utat a teaültetvényeken és a hegyeken át. De még így sem volt veszélytelen az út a fegyveres csoportok és a taposóaknák miatt. Nem akartam kockára tenni a testvéreim életét, ezért egyedül mentem, minden hónapban egyszer. Jehova segítségével mindig sikerült időszerű szellemi táplálékot szereznem, ami megerősített bennünket ezekben az időkben.

Bár Tkvarcseliben nem voltak harcok, a város blokád alá került. Egyre nehezebb lett a helyzetünk. Közeledett a tél, és már alig volt élelmünk. Nagyon aggódtunk amiatt, hogy hogyan fogunk így életben maradni. Mennyire örültünk, amikor megtudtuk, hogy a Dzsvariban élő testvéreink segélyszállítmányt akarnak küldeni nekünk!

Gizo: Igor egy nap megkérdezte a családomat, hogy beleegyeznek-e abba, hogy a mi házunkban tárolják és osszák szét a segélyszállítmányt. Azt tervezte, hogy elmegy érte Dzsvariba. Nagyon féltettük, mert több ellenőrzőponton is át kellett mennie, és fegyveres csoportok meg fosztogatók is bárhol felbukkanhattak (Ján 15:13).

Nagyon boldogok voltunk, hogy néhány nap múlva épségben visszaért. Az autója tele volt élelemmel, mely elegendő volt az előttünk álló téli hónapokra. Ezekben a nehéz időkben saját magunk tapasztalhattuk, hogy az igaz keresztényi szeretet soha nem vall kudarcot (1Kor 13:8).