EGY közvélemény-kutatásban körülbelül nyolcszáz fiatal vett részt, akik több mint tíz valláshoz tartoztak. Arról kérdezték őket, hogy hisznek-e abban, hogy Jézus meghallgatja az imákat. Mintegy 60 százalékuk határozott igennel válaszolt. Azonban volt egy fiatal, aki áthúzta Jézus nevét, és azt írta fölé, hogy „Isten”.

Mit gondolsz? Istenhez vagy Jézushoz kellene imádkoznunk? * Hogy választ kapjunk erre, először nézzük meg, hogyan tanította imádkozni Jézus a követőit.

Jézus megtanította és be is mutatta, hogy kihez kell imádkoznunk.

MIT TANÍTOTT? Jézus a következőket válaszolta az egyik tanítványának, amikor az megkérte, hogy tanítsa meg imádkozni: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk«” (Lukács 11:1, 2). A híres hegyi beszédében is arra ösztönözte a hallgatóit, hogy az Atyjukhoz imádkozzanak. Így nyugtatta meg őket: „az Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt” (Máté 6:6, 8). Az utolsó éjszakáján ezt ígérte a követőinek: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben” (János 16:23). Jézus tehát arra tanított minket, hogy az Atyjához, Jehova Istenhez forduljunk imában, aki egyben a mi Atyánk is (János 20:17).

MIT TETT? Jézus összhangban cselekedett a tanításával, hiszen így imádkozott: „Nyilvánosan dicsérlek, Atyám, égnek és földnek Ura” (Lukács 10:21). Egy másik alkalommal „az égre emelte szemét, és ezt mondta: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál« (János 11:41). Amikor haldoklott, így szólt: „Atyám, kezedre bízom szellemem” (Lukács 23:46). Tehát Jézus az égi Atyjához, az ég és föld Urához imádkozott, amivel követendő példát állított elénk (Máté 11:25; 26:41, 42; 1János 2:6). Vajon Jézus tanítványai is így értették a szavait?

Hetekkel azután, hogy Jézus visszatért az égbe, a tanítványait üldözni kezdték (Cselekedetek 4:18). Természetesen imában segítséget kértek. Vajon kihez imádkoztak? „Egy akarattal felemelték hangjukat az Istenhez”, hogy támogassa őket szent szolgájának, „Jézusnak a neve által” (Cselekedetek 4:24, 30). Nyilvánvaló, hogy a tanítványok követték Jézus utasításait az imával kapcsolatban, vagyis Istenhez imádkoztak, és nem Jézushoz.

Évekkel később Pál apostol így írt a keresztény testvéreinek arról, hogy hogyan imádkoztak ő és a társai: „Hálát adunk az Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk Atyjának mindig, mikor imádkozunk értetek” (Kolosszé 1:3). Egy másik alkalommal ezt tanácsolta: „mindig, mindenért [adjatok hálát] a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében” (Efézus  5:20). Amint láthatjuk, Pál arra buzdított másokat, hogy mindenért Istenhez, az Atyához imádkozzanak, de természetesen Jézus nevében (Kolosszé 3:17).

Az első századi keresztényekhez hasonlóan mi is kimutathatjuk a szeretetünket Jézus iránt, ha odafigyelünk az imával kapcsolatos tanácsaira (János 14:15). Amint égi Atyánkhoz – és nem máshoz – imádkozunk, egyre jobban fogjuk érteni a Zsoltárok 116:1, 2-ben leírtakat: „Szeretet tölt el, mert Jehova meghallja szavamat. . . életem minden napján hozzá kiáltok.” *