Boldog lehetsz a csalódások ellenére

KI AZ, aki még soha nem csalódott? Nos, még égi Atyánk, Jehova Isten is átélte a csalódással járó fájdalmat. Például, bár megszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, és gazdagon megáldotta őket, a Biblia mégis erről számol be: „Újra meg újra próbára tették Istent, fájdalmat okoztak Izrael Szentjének!” (Zsoltárok 78:41). Ennek ellenére Jehova „a boldog Isten” (1Timóteusz 1:11).

Valójában nagyon sok minden okozhat csalódást. Mit tehetünk azért, hogy a csalódások ne rabolják el a boldogságunkat? És mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova Isten kezelte a csalódást okozó helyzeteket?

Mi okozhat csalódást?

„Bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események” történnek mindannyiunkkal, jelenti ki Isten Szava (Prédikátor 9:11). Váratlanul bűncselekmény, baleset vagy betegség áldozataivá válhatunk, ami súlyos gyötrelmet és csalódást okozhat. A Biblia ezt is írja: „Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet” (Példabeszédek 13:12). Örömmel tölt el bennünket, ha valami jó dologra várunk izgatottan, ám ha ez hosszú ideig nem valósul meg, úrrá lehet rajtunk a lehangoltság. Például Duncannek * mindig is szívbéli vágya volt a misszionáriusi életpálya, azonban sokévi misszionáriusi szolgálat után a feleségével együtt haza kellett térnie. „Életemben először úgy éreztem, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól – mondta. – Nem voltak céljaim. Semmi sem tűnt fontosnak többé.” A csalódásból fakadó fájdalom hosszan tartó lehet, miként ez Claire esetében is történt. Ezt meséli: „Hét hónapos terhes voltam, amikor elveszítettem a kisbabámat, elvetéltem. Ez már régen volt, de még most is, amikor meglátok egy fiút, aki programot tart az emelvényen, arra gondolok, hogy a fiam ennyi idős lenne, ha élne.”

 Az is fájdalmas lehet, ha valaki csalódást okoz neked, például megszakad egy udvarlás, tönkremegy egy házasság, lázadni kezd egy gyermek, illojális lesz egy társ, vagy hálátlanná válik egy barát. Mivel tökéletlen emberek vesznek körül minket és nehéz időket élünk, számtalan dolog okozhat csalódást.

A saját kudarcaink is csalódottsághoz vezethetnek. Például értéktelennek érezhetjük magunkat, ha megbukunk egy vizsgán, ha nem kapunk meg egy állást, vagy ha nem sikerül elnyernünk valakinek a rokonszenvét. Akkor is csalódhatunk önmagunkban, ha valaki, akit szeretünk, többé nem halad előre szellemileg. Mary ezt mondja: „A lányom buzgó kereszténynek tűnt. Úgy gondoltam, hogy jó példát mutattam neki. De amikor hátat fordított Jehova Istennek és a családunk értékrendjének, úgy éreztem, hogy teljesen kudarcot vallottam. Az élet más területein elért sikereim sem tudták ezt ellensúlyozni. Nagyon elkeseredett voltam.”

Hogyan birkózhatunk meg az ilyen csalódásokkal? A válaszhoz vizsgáljuk meg Jehova példáját, hogy ő mit tett, amikor csalódást okoztak neki.

Összpontosítsunk a megoldásra!

Jehova Isten szeretetteljesen gondoskodott az első emberpárról, ők viszont hálátlanná váltak és fellázadtak (1Mózes 2., 3. fejezet). Majd a fiuk, Káin rossz szemléletmódot kezdett kialakítani, és nem törődve Jehova figyelmeztetésével meggyilkolta a saját testvérét (1Mózes 4:1–8). El tudod képzelni, milyen csalódott lehetett Jehova?

Miért nem fosztotta meg a boldogságtól Istent ez a csalódás? Azért nem, mert az volt a szándéka, hogy betölti a földet tökéletes emberekkel, és folytatta ennek megvalósítását (János 5:17). Ennek érdekében gondoskodott a váltságáldozatról és a Királyságról (Máté 6:9, 10; Róma 5:18, 19). Jehova Isten nem a nehézségre összpontosított, hanem a megoldásra.

Isten Szava arra sarkall bennünket, hogy a jó dolgokra összpontosítsunk, ne pedig arra, hogy mi lehetett volna, vagy mit kellett volna tennünk. Kijelenti: „amik csak igazak, amik csak komoly figyelmet érdemelnek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak szeretetre méltók, amikről csak jót mondanak, ha van valami erény, és ha van valami dicséretre méltó, továbbra is azokkal foglalkozzatok” (Filippi 4:8).

Helyes nézőpont a csalódásról

Bekövetkezhetnek olyan események, melyek gyökeresen megváltoztatják az életünket. Például hirtelen elveszíthetjük az állásunkat, a házastársunkat, vagy azokat a kiváltságokat, melyekben egykor részünk volt. Megromolhat az egészségünk, elveszíthetjük az otthonunkat vagy a barátainkat. Hogyan lehetünk úrrá az ilyen változásokon?

Egyesek azt tapasztalták, hogy segít, ha fontossági sorrendet állítanak fel. Duncan, akiről már volt szó, ezt mondja: „Amikor a feleségemmel rádöbbentünk, hogy többé nem folytathatjuk a misszionáriusi szolgálatot, elkeseredtünk. Végül két dolgot részesítettünk előnyben: gondot viselünk édesanyámra, és ha csak lehetséges, folytatjuk a teljes idejű szolgálatot. Ha döntenünk kell, átgondoljuk, hogy a döntésünk miként hat erre a két dologra. Ez mindent leegyszerűsít.”

