Ábrahám – Az alázat példaképe

Ábrahám a tikkasztó hőség elől behúzódik a sátrába. Amint a távolba néz, három férfit pillant meg. Nem habozik, a látogatók elé szalad. Arra kéri őket, pihenjenek meg egy kicsit, és legyenek a vendégei. * Azzal marasztalja a férfiakat, hogy hadd hozzon nekik „egy darab kenyeret”, de azután kész lakomával vendégeli meg őket. Frissen sült kenyeret, vajat, tejet és ízletes, omlós húst tesz eléjük. Ábrahámnak nemcsak a vendégszeretete, hanem ahogy látni fogjuk, az alázata is rendkívüli (1Mózes 18:1–8).

MI AZ ALÁZAT? Aki alázatos, nem gőgös vagy büszke, és felismeri, hogy mindenkire fel lehet nézni valamiért (Filippi 2:3). Meghallgatja mások javaslatait, és kész egyszerű feladatokat ellátni az érdekükben.

MIBEN NYILVÁNULT MEG ÁBRAHÁM ALÁZATA? Örömmel szolgált másokat. A bevezetőben említettük, hogy amint Ábrahám megpillantotta a három látogatót, rögtön azon volt, hogy kiszolgálja őket. A felesége, Sára gyorsan nekilátott elkészíteni az ételt. Figyeljük meg azonban, hogy Ábrahám is sokat dolgozott: a látogatók elé szaladt, étellel kínálta őket, kiválasztott a csordából egy állatot, hogy levágják, majd felszolgálta nekik az elkészített ételeket. Ez az alázatos férfi nem hagyott mindent a szolgáira, hanem szívesen látott el egyszerű feladatokat is. Nem tekintette méltóságon alulinak, hogy másokat szolgáljon.

Figyelembe vette azoknak a javaslatát, akik felett hatalma volt. A Bibliában Ábrahámnak és Sárának csak néhány beszélgetése van feljegyezve. Ám kétszer is azt olvashatjuk, hogy Ábrahám meghallgatta Sára javaslatát, és aszerint járt el (1Mózes 16:2; 21:8–14). Sára egyik javaslata elsőre  „nagyon ellenére volt Ábrahámnak”. De amikor Jehova beszélt Ábrahámmal, és elmondta, hogy jónak látja Sára gondolatát, Ábrahám alázatosan eleget tett a felesége kérésének.

MIT TANULHATUNK EBBŐL? Ha igazán alázatosak vagyunk, akkor örömmel szolgálunk másokat. Szívesen megteszünk bármit, amivel jobbá tehetjük az életüket.

Az is az alázat jele, ha készek vagyunk mérlegelni mások javaslatait. Ahelyett, hogy elvetnénk egy ötletet, csak mert nem a miénk, bölcsességre vall, ha meghallgatjuk mások véleményét (Példabeszédek 15:22). Különösen azoknak kell nyitottnak lenniük, akiknek van némi hatalmuk mások felett. „Úgy vélem, egy jó felettesnek olyan légkört kell teremtenie, hogy a beosztottjai el merjék mondani a gondolataikat” – mondja John, aki már régóta vezető beosztásban van. Így folytatja: „Alázatot kíván meg, hogy elismerd, a munkatársaid közül valaki jobban ért valamihez, mint te. Nem lehet mindig a mi ötletünk a legjobb, akkor sem, ha vezetők vagyunk.”

Ha Ábrahámhoz hasonlóan meghallgatjuk mások javaslatait, és szívesen elvégzünk egyszerű munkákat is az érdekükben, azzal örömet szerzünk Jehovának. Ne feledjük, hogy „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Péter 5:5).

[Lábjegyzet]