1. Milyen hasznunk származik abból, ha használjuk a képzelőerőnket? (Lásd a képet a cikk elején.)

ISTEN egy csodálatos képességet adott az embereknek, a képzelőerőt. Mivel magunk elé tudunk képzelni olyasmit, amit sohasem láttunk, képesek vagyunk felmérni a dolgok kimenetelét, és előretekinteni a jövőben bekövetkező izgalmas eseményekre. Jehova látja a jövőt, és az Írásokban fel is tárja, hogy mit tartogat számunkra. Bár mi nem láthatjuk a jövőbeli eseményeket, el tudjuk őket képzelni, és így hinni tudunk abban, hogy meg is fognak történni (2Kor 4:18).

2–3. a) Miért fontos, hogy legyen valóságalapja annak, amit elképzelünk? b) Milyen kérdésekre keressük a választ ebben a cikkben?

² Persze néha olyasmit is elképzelünk, ami soha nem fog megtörténni. Ilyen például az, ha egy kislány arról ábrándozik, hogy egy pillangó szárnyán repül. De a képzelőerőnket felhasználva olyasmin is gondolkodhatunk, aminek van valóságalapja. Például Anna nemcsak álmodozott, amikor elképzelte, hogy felviszi a kisfiát, Sámuelt a hajlékhoz, hogy ott szolgáljon a papokkal. Elhatározása volt, hogy így tesz. És az, hogy ilyen módon használta a képzelőerejét, tulajdonképpen segített neki, hogy megtartsa az ígéretét (1Sám 1:22). Ha Isten ígéretein elmélkedünk, akkor olyasmiken gondolkodunk, amik biztosan meg fognak történni (2Pét 1:19–21).

 ³ Kétségtelen, hogy a bibliai időkben élt hűségesek gyakran elmélkedtek azon, hogy hogyan fognak megvalósulni Isten ígéretei. Hogyan vált ez a javukra? És mi hogyan meríthetünk hasznot abból, ha magunk elé képzeljük azt az időt, amikor megvalósulnak Isten csodálatos ígéretei?

4. Mi alapján képzelhetett Ábel maga elé egy szebb jövőt?

⁴ Ábel volt az első hűséges ember, aki hitt Jehova ígéreteinek a megvalósulásában. Tudta, hogy mit mondott Jehova a kígyónak, miután Ádám és Éva bűnt követett el: „ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét” (1Móz 3:14, 15). Bár Ábel nem tudta, hogy ez pontosan hogyan fog beteljesedni, biztosan sokat gondolkodott Isten szavain. Valószínűleg sokat tűnődött azon, hogy ki lesz az, akinek szétzúzzák majd a sarkát, hogy az emberiség ismét tökéletes lehessen, mint amilyen Ádám és Éva volt a bűnbeesés előtt. Ábel hitt abban, hogy Jehova mindig megtartja a szavát, és Jehova ezért elfogadta az áldozatát. (Olvassátok fel: 1Mózes 4:3–5; Héberek 11:4.)

5. Hogyan erősítette meg Énók hitét, hogy maga elé képzelte a jövőt?

⁵ A hűséges Énók is hitt Jehova ígéreteiben, noha olyan emberek között élt, akik botrányos dolgokat szóltak Isten ellen. Jehova ihletésére a következőket jövendölte: „Jehova [eljön] az ő szentjeinek sokaságával, hogy ítéletet hajtson végre mindenkin, és rábizonyítsa minden istentelenre az istentelenül elkövetett minden istentelen tettét, és minden botrányos dolgot, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ellene” (Júd 14, 15). Miért volt olyan erős Énók hite? Minden bizonnyal azért, mert gyakran maga elé képzelte azt a világot, amelyben nem lesz gonoszság. (Olvassátok fel: Héberek 11:5, 6.)

6. Mire gondolhatott Noé az özönvíz után, ami erőt adott neki?

⁶ Noé azért élhette túl a vízözönt, mert hitt Jehovában (Héb 11:7). A hite indította arra is, hogy a vízözön után állatáldozatot mutasson be Jehovának (1Móz 8:20). Ábelhez hasonlóan ő is hitt abban, hogy az emberiség egyszer meg fog szabadulni a bűn és a halál rabságából. Bár nem sokkal az özönvíz után Nimród fellázadt Jehova ellen, és ezzel ismét egy sötét korszak vette kezdetét, Noé nem veszítette el a hitét és a reményét (1Móz 10:8–12). Kétségkívül sok erőt adott neki, amikor arra gondolt, hogy az emberiség egyszer megszabadul majd az elnyomó uralmaktól, az öröklött bűntől és a haláltól. A lelki szemeinkkel mi is magunk elé képzelhetjük ezt az időt, amely már nagyon közel van! (Róma 6:23).

