A Szentírás a következőre figyelmeztet bennünket: „A szívből jönnek elő . . . a gonosz okoskodások, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, tolvajlások, hamis tanúskodások, káromlások” (Máté 15:19). A jelképes szívünk becsaphat minket, és rávehet, hogy megpróbáljuk igazolni az olyan tetteket, melyek ellentétben állnak Isten akaratával. És lehet, hogy csak azután jövünk rá, mi is történt, hogy hibát követtünk el. Mi segíthet felismernünk a szívünk szándékait, még azelőtt, hogy helytelenséget követnénk el?

Olvassuk naponta a Bibliát, és elmélkedjünk az olvasottakon.

„Az Isten szava élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet” – írta Pál apostol. Istennek a Bibliában található üzenete „képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait” (Héb 4:12). Ha a Szentírás fényében látjuk magunkat, az igazán hathatós segítség lehet abban, hogy felismerjük a szívünk szándékait. Mennyire lényeges hát, hogy naponta olvassuk Isten Szavát, és elmélkedjünk az olvasottakon, és így elsajátítsuk Jehova gondolkodását és szemléletmódját!

Ha elfogadjuk a szentírási tanácsokat, és alkalmazzuk a bibliai alapelveket, az formálja a lelkiismeretünket. A lelkiismeretünk olyan, mint egy belső hang, mely „tanúskodik” arról, hogy mi helytelen (Róma 9:1). A lelkiismeretünk hangja megakadályozhat  minket abban, hogy megpróbáljuk igazolni a helytelenséget. Továbbá a Biblia olyan példákkal szolgál, melyek „a mi figyelmeztetésünkre” lehetnek (1Kor 10:11). Ha tanulunk ezekből, az visszatarthat bennünket attól, hogy helytelen lépést tegyünk. Mit kell tennünk mindannyiunknak?

Imádkozzunk Istenhez, hogy segítsen felismernünk a szívünk szándékait.

Jehova „a szívek vizsgálója” (1Krón 29:17). Ő „nagyobb a szívünknél, és mindent tud” (1Ján 3:20). Isten sosem téved. Ha őszintén feltárjuk imában az aggodalmainkat, érzéseinket és vágyainkat, Jehova segíthet nekünk felismerni a szívünk szándékait. Sőt, kérhetjük őt, hogy „tiszta szívet” teremtsen bennünk (Zsolt 51:10). Ezért ahhoz, hogy felismerjük a szívünk hajlamait, nem szabad megfeledkeznünk az imáról.

Figyeljünk oda az összejöveteleken.

Ha odafigyelünk az összejöveteleken elhangzó gondolatokra, az segíthet őszintén megvizsgálnunk a szívünket, vagyis azt, hogy milyenek vagyunk legbelül. Bár talán nem tanulunk új dolgokat minden egyes összejövetelen, de ha jelen vagyunk, jobban megértjük a bibliai alapelveket, továbbá értékes emlékeztetőket hallhatunk, melyek segítenek elemezni a szívünk szándékait. A testvéreink hozzászólásai is értékes segítséget nyújtanak ahhoz, hogy csiszolni tudjunk az egyéniségünkön (Péld 27:17). Ha elszigeteljük magunkat, ahelyett hogy az összejöveteleken rendszeresen keresztény társaságnak örvendenénk, az rossz hatással lehet ránk. Odavezethet, hogy a saját önző vágyunkat hajszoljuk (Péld 18:1). Ezért bölcsen tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Minden egyes összejövetelen részt veszek, és hasznot merítek belőle?” (Héb 10:24, 25).

Csalárd szívünk az élet több területén is félrevezethet bennünket. Vizsgáljunk meg ezek közül négyet: az anyagi javakat, az alkoholfogyasztást, a társaság megválasztását és a kikapcsolódást.

Az anyagi javak.

Természetes az a vágyunk, hogy gondoskodjunk a fizikai szükségleteinkről. Jézus azonban óva intett attól, hogy túlzott fontosságot tulajdonítsunk az anyagi javaknak. Egyik szemléltetésében egy gazdag emberre hívta fel a figyelmet, akinek megteltek a tárházai, ezért nem volt hova begyűjtenie a termést a következő aratáskor. Az volt a szándéka, hogy lebontja a tárházait, és nagyobbakat épít. Így érvelt: „oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden vagyonomat, és azt mondom majd lelkemnek: »Lelkem, nagy vagyonod van sok évre félretéve; pihenjél, egyél, igyál, vigadozzál!«” Ám ez a gazdag ember figyelmen kívül hagyott egy fontos tényt: az élete akár aznap éjjel véget érhet (Luk 12:16–20).

Ahogy idősebbek leszünk, talán annyira aggaszt bennünket, hogy anyagi biztonságról gondoskodjunk magunknak öregkorunkra, hogy megpróbálhatjuk igazolni, hogy miért túlórázunk az összejöveteli estéken, vagy miért hanyagoljuk el a keresztényi teendőinket. Vajon nem kellene óvakodnunk az ilyen hajlamtól? Vagy az is lehet, hogy fiatalok vagyunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy nincs jobb életpálya a teljes idejű szolgálatnál. Mégis vajon elhalasztjuk az úttörőzést, úgy érvelve, hogy először anyagi biztonságra kell szert tennünk? Nem inkább most kellene megtennünk minden tőlünk  telhetőt azért, hogy Isten szemében legyünk gazdagok? Hiszen ki tudja, élünk-e még holnap?

