Közeledj Istenhez!

Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka

1Mózes 22:1–18

ÁBRAHÁM szerette Istent. Ez a hűséges patriarcha szerette a fiát, Izsákot is, akit időskorában nemzett. De amikor Izsák 25 éves lehetett, Ábrahám egy olyan próbával nézett szembe, amely szöges ellentétben állt a természetes apai érzéseivel: Isten arra kérte, hogy áldozza fel a fiát. A történet azonban nem Izsák halálával végződött. A döntő pillanatban Isten közbeavatkozott egy angyal által. Ez a bibliai beszámoló, mely az 1Mózes 22:1–18-ban van lejegyezve, prófétai betekintést enged abba, hogy Isten mily nagy szeretetet érez irántunk.

Az 1. vers szerint „Isten próbára tette Ábrahámot”. Ábrahám hűséges férfi volt, most viszont a hite olyan próba alá került, mint még soha. Isten így szólt hozzá: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot . . . és mutasd be égő felajánlásként az egyik hegyen, melyet majd kijelölök neked” (2. vers). Ne feledd, Isten nem engedi, hogy a szolgáit nagyobb próba érje annál, amit el tudnak viselni. Ez a próba tehát megmutatta, hogy Isten mennyire bízik Ábrahámban (1Korintusz 10:13).

Ábrahám azonnal engedelmeskedett. Ezt olvassuk: „Ábrahám . . . kora reggel fölkelt, fölnyergelte szamarát, maga mellé vette két legényét és Izsákot, a fiát; és fát hasogatott az égő felajánláshoz. Akkor felkelt, és útnak indult” (3. vers). Nyilvánvalóan senkinek nem tárta fel a próba részleteit.

Egy háromnapos út következett, amely során Ábrahámnak volt ideje arra, hogy mélyen elgondolkodjon. De nem ingott meg az elhatározásában. Szavai feltárták a hitét. Amikor meglátta a kiválasztott hegyet a távolból, így szólt a szolgáihoz: „Maradjatok itt . . . , én és a fiú pedig fel akarunk menni oda, hogy imádatot mutassunk be, és utána visszatérünk hozzátok.” Amikor Izsák megkérdezte, hogy hol van a felajánláshoz való juh, Ábrahám ezt felelte: „Isten majd gondoskodni fog magának . . . juhról” (5., 8. vers). Ábrahám arra számított, hogy a fiával fog visszatérni. Miért számított erre? Mert „úgy vélekedett, hogy az Isten még a halottak közül is képes őt [Izsákot] feltámasztani” (Héberek 11:19).

Amikor Ábrahám fenn a hegyen „fogta az ölőkést, hogy megölje a fiát”, egy angyal megállította a kezét. Azután Isten gondoskodott egy kosról, amely fennakadt a bozótban, hogy Ábrahám azt ajánlhassa fel „a fia helyett” (10–13. vers). Isten szemében ez olyan volt, mintha Izsákot valóban feláldozták volna (Héberek 11:17). Egy tudós ezt a magyarázatot adja: „Isten előtt a készség egyenértékű volt a cselekedettel.”

Igazolódott, hogy Jehova joggal bízott Ábrahámban. Ábrahám pedig jutalmat kapott, amiért bízott Jehovában, ugyanis Isten megismételte és kibővítette a vele kötött szövetségét, amelyben ígéretet tett, hogy áldásokat áraszt az emberekre minden nemzetben (15–18. vers).

Isten végül megkímélte Ábrahámot attól, hogy feláldozza a fiát, önmagát viszont nem kímélte meg ettől. Ábrahám készségesen felajánlotta Izsákot. Ez a készség előárnyékolta Isten felajánlását, azt, hogy az egyszülött Fiát, Jézust adta a bűneinkért (János 3:16). Krisztus áldozata a legnagyobb bizonyítéka annak a szeretetnek, melyet Jehova irántunk érez. Mivel Isten ilyen áldozatot hozott értünk, kérdezzük meg magunktól: „Én milyen áldozatokat vagyok hajlandó hozni azért, hogy örömet szerezzek Istennek?”