1–2. a) Milyen szemléltetéseket mondott el Jézus a közeli barátainak? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Mit kell megvizsgálnunk a juhokról és kecskékről szóló szemléltetéssel kapcsolatban?

JÉZUS a közeli barátainak a társaságában van. Péter, András, Jakab és János épp az imént hallgatták végig a hű és értelmes rabszolgáról, a tíz szűzről és a talentumokról szóló szemléltetéseket. Jézus most a beszéde végén elmond nekik még egy szemléltetést. Ebben arról az időről beszél, amikor „az Emberfia” meg fogja ítélni „az összes nemzetet”. Mennyire fellelkesíthette ez a tanítványokat! Jézus megemlíti, hogy az embereket két csoportra fogják osztani, és az egyik csoportot juhoknak, a másikat pedig kecskéknek nevezi. Azután pedig beszél egy harmadik csoportról is, „a király” testvéreiről. (Olvassátok fel: Máté 25:31–46.)

² Jehova szolgáit már régóta foglalkoztatja ez a szemléltetés, és joggal, mivel Jézus szavai szerint emberéletekről van szó. Némelyek örök életet fognak kapni, mások pedig örökre elvesznek. Igen, az életünk függ attól, hogy megértjük-e ezt a szemléltetést, és azt, hogy mit kell tennünk a  szemléltetéssel összhangban. Vizsgáljuk hát meg a következő kérdéseket: Hogyan tudtuk Jehova segítségével egyre jobban megérteni ezt a szemléltetést? Miért mondhatjuk, hogy ez a szemléltetés a prédikálómunka fontosságát hangsúlyozza? Ki lett megbízva a prédikálómunkával? És miért mondhatjuk, hogy most van itt az ideje annak, hogy hűségesek legyünk a Királyhoz, és azokhoz, akiket a testvéreinek hív?

3–4. a) Mely három kulcstényező segít a juhokról és kecskékről szóló szemléltetés megértésében? b) Hogyan magyarázta a Sioni Őrtorony ezt a szemléltetést 1881-ben?

³ Ahhoz, hogy világosan megértsük a juhokról és kecskékről szóló szemléltetést, meg kell értenünk három kulcstényezőt: Kikről szól a szemléltetés? Mikor lesz a szétválasztás, vagyis az ítélet? Mi alapján ítélnek némelyeket juhnak, míg másokat kecskének?

⁴ A Sioni Őrtorony 1881-ben azt írta, hogy „az Emberfia”, azaz „a király” Jézust szemlélteti. A Bibliakutatók úgy értelmezték, hogy a King James fordításban található „atyámfiai” kifejezés Krisztus társuralkodóira és a már tökéletességre jutott emberi családra is utal. Úgy gondolták, hogy a juhok és a kecskék szétválasztása Krisztus ezeréves uralma alatt fog megtörténni. Abban hittek, hogy azok lesznek juhokká nyilvánítva, akik a szeretet törvénye szerint élnek.

5. A szemléltetés mely részleteit értettük meg jobban az 1920-as években?

⁵ Az 1920-as évek elején Jehova segítségével jobban megértettük a szemléltetés jelentését. Az Őrtorony 1923. novemberi száma megerősítette, hogy „az Emberfia” Jézus. Azonban szentírási érveket hozott fel arra, hogy csak azok Krisztus testvérei, akik uralkodni fognak vele az égben, a juhok pedig azok, akik abban reménykednek, hogy a földön fognak élni, Krisztus Királyságának uralma alatt. Mit írt a cikk a juhok és kecskék szétválasztásának az időpontjáról? Azt, hogy mivel Krisztus testvérei az ezeréves uralom alatt már az égben lesznek, ezért egy földi osztály akkor már nem tud segíteni nekik. Ebből következik, hogy a juhok és kecskék szétválasztása az ezeréves uralom előtt fog megtörténni. Azzal kapcsolatban pedig, hogy mi alapján ítélnek valakit juhnak, a cikk azt írta, hogy azért, mert elismerik Jézust uruknak, és hisznek abban, hogy a Királyság fogja jobbá tenni az életet a földön.

6. Mit értettünk meg pontosabban az 1990-es években?

⁶ Ennek a kiigazításnak az eredményeként úgy gondoltuk, hogy a juhok és kecskék szétválasztása az utolsó napokban folyó prédikálómunka által megy végbe. Akik elfogadják a Királyság-üzenetet, azok a juhok, akik elutasítják, azok pedig a kecskék. De az 1990-es évek közepén még pontosabban megértettük ezt a szemléltetést. Az Őrtorony 1995. október 15-ei számának két cikke rámutatott, hogy Jézus a Máté 24:29–31-ben (Olvassátok fel!) hasonló kifejezéseket használ, mint a Máté 25:31, 32-ben. (Olvassátok fel!) * Az egyik cikk ezt a következtetést vonta le: „a juhokat, illetve a kecskéket érintő ítélethozatal a jövőben fog megtörténni. Azután kerül rá sor, hogy a Máté 24:29, 30-ban említett »nyomorúság« (Úf) kitör,  és az Emberfia »eljő. . . az ő dicsőségében« . . . Akkor – mikor eljön az egész gonosz rendszer vége – Jézus törvénykezni fog, ítéletet hoz, és végrehajtja azt”.

