Mit tesz értünk Isten?

„Miért állsz oly távol, ó, Jehova *? Miért rejtőzködsz a nyomorúság idején?” (ZSOLTÁROK 10:1)

ELÉG csak egy pillantást vetnünk az újságok címlapjára, és látjuk, hogy valóban ’nyomorúságos időben’ élünk. És ha személyesen minket érint egy tragédia – bűncselekmény, súlyos baleset vagy egy szeretett hozzátartozónk halála –, megfogalmazódhatnak bennünk azok a kérdések, hogy Isten látja-e, mi történik, törődik-e velünk, és hogy létezik-e egyáltalán.

De felmerült már benned, hogy talán azért fordulnak meg ilyen kérdések a fejünkben, mert téves elképzeléseink vannak Istenről? Ennek szemléltetésére képzelj el egy kisfiút, aki mérges, mert az apukája dolgozni ment. Hiányzik neki, és azt kívánja, bárcsak hazajönne. Úgy érzi, hogy magára hagyta. Egész nap ezt kérdezgeti: „Hol az apu?”

Tudjuk, hogy a kisgyermek helytelenül ítéli meg a helyzetet. Végtére is az apukája éppen azért nincs vele, mert a családjáért dolgozik. Vajon lehetséges, hogy mi is helytelenül ítéljük meg a helyzetet, amikor azt kérdezzük: „Hol van ilyenkor az Isten?”

Néhányan például azt várják el Istentől, hogy ítélet-végrehajtó legyen, és azonnal büntesse meg azt, aki valamilyen helytelenséget követett el. Másoknak Isten alig több, mint egy égi Mikulás, akinek szerintük az a feladata, hogy ajándékokat osztogasson: egy jó állást, házastársat vagy akár egy nagy nyereményt a lottón.

Mindkét elképzelés azt feltételezi, hogy ha Isten nem szolgáltat igazságot azonnal, vagy ha nem adja meg, amit kérünk tőle, akkor az azt jelenti, hogy nem érdekli őt, hogy szenvedünk, és az sem, hogy mire van szükségünk. De semmi sem áll távolabb az igazságtól! Valójában Jehova Isten ebben a pillanatban is az emberi családért dolgozik, bár nem úgy, ahogyan azt sokan kérik tőle.

Mit tesz hát értünk Isten? Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, fel kell idéznünk az emberi történelem kezdetét, amikor az emberiség Istennel ápolt kapcsolata súlyos, de nem helyrehozhatatlan kárt szenvedett.

A bűn káros hatásai

Képzelj magad elé egy házat, amely évek óta elhanyagoltan áll. A tető lyukas, az ajtók lógnak, a külsejét megrongálták. A valamikor jó állapotban lévő ház most roskadozik. Mivel nagy a kár benne, az újjáépítése nehéz feladat; nem megy máról holnapra.

 Most vizsgáljuk meg, hogy milyen kárt szenvedett az emberiség körülbelül 6000 évvel ezelőtt, amikor egy láthatatlan szellemszemély, Sátán rávette Ádámot és Évát, hogy fellázadjon Isten ellen. Az első emberpár a lázadása előtt tökéletes egészségnek örvendett. Az volt a kilátásuk, hogy örökké élnek a leszármazottaikkal együtt (1Mózes 1:28). De Ádám és Éva a bűnével kárt okozott az eljövendő emberi családnak.

Ne becsüljük alá ennek a lázadásnak a káros hatásait. A Biblia ezt mondja: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál” (Róma 5:12). A bűn nemcsak halált okoz, hanem fizikailag, szellemileg és érzelmileg is káros hatása van, és megrontja a Teremtőnkkel ápolt kapcsolatunkat. Ezért az emberiség állapota olyan, mint a képzeletbeli, elhanyagolt házé. Az igazságos Jób reálisan mérte föl az emberek helyzetét, amikor azt mondta, hogy ’rövid életűek, és telve vannak nyugtalansággal’ (Jób 14:1).

De vajon Isten magára hagyta az emberi családot, miután Ádám és Éva bűnt követett el? Egyáltalán nem! Valójában attól az időtől fogva egészen mostanáig égi Atyánk az emberekért dolgozik. Hogy jobban értékeljük azt, amit Isten tesz értünk, vizsgáljunk meg három lépést, amely szükséges ahhoz, hogy rendbe hozzák a képzeletbeli házat, és nézzük meg, hogyan alkalmazható ez a három lépés arra, amit Isten tesz a kárt szenvedett emberiség érdekében.

1. A kárfelmérés után a tulajdonosnak el kell döntenie, hogy felújítja vagy lerombolja a romos házat.

Rögtön az édeni lázadást követően Jehova Isten kijelentette, hogy orvosolni fogja az emberiség helyzetét. Ezt mondta a lázadást szító, láthatatlan szellemszemélynek: „ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét” (1Mózes 3:15).

Tehát Jehova ígéretet tett arra, hogy elpusztítja az édeni lázadás okozóját (Róma 16:20; Jelenések 12:9). Továbbá megjövendölte, hogy egy ’mag’ megváltja majd az emberiséget a bűntől (1János 3:8). * Ily módon Isten feltárta, hogy mit fog tenni: nem pusztítja el azt, amit teremtett, hanem visszaállítja az eredeti állapotába. De ehhez idő kell.

2. Egy építész tervrajzokat készít, amelyen vázolja, milyen helyreállítási munkákra van szükség.

Jehova Isten egy törvénygyűjteményt adott az izraelitáknak, és tervezett egy templomot, ahol imádniuk kellett őt. A Biblia ezt mondja: „mindez az eljövendőknek árnyéka” (Kolosszé 2:17). Miként a ház tervrajzai, úgy a Törvény és a templom is valami fontosabbat jelképezett.