Sokan hajlamosak vagyunk eltúlozni a negatív dolgokat, amikor csalódunk. Például erőfeszítéseket teszünk a gyermeknevelés terén, azért, hogy megszerezzünk egy képesítést egy álláshoz, vagy azért, hogy idegen nyelvű területen prédikáljuk a jó hírt, de lehet, hogy az erőfeszítéseink nem hozzák meg a kívánt eredményt. Ezt gondolhatjuk: „Kudarcot vallottam.” Ám ahogy az emberi faj csalódást okozó  kezdete nem azt bizonyította, hogy Isten kudarcot vallott, pusztán az, hogy az erőfeszítéseink először csalódáshoz vezetnek, nem jelenti azt, hogy kudarcot vallunk (5Mózes 32:4, 5).

Ha az emberek csalódást okoznak nekünk, az könnyen keserű neheztelést válthat ki belőlünk. Ám Jehova nem neheztel. Dávid király csalódást okozott Jehovának, amikor házasságtörést követett el, majd megölette az asszony férjét. Jehova azonban látta Dávid őszinte bűnbánatát, és továbbra is felhasználta őt mint szolgáját. Ehhez hasonlóan a hűséges Josafát király is vétkezett, amikor szövetséget kötött Isten ellenségeivel. Jehova prófétája így szólt: „Emiatt Jehova haragja van rajtad. De azért jó is találtatott nálad” (2Krónikák 19:2, 3). Jehova tisztában volt azzal, hogy egyetlen hiba nem tette hitszegővé Josafátot. Hasonlóképpen elkerülhetjük, hogy elveszítsük a barátainkat, ha nem jövünk ki a sodrunkból, amikor hibáznak. A csalódást okozó barátainknak még mindig lehetnek jó tulajdonságaik (Kolosszé 3:13).

Tekinthetjük úgy a csalódást, mint ami szükségszerű tapasztalat a végső sikerhez vezető úton. Talán csalódunk önmagunkban, amikor bűnt követünk el, mégis talpra tudunk állni, ha megfelelő és határozott lépéseket teszünk, és  előrehaladunk. Dávid király ezt írta, amikor keservesen csalódott önmagában: „csontjaim elsorvadtak, hisz egész álló nap sóhajtoztam . . . Bűnömet végül megvallottam neked [Jehova] . . . Te pedig megbocsátottad bűneim gonoszságát” (Zsoltárok 32:3–5). Ha felismerjük, hogy nem azt tettük, amit Isten elvár tőlünk, akkor kérnünk kell a megbocsátását, változtatnunk kell a magatartásunkon, és el kell határoznunk, hogy még szorosabban követjük a tanácsát a jövőben (1János 2:1, 2).

Már most készüljünk fel a csalódásokra!

Kétségtelenül mindannyiunkat ér valamilyen csalódás a jövőben. Hogyan készülhetünk fel ezekre? Érdekesek Bruno, egy idős keresztény férfi gondolatai, aki egy olyan csalódáson ment keresztül, amely megváltoztatta az életét. Ezt mondta: „Ami engem illet, a csalódással való küzdelmemben a legfontosabb az volt, hogy továbbra is azt tettem a szellemiségem megerősítése végett, amit korábban. Ekkor már tudtam, hogy miért engedi meg Isten, hogy ez a kegyetlen világrendszer fennálljon. Éveket töltöttem azzal, hogy szoros kapcsolatot alakítsak ki Jehovával. Nagyon örültem, hogy ezt megtettem. Az a vigasztaló tudat, hogy ő velem van, segített elviselnem a depressziót.”

Egy dologban biztosak lehetünk a jövőt tekintve: Bár csalódhatunk önmagunkban, illetve mások is csalódást okozhatnak, de Isten sohasem fog csalódást okozni nekünk. Ő kijelentette, hogy a neve, a Jehova név azt jelenti: „Azzá válok, amivé válni akarok” (2Mózes 3:14). Ez biztosíték nekünk arra, hogy azzá válik, amivé szükséges, hogy valóra váltsa az ígéreteit. Megígérte, hogy a Királysága révén meglesz az akarata „mint az égben, úgy a földön is”. Ezért írta Pál apostol: „meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok . . . , sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban” van (Máté 6:10; Róma 8:38, 39).

Bízhatunk abban, hogy Isten megvalósítja azt az ígéretét, melyet Ézsaiás próféta által tett: „íme, új egeket és új földet teremtek, és a korábbi dolgok észbe sem jutnak, és fel sem ötlenek senkinek a szívében” (Ézsaiás 65:17). Milyen csodálatos kilátás, hogy eljön az az idő, amikor a csalódásaink emléke a múlt ködébe vész!

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 13. oldalon]

Pusztán az, hogy az erőfeszítéseink először csalódáshoz vezetnek, nem jelenti azt, hogy kudarcot vallunk

[Oldalidézet a 14. oldalon]

Isten Szava arra sarkall bennünket, hogy a jó dolgokra összpontosítsunk, ne pedig arra, hogy mi lehetett volna

[Képek a 15. oldalon]

Isten boldog az emberek gyarlósága ellenére, mert a szándéka biztosan megvalósul

[Kép a 16. oldalon]

Segít megbirkóznunk a csalódásokkal, ha előnyben részesítjük a szellemi dolgokat