Néhány Nagy-Britanniából származó tapasztalat segíteni fog neked megérteni, hogy miért ne add fel sose a reményt. Azt is látni fogod, hogy mit tehetsz azért, hogy „a víz színére” „bocsásd kenyeredet”, vagyis hogy jó eredményei legyenek annak, hogy segíteni próbálsz azoknak, akik még nem fogadták el az igazságot (Préd 11:1).

Létfontosságú, hogy kitartó légy. Ragaszkodnod kell az igazsághoz és Jehovához (5Móz 10:20). Ezt tette Georgina is. Amikor 1970-ben elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, a férje, Küriakosz nagyon dühös lett. Meg akarta akadályozni a tanulmányozást, ezért nem engedte be a házba a Tanúkat, és ha megtalálta Jehova Tanúi kiadványait, eltüntette azokat.

Amikor Georgina elkezdett összejövetelekre járni, Küriakosz még mérgesebb lett. Egyik alkalommal elment a Királyság-terembe, hogy vitatkozzon a Tanúkkal. Egy testvérnő felismerte, hogy Küriakosz jobban beszél görögül, mint angolul, ezért felhívott egy görög testvért, aki egy másik gyülekezetbe járt, hogy jöjjön és segítsen. Küriakoszra jó benyomást tett a testvér kedves modora, és néhány hónapig még tanulmányozta is vele a Bibliát. De később abbahagyta a tanulmányozást.

A következő három évben Georginának további ellenállással kellett szembenéznie. A férje azt mondta, ha megkeresztelkedik, elhagyja őt. A keresztelkedése napján Georgina buzgón imádkozott Jehovához, hogy a férje ne hagyja el. Amikor a Tanúk megérkeztek, hogy elvigyék autóval a kongresszusra, a férje ezt mondta nekik: „Ti menjetek elöl, mi majd követünk titeket.” Küriakosz részt vett a délelőtti ülésszakon, és megnézte a felesége keresztelkedését.

Ezt követően Küriakosz ellenállása enyhült, sőt fokozatosan jelentős változtatásokat tett az életében. Majdnem 40 évvel azután, hogy Georgina először találkozott a Tanúkkal, láthatta, amint a férje megkeresztelkedik. Mi segített Küriakosznak? Ezt mondja: „Nagyon örülök, hogy Georgina olyan határozott volt.” Georgina így nyilatkozik: „A férjem ellenállása ellenére sem hagytam fel az Istenem imádatával. Mindvégig kitartóan imádkoztam Jehovához, és sosem veszítettem el a reményt.”

Ahhoz, hogy a házastársad is elfogadja az igazságot, az is nagyon fontos, hogy felöltsd a keresztény egyéniséget. Péter apostol erre intette a keresztény feleségeket: „rendeljétek alá magatokat a férjeteknek, hogy ha vannak olyanok, akik nem engedelmeskednek a szónak, ők a feleségük viselkedése által szó nélkül is megnyeressenek” (1Pét 3:1). Christine alkalmazta ezt a tanácsot, jóllehet sok évbe telt, mire megnyerte a férjét. Amikor több mint 20 évvel ezelőtt Tanú lett, a férje, John úgy érezte, hogy neki nincs szüksége Istenre. John nem akart foglalkozni a vallással, azt azonban felismerte, hogy Christine-nek milyen sokat jelent az új hite. John így mesél erről: „Láttam, hogy boldoggá teszi őt. Megerősödött a jelleme, és sokkal megbízhatóbb lett, ami rengeteg nehéz helyzeten segített át engem.”

Christine sosem erőltette a vallását a férjére, aki elismeri: „Christine kezdettől fogva felismerte, hogy jobban teszi, ha nem beszél nekem a hitéről. Türelmesen hagyta, hogy a magam módján és a saját tempómban tanuljak.” Amikor Christine olyan cikkeket látott Az Őrtorony vagy az Ébredjetek! folyóiratokban, amelyekről tudta, hogy érdekelnék Johnt – ilyenek voltak a tudománnyal vagy a természettel foglalkozó cikkek –, felhívta rájuk a figyelmét, ezt mondva neki: „Úgy gondolom, ez tetszeni fog, ha elolvasod.”

Idővel John nyugdíjba ment, és kerti munkákat vállalt. Mivel több ideje volt gondolkodni az élet nagy kérdésein, eltöprengett a következőn: „Véletlenek sorozatának köszönhető, hogy itt vagyunk, vagy meg lettünk teremtve valamilyen céllal?” Az egyik nap egy testvér, akivel John interneten beszélgetett, megkérdezte tőle, hogy mit szólna, ha tanulmányoznák a Bibliát. „Mivel már kezdtem hinni Istenben, elfogadtam az ajánlatát” – mondja John.