7. Hogyan értjük ma Jézus szemléltetését?

⁷ A juhokról és kecskékről szóló szemléltetést ma már világosan értjük. Kikről szól a szemléltetés? „Az Emberfia” és „a király” kifejezés Jézusra utal. Jézus testvérei azok a szellemmel felkent férfiak és nők, akik uralkodni fognak vele az égben (Róma 8:16, 17). A juhok és a kecskék minden nemzetből való embereket szemléltetnek, akik nincsenek felkenve szent szellemmel. Mikor lesz az ítélet? A nagy nyomorúság végső időszakában. Végül pedig mi alapján lesznek az emberek juhoknak vagy kecskéknek ítélve? Az alapján, hogy hogyan bánnak Krisztus még földön élő felkent testvéreivel. Mivel e világrendszer vége már oly közel van, nagyon hálásak vagyunk Jehovának, hogy fokozatosan fényt derített a Máté evangélium 24. és 25. fejezetében leírt szemléltetések jelentésére, köztük a juhokról és kecskékről szóló szemléltetésre is.

8–9. Miért nevezi Jézus igazságosnak a juhokat?

⁸ A juhokról és kecskékről szóló szemléltetésben Jézus nem említi meg a prédikálómunkát. Akkor mégis miért mondhatjuk, hogy ez a szemléltetés a prédikálás fontosságát hangsúlyozza?

⁹ Hogy megkapjuk a választ, először is figyelembe kell vennünk, hogy Jézus egy szemléltetést mondott el. Egyértelmű, hogy nem szó szerinti juhok és kecskék különválasztásáról van szó. Az is nyilvánvaló, hogy a juhszerű egyének nem fizikai értelemben etetik, öltöztetik, ápolják, illetve látogatják meg a börtönben Jézus testvéreit. Jézus inkább azt szemléltette, hogy a jelképes juhok hogyan bánnak a testvéreivel. Azért nevezi igazságosnak a juhokat, mivel ők felismerik, hogy Krisztus felkent testvéreinek egy csoportja még mindig a földön van, és hűségesen támogatják őket ezekben a nehezen elviselhető utolsó napokban (Máté 10:40–42; 25:40, 46; 2Tim 3:1–5).

10. Hogyan mutathatnak a juhok kedvességet Krisztus testvérei iránt?

¹⁰ Másodszor, a szövegkörnyezetből látható, hogy Jézus a jelenléte jeléről és a világrendszer befejezéséről beszélt, amikor elmondta a juhokról és kecskékről szóló szemléltetést (Máté 24:3). Megemlítette, hogy a jel egyik kiemelkedő vonása az lesz, hogy a Királyság jó hírét „prédikálni fogják az egész lakott földön” (Máté 24:14). Közvetlenül a juhokról és kecskékről szóló szemléltetés előtt pedig a talentumokról beszélt. Jézus ezzel a szemléltetéssel arra figyelmeztette a szellemmel felkent tanítványait, vagyis a testvéreit, hogy buzgón kell végezniük a prédikálómunkát, ahogy erről az előző cikkben volt szó. De Jézus jelenléte idején a földön lévő kevés felkentre óriási feladat vár: „minden nemzetnek” prédikálniuk kell, mielőtt eljön a vég. A juhokról és kecskékről szóló szemléltetés rámutat, hogy a felkentek segítséget fognak kapni ehhez a munkához. Tehát azok, akik juhnak lesznek ítélve, elsődlegesen úgy mutatnak kedvességet Krisztus testvérei iránt, hogy támogatják őket a prédikálómunkában. De mit foglal ez magában? Csupán anyagi támogatásról és bátorításról van szó?

11. Milyen kérdés merülhet fel, és miért?

¹¹ Napjainkban Jézus mintegy 8 millió tanítványa közül a legtöbben nincsenek felkenve szent szellemmel. A talentumokat nem ők kapták, hanem a felkentek (Máté 25:14–18). Így hát felmerülhet a kérdés, hogy vonatkozik-e azokra is a prédikálásra szóló megbízatás, akik nincsenek felkenve szent szellemmel. Igen, vonatkozik. Nézzünk néhány érvet emellett!

12. Mit tanulhatunk Jézusnak a Máté 28:19, 20-ban feljegyzett szavaiból?

¹² Jézus minden egyes tanítványát megbízta a prédikálással. Feltámadása után Jézus arra utasította a követőit, hogy tegyenek tanítvánnyá másokat, és tanítsák meg őket arra, hogy megtartsák „mindazt”, amit parancsolt. Ebbe a prédikálás is beletartozik. (Olvassátok fel: Máté 28:19, 20.) Tehát Krisztus minden tanítványának végeznie kell a prédikálómunkát, akár égi reménységű, akár földi (Csel 10:42).

