A halál kellemetlen téma, ezért sokan kerülik. Pedig előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie a halállal, mely olyan, mint egy hegyes, fájdalmat okozó fullánk.

Egyszerűen képtelenség felkészülni egy szülő, egy házastárs vagy egy gyermek elvesztésére, akár hirtelen következik be, akár egy hosszú folyamat lezárásaként. A fájdalom elől nem lehet elmenekülni, és kétségbeejtő az az érzés, hogy nem tudunk változtatni a helyzeten.

Antonio, akinek az édesapja egy balesetben hunyt el, ezt mondja: „Olyan, mintha valaki bezárná a házadat, és elvinné a kulcsot. Nem mehetsz haza, még egy pillanatra sem. Nem marad más, csak az emlékeid. Ez az új valóság. Megpróbálod tagadni – hiszen annyira igazságtalan –, de semmit sem tehetsz.”

Dorothy, aki 47 évesen megözvegyült, elhatározta, hogy választ keres a kérdéseire. Hitoktató lévén mindig is úgy gondolta, hogy a halállal nem érhet véget minden. De nem tudta pontosan, hogy mi van a halál után. Így hát megkérdezte egy anglikán lelkipásztortól, hogy mi történik velünk, amikor meghalunk. „Ezt senki sem tudja pontosan. Majd meglátjuk, ha odajutunk” – hangzott a válasz.

De valóban így van? Vagy kaphatunk valahonnan egyértelmű választ arra, hogy mindennek véget vet-e a halál?