7. Milyen jövő lebegett Ábrahám, Izsák és Jákob szeme előtt?

⁷ Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak is egy csodálatos jövő lebegett a szeme előtt, hiszen Isten azt ígérte nekik, hogy az utódjuk által a föld összes nemzete áldásban fog részesülni (1Móz 22:18; 26:4; 28:14). Jehova azt is megígérte, hogy a leszármazottaik nagy néppé lesznek, és nekik adja majd az ígéret földjét (1Móz 15:5–7). Mivel ezek a hűséges férfiak hittek Isten ígéreteiben, szinte látták  maguk előtt, hogy az utódaik birtokba veszik a megígért földet. Ami azt illeti, Jehova mindig is biztosította a hűséges szolgáit arról, hogy Ádám bűnének a következményei nem sújtják majd örökké az emberiséget.

8. Miért volt Ábrahámnak rendkívül erős a hite?

⁸ Ábrahám még akkor is engedelmeskedett Istennek, amikor azt nem volt könnyű megtennie. Valószínűleg azért volt rendkívül erős a hite, mert a lelki szemeivel látta Isten ígéreteinek a megvalósulását. A Szentírás rámutat, hogy bár Ábrahám és más hűségesek az életük során „nem kapták meg az ígéretek beteljesedését, de távolról látták és üdvözölték azokat”. (Olvassátok fel: Héberek 11:8–13.) Ábrahám tudta, hogy Jehova a múltban mindig megtartotta az ígéreteit, ezért biztos volt benne, hogy ez a jövőben is így lesz.

9. Mire ösztönözte Ábrahámot az, hogy hitt Isten ígéreteiben?

⁹ Ábrahám hitt abban, hogy Jehova meg fogja tartani a szavát, és ez erőt adott neki ahhoz, hogy azt tegye, amit Isten kér tőle. Ezért hagyta el Ur városát, és ezért nem telepedett le véglegesen Kánaán egyetlen városában sem. Tudta, hogy ezek a városok, Urhoz hasonlóan bizonytalan alapokon állnak, mert az uralkodóik nem az igaz Istent félik (Józs 24:2). Ábrahám a hátralévő hosszú évei alatt „várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten” (Héb 11:10). „Látta” magát Jehova uralma alatt élni a földön. Ábel, Énók, Noé, Ábrahám és mások hittek a feltámadásban, és előretekintettek Isten Királyságára, „a valódi alapokkal bíró” városra. Megerősítette a hitüket, amikor azon gondolkodtak, hogy milyen áldásokat hoz majd Isten uralma. (Olvassátok fel: Héberek 11:15, 16.)

10. Hogyan vált Sára javára az, hogy elképzelte a jövőt?

¹⁰ Ábrahám felesége, Sára is szilárdan hitt Jehova ígéreteinek a megvalósulásában. Bár még 90 éves korában is gyermektelen volt, bizakodva tekintett a jövőbe. Mondhatni látta, hogy a leszármazottai megkapják azokat az áldásokat, amelyeket Jehova megígért (Héb 11:11, 12). Miért hitt ebben? Mert Jehova ezt mondta Ábrahámnak vele kapcsolatban: „Megáldom őt, és fiút adok neked tőle; és megáldom Sárát, és nemzetekké lesz; népek királyai származnak majd tőle” (1Móz 17:16). Miután Sára életet adott Izsáknak, még inkább el tudta képzelni, hogy hogyan fog beteljesülni az Ábrahámnak tett ígéret többi részlete. Milyen jó, hogy a képzelőerőnket felhasználva, mi is beleélhetjük magunkat Isten csodálatos ígéreteinek a beteljesedésébe!

11–12. Hogyan mélyítette el Mózes a Jehova iránti szeretetét?

¹¹ Mózes szintén hitt Jehova ígéreteiben, és mélységesen szerette őt. Mivel az egyiptomi uralkodói családban nevelkedett, könnyen magával ragadhatta volna a gazdagság és a hatalom vonzereje. Azonban a vér szerinti szüleitől hallott Jehováról, és arról a szándékáról, hogy ki fogja szabadítani a hébereket a rabszolgaságból, és nekik adja az ígéret földjét (1Móz 13:14, 15; 2Móz 2:5–10). Vajon a gazdagság iránti vágy vagy a Jehova iránti szeretet mélyült el Mózes szívében, amikor elmélkedett az Isten népére váró áldásokon?

 ¹² A Szentírásból megtudjuk a választ: „Hit által utasította vissza Mózes, amikor már felnőtt volt, hogy a fáraó leánya fiának hívják, inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztus gyalázatát Egyiptom kincseinél; mert a megjutalmazásra szegezte tekintetét” (Héb 11:24–26).

13. Hogyan vált Mózes javára, hogy elmélkedett Isten ígéretein?

¹³ Minél többet elmélkedett Mózes Jehova ígéretein, annál erősebb lett az Istenbe vetett hite és az iránta érzett szeretete. Más hűségesekhez hasonlóan ő is látta maga előtt azt az időt, amikor Jehova megszabadítja majd az emberiséget a haláltól (Jób 14:14, 15; Héb 11:17–19). Mózes megértette, hogy Jehova mennyire könyörületes a héberekkel és az egész emberiséggel. Nem is csoda, hogy olyan mélységesen szerette őt. Egész életén át a hite és az Isten iránti szeretete vezérelte (5Móz 6:4, 5). Akkor sem rendült meg a bizalma Istenben, amikor a fáraó halállal fenyegette, mert tudta, hogy Jehova meg fogja jutalmazni őt a jövőben (2Móz 10:28, 29).