Milyen jó, hogy Christine sosem adta fel a reményt! Miután 20 évig imádkozott azért, hogy John elfogadja az igazságot, a férje megkeresztelkedett. Most együtt szolgálják buzgón Jehovát. John megjegyzi: „Két dolog különösen megnyerő volt számomra: a Tanúk kedvessége és barátságossága. És ha a házastársad Jehova Tanúja, akkor lojális, megbízható és önfeláldozó társad van.” Igen, Christine alkalmazta az 1Péter 3:1 szavait, és ez bevált.

Mi a helyzet azokkal a bibliatanulmányozókkal, akikben valamilyen okból már nincs meg a kezdeti lelkesedés? „Reggel vesd el a magot, és ne pihentesd kezed estig, mert nem tudod, hol lesz az sikeres, itt, vagy ott, vagy mindkettő egyformán jó lesz-e” – írta Salamon király (Préd 11:6). Időnként az igazság magvai csak sok év után kezdenek csírázni. De végül a személy rádöbbenhet, hogy mennyire fontos közelednie Istenhez (Jak 4:8). Igen, egy nap örömteli meglepetésben lehet részed.

Figyeld meg Alice esetét, aki Indiából Angliába költözött. 1974-ben kezdte el tanulmányozni a Bibliát. Hindi nyelven beszélt, és jobban meg akart tanulni angolul. A tanulmányozás néhány éven át tartott, és Alice részt is vett néhány összejövetelen az egyik angol nyelvű gyülekezetben. Tudta, hogy amit tanul, az az igazság, ám csak egy kellemes időtöltés volt számára a tanulmányozás. Ezenkívül nagyon fontos volt neki a pénz, és szeretett partikra járni. Végül abbahagyta a tanulmányozást.

Közel 30 évvel később, Stella, aki korábban Alice-szel tanulmányozott, kapott tőle egy levelet, amelyben ez állt: „Biztos vagyok benne, hogy örülni fogsz a hírnek, hogy az, akivel 1974-ben kezdted el tanulmányozni a Bibliát, nemrégiben megkeresztelkedett egy kerületkongresszuson. Nagyon fontos szerepet játszottál az életemben. Te ültetted el az igazság magvát bennem, és bár akkor még nem álltam készen arra, hogy átadjam az életem Istennek, megőriztem ezt a magot az elmémben és a szívemben.”

Mi okozta a változást? Alice elmeséli, hogy rettenetesen szomorú volt, amikor a férje meghalt 1997-ben. Miután imádkozott Istenhez, tíz percen belül két pandzsábiul beszélő Tanú kereste fel az otthonában, és a Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek? című traktátust adták oda neki. Alice úgy érezte, hogy ez válasz volt az imájára, és úgy döntött, hogy újra felveszi a kapcsolatot Jehova Tanúival. De hol lehet megtalálni őket? Rábukkant arra a régi naptárára, amelyikben benne volt a pandzsábi nyelvű gyülekezet elérhetősége, melyet még Stellától kapott. Alice elment a Királyság-terembe, ahol nagy szeretettel fogadták őt a pandzsábi nyelvet beszélő testvérek. „A szeretetteljes légkör még sokáig hatással volt rám, és enyhített a bánatomon” – mondja Alice.

Elkezdett rendszeresen járni az összejövetelekre, és folytatta a bibliatanulmányozást, valamint megtanult folyékonyan beszélni és olvasni pandzsábi nyelven. 2003-ban megkeresztelkedett. A Stellának szóló levelét így zárta: „Nagyon hálás vagyok neked, hogy 29 évvel ezelőtt elvetetted ezeket a magokat, és hogy követendő példát állítottál nekem.”

„Nagyon hálás vagyok neked, hogy 29 évvel ezelőtt elvetetted ezeket a magokat, és hogy követendő példát állítottál nekem” (Alice)

Mit tanulhatsz ezekből a tapasztalatokból? Lehet, hogy több időre lesz szükség, mint amire számítasz, hogy valaki elfogadja az igazságot. De ha egy személynek van szellemi éhsége, őszinte és alázatos, akkor Jehova segíteni fog neki, hogy az igazság növekedjen a szívében. Gondolj arra, hogy mit mondott Jézus az egyik szemléltetésében: „a mag . . . kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt [a magvető] nem tudja. A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a zöld sarjat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban” (Márk 4:27, 28). A növekedés fokozatos, és „saját magától” megy végbe. Valójában egyetlen Királyság-hirdető sem tudja, hogy ez hogyan történik. Ezért továbbra is vess bőségesen, így bőségesen arathatsz majd.

Továbbá ne feledkezz meg az ima fontosságáról. Georgina és Christine folyamatosan imádkozott Jehovához. Ha állhatatos vagy az imában, és sosem adod fel a reményt, akkor az erőfeszítéseidnek jó eredménye lehet: „sok nap múlva megtalálod” a kenyeret, melyet „a víz színére” bocsátottál (Róma 12:12; Préd 11:1).