13. Mire következtethetünk János apostol látomásából?

¹³ A Jelenések könyvében utalás történik arra, hogy a prédikálómunkát a felkenteken kívül mások is végezni fogják. János apostol látomásban azt látta, hogy egy menyasszony meghív másokat, hogy vegyék „az élet vizét ingyen”. Ez a menyasszony a 144 000 felkentet szemlélteti, akik Krisztussal fognak uralkodni az égben (Jel 14:1, 3; 22:17). A víz Jehova gondoskodását jelképezi, azt, hogy Krisztus váltsága alapján Isten megszabadítja az emberiséget a bűntől és a haláltól (Máté 20:28; Ján 3:16; 1Ján 4:9, 10). A váltság az üzenetünk lényege, és a felkentek élen járnak abban, hogy segítsenek az embereknek tanulni róla, és hasznot meríteni belőle (1Kor 1:23). De János a látomásban másokat is  látott, akiknek szintén azt kell mondaniuk: „Jöjj!” Ők földi reménységűek, és engedelmesen meghívnak másokat is, hogy vegyék az élet vizét. Ezért ez a látomás egyértelműen mutatja, hogy mindenkinek, aki elfogadja a meghívást, hogy „jöjj!”, végeznie kell a prédikálómunkát.

14. Mit foglal magában az, hogy engedelmeskedünk Krisztus törvényének?

¹⁴ Mindenkinek prédikálnia kell, aki Krisztus törvénye alatt van. (Gal 6:2). Jehova nem kettős mércével mér. Például az izraelitáknak ezt mondta: „E g y törvény legyen a bennszülöttnek és a jövevénynek, aki jövevényként lakik közöttetek” (2Móz 12:49; 3Móz 24:22). A keresztények nincsenek a mózesi törvény hatálya alatt, viszont Krisztus törvényének engedelmeskedniük kell, akár felkentek, akár nem. Ez a törvény magában foglalja Jézus összes tanítását, de legfőképpen azt, hogy a követőinek szeretetet kell mutatniuk mások iránt (Ján 13:35; Jak 2:8). És hogyan mutathatjuk ki a leginkább, hogy szeretjük Istent, Krisztust és az embertársainkat? Úgy, ha prédikáljuk a Királyság jó hírét (Ján 15:10; Csel 1:8).

15. Miért mondhatjuk, hogy Jézus parancsa minden követőjének szól?

¹⁵ Amit Jézus néhány embernek mondott, az vonatkozhat egy nagyobb csoportra is. Például a Királyság-szövetséget Jézus csak 11 tanítványával kötötte meg, de ez a szövetség valójában mind a 144 000 felkentre vonatkozik (Luk 22:29, 30; Jel 5:10; 7:4–8). Ehhez hasonlóan Jézus a feltámadása után csak viszonylag kevés követőjét bízta meg a jó hír hirdetésével (Csel 10:40–42; 1Kor 15:6). Az első században mégis minden hűséges tanítványa felismerte, hogy ez a parancs rá is vonatkozik, még ha személyesen nem is volt ott, amikor elhangzott (Csel 8:4; 1Pét 1:8). Napjainkban mi is tudjuk, hogy prédikálnunk kell, bár Jézus nem közvetlenül nekünk adott rá parancsot. Mintegy 8 millióan hirdetjük tevékenyen a Királyság jó hírét, mert felismertük, hogy így fejezhetjük ki a Krisztusba vetett hitünket (Jak 2:18).

16–18. Hogyan támogathatjuk Krisztus testvéreit, és miért most van itt az ideje ennek?

¹⁶ Sátán háborút folytat Krisztus szellemmel felkent testvéreinek földön lévő tagjai ellen. Támadásait csak fokozni fogja, ahogy fogy a hátralévő „rövid ideje” (Jel 12:9, 12, 17). Sátán ádáz támadásai ellenére a felkentek élen járnak a történelem legnagyobb prédikálómunkájában. Kétség sem fér hozzá, hogy Jézus mellettük áll, és vezeti őket (Máté 28:20).

¹⁷ A leendő juhok növekvő csoportja megtiszteltetésnek tekinti, hogy támogathatja Krisztus testvéreit a prédikálómunka által, és más gyakorlati módokon is. Például adományokkal és kétkezi munkával is támogatják a Királyság-termek, kongresszusi termek és fiókhivatali létesítmények építését. Ezenkívül hűségesen engedelmeskednek azoknak, akiket „a hű és értelmes rabszolga” nevezett ki föléjük (Máté 24:45–47; Héb 13:17).

¹⁸ Az angyalok hamarosan elengedik a nagy nyomorúság pusztító szeleit. Erre azután kerül sor, hogy Krisztus minden földön lévő testvére megkapja a végső elpecsételését (Jel 7:1–3). Mielőtt kitör Armageddon háborúja, a felkentek az égbe vitetnek (Máté 13:41–43). Ezért most van itt az ideje annak, hogy hűségesen támogassuk Krisztus testvéreit, ha szeretnénk, hogy Jézus juhnak ítéljen majd bennünket.