 Például az izraeliták állatáldozatokat ajánlottak fel, hogy Isten megbocsássa a bűneiket (3Mózes 17:11). Ez a gyakorlat egy nagyobb áldozatot szemléltetett, melyet évszázadokkal később ajánlottak fel, és amely megfelelő váltság volt az emberiségért. * A hajlék és a templom részeinek elhelyezkedése, ahol az izraeliták imádatot mutattak be, azt jelképezte, hogy mit fog tenni az eljövendő Messiás onnantól kezdve, hogy áldozati halált hal, egészen addig, hogy az égbe megy. (Lásd a  7. oldalon lévő ábrát.)

3. Kiválasztanak egy kivitelezőt, aki a tervrajzok alapján felújítja a házat.

Jézus volt a megígért Messiás, aki az izraeliták áldozati elrendezésének mintája alapján az életét adta, hogy megváltsa az emberiséget. Keresztelő János azt mondta, hogy Jézus „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29). Jézus készségesen elfogadta ezt a megbízatást. Ezt mondta: „nem azért szálltam alá az égből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (János 6:38).

Isten nemcsak azt akarta, hogy Jézus a „lelkét váltságul adja cserébe sokakért”, hanem hogy szövetséget kössön a követőivel egy Királyságra (Máté 20:28; Lukács 22:29, 30). Ez a Királyság fogja megvalósítani Istennek az emberiséggel kapcsolatos szándékát. Az Isten Királyságáról szóló üzenetet ’jó hírnek’ nevezi a Biblia, mivel azt adja tudtára az embereknek, hogy Isten létrehozott egy kormányzatot az égben, hogy irányítsa a földi ügyeket (Máté 24:14; Dániel 2:44). *

Folytatódik a helyreállítási munka

Jézus a mennybemenetele előtt ezt a parancsot adta a követőinek: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében . . . És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20).

Tehát a helyreállítási munka nem fejeződött be Jézus halálakor. Tovább folytatódik „a világrendszer befejezéséig”, amikor Isten Királysága átveszi a föld felett az irányítást. Ennek az ideje nagyon közel van. Onnan tudjuk ezt, hogy most teljesedik az a jel, amelyről Jézus beszélt a ’világrendszer befejezésének’ kapcsán (Máté 24:3–14; Lukács 21:7–11; 2Timóteusz 3:1–5). *

Napjainkban Jehova Tanúi Jézus parancsának engedelmeskedve 236 országban és területen prédikálják Isten Királyságának a jó hírét. Tulajdonképpen a folyóirat, amelyet a kezedben tartasz, abból a célból készült, hogy segítsen többet megtudnod erről a Királyságról, és arról, hogy mit fog megvalósítani. Az Őrtorony minden egyes számának a 2. oldalán a következő olvasható: „[A folyóirat] azzal a jó hírrel vigasztal, hogy Isten Királysága, mely egy valóságos kormányzat az égben, nemsokára véget vet minden gonoszságnak, a földet pedig paradicsommá változtatja. Arra buzdít, hogy higgyünk Jézus Krisztusban, aki meghalt azért, hogy örök életünk lehessen, és aki már most uralkodik Isten Királyságának a Királyaként.”

Lehet, hogy most még terrortámadásokról, természeti katasztrófákról hallasz, vagy személyes tragédia sújt. De a Biblia tanulmányozásával meggyőződhetsz arról, hogy Isten nem hagyta el az emberiséget. Ellenkezőleg, „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27). Meg fog valósulni az az ígérete, hogy visszaadja nekünk azt, amit ősszüleink elvesztettek (Ézsaiás 55:11).

[Lábjegyzetek]

 [Ábra/képek a 7. oldalon]

 (A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

„Másolata a valóságnak” – Mi mit jelképezett a hajlékban?

AZ OLTÁR

Isten kész elfogadni Jézus áldozatát (HÉBEREK 13:10–12)

A FŐPAP

Jézus (HÉBEREK 9:11)

1. Az engesztelés napján a főpap áldozatot mutatott be a nép bűnei miatt (3MÓZES 16:15, 29–31)

1. I. sz. 33 niszán 14-én Jézus feláldozta értünk az életét (HÉBEREK 10:5–10; 1JÁNOS 2:1, 2)

A SZENTHELY

Jézusnak a szellem által született állapota (MÁTÉ 3:16, 17; RÓMA 8:14–17; HÉBEREK 5:4–6)

A FÜGGÖNY

Jézus emberi teste, mely mint valami korlát elválasztotta a földi életet az égitől (1KORINTUSZ 15:44, 50; HÉBEREK 6:19, 20; 10:19, 20)

2. A főpap bement a függöny mögé, amely a szentek szentjét elválasztotta a szenthelytől

2. Feltámadása után Jézus bement a függöny mögé, azaz felemelkedett az égbe, hogy „megjelenjen az Isten személye előtt értünk” (HÉBEREK 9:24–28)

A SZENTEK SZENTJE

Az ég (HÉBEREK 9:24)

3. A főpap a szentek szentjében az áldozat véréből a szövetségláda elé hintett (3MÓZES 16:12–14)

3. Azzal, hogy Jézus bemutatta kiontott vérének az értékét, végérvényes áldozatot ajánlott fel a bűneink megbocsátásáért (HÉBEREK 9:12, 24; 1PÉTER 3:21, 22)