14. Milyennek képzelik sokan a jövőt?

¹⁴ Napjainkban sok embernek irreális elképzelése van a jövőről. Például sokan, akik szegénységben élnek, arról álmodoznak, hogy egyszer dúsgazdagok lesznek, és teljes biztonságban fognak élni, holott ez a világ „csak bajt és fájdalmat” hoz (Zsolt 90:10). Mások azzal áltatják magukat, hogy az emberi kormányzatok meg tudják oldani a világ problémáit, ám a Biblia rámutat, hogy erre egyedül Isten Királysága képes (Dán 2:44). Megint mások azt gondolják, hogy Isten nem fogja elpusztítani ezt a világrendszert, ám a Biblia ennek épp az ellenkezőjét tanítja (Sof 1:18; 1Ján 2:15–17). Bármiben reménykednek is, ha nem veszik figyelembe Isten szándékát, csak illúziókat kergetnek.

15. a) Hogyan meríthetünk hasznot abból, ha magunk elé képzeljük, milyen jövő vár ránk? b) Mi az, amit nagyon vársz az új világban?

¹⁵ Akár égi, akár földi reménységünk van, erőt ad, és örömmel tölt el minket, ha elképzeljük, milyen csodálatos jövő vár ránk. Gondolkodtál már azon, mi mindent fogsz csinálni, amikor Isten ígéretei valóra válnak? Képzeld csak el: Egészséges, energikus vagy, nincsenek aggodalmaid, és körülötted mindenki szereti Jehovát. Másokkal együtt részt veszel a föld paradicsommá alakításában. Örömmel dolgozol együtt azokkal, akik a munkát felügyelik, mert odafigyelnek rád. Jó érzéssel tölt el, hogy a képességeidet és az adottságaidat mások javára és Isten dicsőítésére használhatod. Például segíthetsz az újonnan feltámadt személyeknek megismerni Jehovát (Ján 17:3; Csel 24:15). Ez nem csak ábrándkép, a Szentírás ígérete valóra fog válni! (Ézs 11:9; 25:8; 33:24; 35:5–7; 65:22).

16–17. Miért jó, ha beszélgetünk egymással a reménységünkről?

¹⁶ Ha elmondjuk egymásnak, hogy mit szeretnénk csinálni a paradicsomban, még élesebbé válik az új világról alkotott képünk. Persze nem tudhatunk pontosan minden részletet, de ha beszélgetünk  arról, hogy mi mindent tartogathat számunkra a jövő, azzal bátorítjuk egymást, és kifejezzük az Isten ígéreteibe vetett hitünket. Amikor Pál apostol meglátogatta a testvéreket Rómában, mindannyian örültek a kölcsönös bátorításnak, ahogy mi is örülünk neki ezekben a válságos időkben (Róma 1:11, 12).

¹⁷ Ha elmélkedünk a ránk váró áldásokon, az abban is segít, hogy eltereljük a gondolatainkat a nehézségeinkről. Péter apostol aggodalmában ezt kérdezte Jézustól: „Íme! Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged; mink lesz hát minekünk?” Jézus azzal nyugtatta meg Pétert és a többi jelenlévőt, hogy elmondta nekik, mi vár rájuk a jövőben: „Bizony mondom nektek, az újjáteremtéskor, amikor az Emberfia leül az ő dicsőséges trónjára, ti, akik követtetek engem, ti is ülni fogtok tizenkét trónon, ítélve Izrael tizenkét törzsét. És mindaz, aki házakat vagy fivéreket vagy nővéreket vagy apát vagy anyát vagy gyermekeket vagy földeket hagyott el az én nevemért, sokszorta többet kap majd, és örök életet örököl” (Máté 19:27–29). Így Péter és a többi apostol elmélkedhetett azon, hogy királyokként fognak uralkodni Jézussal az égben, és áldást hoznak az engedelmes emberiségre.

18. Hogyan válik a javunkra, ha elmélkedünk Isten ígéreteinek a megvalósulásán?

¹⁸ Jehova régen élt szolgáinak megerősítette a hitét, hogy elképzelték Isten ígéreteinek a beteljesedését. Ábelnek elég ismerete volt ahhoz, hogy egy szebb jövőt képzelhessen maga elé, és hogy legyen hite és reménye. Ábrahám még akkor is engedelmeskedett Jehovának, amikor azt nem volt könnyű megtennie, mivel lelki szemeivel látta a megígért maggal kapcsolatos prófécia teljesedését (1Móz 3:15). Mózes „a megjutalmazásra szegezte tekintetét”, így erős hit és Jehova iránti mélységes szeretet jellemezte (Héb 11:26). Mi is még szilárdabban fogunk hinni Istenben, és még jobban fogjuk szeretni őt, ha elképzeljük, hogyan teljesednek majd be az ígéretei. A következő cikk rávilágít, hogy mire használhatjuk fel még a képzelőerőnket.