Az alkoholfogyasztás.

„Ne légy azok közül való, akik sok bort isznak” – írja a Példabeszédek 23:20. Ha valaki nagyon vágyik az alkoholra, megpróbálhatja igazolni, hogy miért iszik rendszeresen. Talán azt mondja, hogy azért iszik, hogy ellazuljon, nem pedig azért, hogy lerészegedjen. Ha alkoholra van szükségünk ahhoz, hogy lazítani tudjunk, talán itt az ideje, hogy őszintén megvizsgáljuk a szívünk hajlamát.

A társaság megválasztása.

Természetesen elkerülhetetlen, hogy bizonyos mértékig kapcsolatba kerüljünk nem hívő személyekkel, például az iskolában, a munkahelyen, vagy amikor részt veszünk a szolgálatban. De az merőben más kérdés, ha a szabadidőnket is együtt töltjük velük, vagy akár még szoros barátságot is ápolunk velük. Vajon azzal mentegetőzünk, hogy sok jó tulajdonságuk van? „Ne vezessenek félre titeket – figyelmeztet a Biblia. – Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Kor 15:33). Ahogyan egy kevés szennyeződés megfertőzheti a tiszta vizet, úgy az olyanokkal ápolt barátság is, akik nem élnek Isten iránti odaadás szerint, megfertőzheti a szellemiségünket, és odavezethet, hogy átvesszük a világ szemléletmódját, viselkedésformáját, öltözködési és beszédstílusát.

A kikapcsolódás.

A modern technika révén mindenféle szórakozási forma csak egy gombnyomásra van tőlünk. Ezeknek a nagy része vitatható vagy nem elfogadható egy keresztény számára. Pál ezt írta: „bármiféle tisztátalanság . . . még csak ne is említtessék közöttetek” (Ef 5:3). Mi a helyzet, ha a szívünk arra csábít, hogy olyat nézzünk vagy hallgassunk, ami tisztátalan? Talán úgy érvelünk, hogy mindenkinek szüksége van egy kis lazításra, kikapcsolódásra, és mindenkinek a magánügye, hogy hogyan teszi ezt. De szívleljük meg Pál tanácsát, és ne nézzünk vagy hallgassunk tisztátalan dolgokat.

Még ha áldozatul estünk is csalárd szívünk hajlamainak, és hozzászoktunk ahhoz, hogy igazoljuk a helytelen viselkedést, képesek vagyunk változtatni ezen (Ef 4:22–24). Vizsgáljunk meg két példát napjainkból.

Miguelnek * ki kellett igazítania a gondolkodásmódját az anyagi javakkal kapcsolatban. Ezt mondja: „A feleségem, a fiam és én olyan országból származunk, ahol az emberek nagyon fontosnak tartják, hogy a legújabb és legjobb technikai eszközeik legyenek, és minél kényelmesebben éljenek. Volt idő, amikor minden erőmmel azon voltam, hogy minél több mindent megszerezzek, amit a világ kínál, mivel úgy gondoltam, hogy ezt megtehetem anélkül, hogy anyagiassá válnék. Hamarosan felismertem, hogy az anyagi javak hajszolása által egy olyan útra léptem, melynek sosincs vége. Jehovához fordultam imában a szemléletmódommal és a szívem szándékaival kapcsolatban. Elmondtam neki, hogy a családunk teljes mértékben akarja szolgálni őt. Ez segített nekünk abban, hogy eldöntsük, leegyszerűsítjük az életünket, és odaköltözünk, ahol nagyobb szükség van prédikálókra. Rövid időn belül el tudtuk kezdeni az úttörőszolgálatot. Megértettük, hogy ahhoz, hogy teljes és boldog életünk legyen, nincs szükségünk sok mindenre.”

Lee tapasztalatából kiderül, hogy az őszinte önvizsgálat segített neki abban, hogy meg tudja szakítani a kapcsolatot a rossz társasággal. Lee így mesél erről: „A munkám miatt a külföldi beszállítókkal rendszeresen összejöttünk inni egyet. Tudtam, hogy az ilyen alkalmakon túl sokat isznak, de jól éreztem magam velük. Többször előfordult, hogy majdnem lerészegedtem, de utána mindig megbántam, hogy annyit ittam. Őszintén meg kellett vizsgálnom a szívemet. Isten Szavának tanácsai és a vének javaslatai segítettek felismernem, hogy valójában olyanok társaságát kerestem, akik nem szeretik Jehovát. Most, amennyire csak lehetséges, telefonon intézem az üzleti ügyeimet, és a lehető legkevesebb időt töltöm a beszállítókkal.”

Őszintének kell lennünk magunkhoz, és fel kell ismernünk a szívünk szándékait. Miközben ezt tesszük, kérjük Jehova segítségét imában. Ne feledjük, hogy „ő ismeri a szív titkait” (Zsolt 44:21). Ezenkívül Isten gondoskodott a Szaváról, mely olyan lehet számunkra, mint egy tükör (Jak 1:22–25). A kiadványainkban megjelenő és az összejöveteleinken elhangzó emlékeztetők és tanácsok is igen értékesek. Ha igénybe vesszük ezeket, megóvhatjuk a szívünket, és továbbra is az igazságosság ösvényein járhatunk.