„Úgy fussatok, hogy elnyerhessétek” a díjat

„Úgy fussatok, hogy elnyerhessétek [a díjat]” (1KOR 9:24)

1–2. a) Hogyan buzdította Pál a héber keresztényeket? b) Mire intette Pál Isten szolgáit?

PÁL APOSTOL a hébereknek írt levelében egy erőteljes szóképet használt a hívőtársai buzdítására. Arra emlékeztette őket, hogy nincsenek egyedül az életért folytatott versenyben. Körbevette őket „a tanúknak . . . nagy fellege”, azok a személyek, akik már sikeresen befejezték a versenyt. Ha a héber keresztények szüntelenül maguk előtt tartották ezeknek a régi lojális versenyzőknek a hithű tetteit és a buzgó erőfeszítéseit, akkor ez arra ösztönözte őket, hogy eltökélten folytassák a versenyt, és ne adják fel idő előtt a küzdelmet.

² Az előző cikkben megvizsgáltuk néhány olyan személy életútját, akik a ’tanúk fellegéhez’ tartoznak. Mindannyian bizonyították, hogy a rendíthetetlen hitüknek köszönhetően életük végéig lojálisak tudtak maradni Istenhez. Eltökélten folytatták a versenyt, amíg célba nem értek. Milyen tanulságot vonhatunk le a sikerükből? Ahogy az előző cikkben láthattuk, Pál így intette a hívőtársait, minket is beleértve: „vessünk le mi is minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt” (Héb 12:1).

3. Mit akart Pál tanácsolni azzal, amit a görög játékokon induló futókról mondott?

³ A versenyfutás a kor egyik legnépszerűbb sporteseménye volt, és egy könyv ezt írja róla:  „A görögök meztelenül edzettek és versenyeztek” (A kereszténység bölcsője). * Ezeken az alkalmakon a futók levetettek magukról minden felesleges terhet, amely lelassította volna őket. Igaz, mi most erkölcstelennek és illetlennek vélhetjük, hogy ők így futottak, de kizárólag azért tették ezt, hogy megnyerjék a díjat. Pál ezzel azt szerette volna érzékeltetni, hogy az életért folytatott versenyben a díj elnyeréséhez elengedhetetlen, hogy a futók megszabaduljanak minden akadályozó tényezőtől. Ez helytálló tanács volt az akkori keresztényeknek, és nekünk is az. Vajon mik azok a terhek, amelyek megakadályozhatnak abban, hogy elnyerjük az életért folytatott verseny díját?

„Vessünk le mi is minden terhet”

4. Mivel voltak elfoglalva Noé napjaiban az emberek?

⁴ Pál azt tanácsolta, hogy „vessünk le mi is minden terhet”. Ez minden olyan dolgot magában foglal, ami meggátolhat minket abban, hogy osztatlan figyelemmel és teljes erőbedobással tudjunk futni a versenyben. Mik lehetnek ezek a terhek? Noéról – ő egyike azoknak, akiket Pál példaként említett – eszünkbe jutnak Jézus szavai: „ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is” (Luk 17:26). Jézus itt elsődlegesen nem a még előttünk álló, példátlan pusztításra utalt, hanem az emberek életmódjára. (Olvassátok fel: Máté 24:37–39.) A Noé napjaiban élt emberek többsége nem figyelt Istenre, arról nem is beszélve, hogy meg sem próbált a kedvében járni. Mi terelte el a figyelmüket? Semmi rendkívüli. Ettek, ittak és házasságot kötöttek. Ezek természetes dolgok az életben. A valódi probléma az volt, ahogy Jézus mondta, hogy „semmit nem vettek észre”.

5. Mi segíthet sikeresen végigfutnunk a versenyt?

⁵ Noéhoz és a családjához hasonlóan nekünk is mindennap sok tennivalónk van. Biztosítanunk kell a megélhetést mind magunk, mind a családunk számára. Ez sok időt és energiát igényelhet. Különösen akkor kezdhetünk könnyen aggodalmaskodni a szükségleteink miatt, amikor gazdasági válság van. Önátadott keresztényekként teokratikus kötelezettségeink is vannak, melyek szintén fontosak: végezzük a prédikálómunkát, felkészülünk az összejövetelekre és részt veszünk azokon, a szellemi erőnlétünk megőrzése érdekében pedig személyes tanulmányozást folytatunk, és családi imádatot tartunk. Bár Noénak sok mindent kellett megtennie Isten szolgálatában, mindent „pontosan úgy cselekedett”, ahogy Isten parancsolta neki (1Móz 6:22). Az biztos, hogy ha szeretnénk végigfutni a versenyt és célba érni, akkor életbe vágóan fontos ügyelnünk arra, hogy csak a lehető legkevesebb terhet cipeljük, és semmilyen felesleges súlyt ne vegyünk magunkra.

6–7. Jézus melyik tanácsát kell állandóan észben tartanunk?

⁶ Mit értett Pál azon, hogy vessünk le „minden terhet”? Természetesen nem válhatunk meg az összes felelősségteljes feladatunktól. De jó, ha emlékezetben tartjuk, mit mondott Jézus: „Soha ne aggódjatok hát, és ne  mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre” (Máté 6:31, 32). Jézus szavaiból kiderül, hogy még az úgynevezett alapvető szükségletek is, mint az élelem és a ruházat, teherré vagy botláskővé válhatnak, ha ezeket tartjuk a legfontosabbnak az életünkben.

⁷ Figyeljük meg, mit mondott Jézus: „tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre.” Ez azt jelenti, hogy égi Atyánk, Jehova gondoskodni fog a szükségleteinkről. Igaz, a „mindezek”, vagyis a szükségleteink különbözhetnek attól, amire vágyunk. Mégis arra kapunk buzdítást, hogy ne aggódjunk azokért a dolgokért, melyekért „a nemzetek törik magukat”. Miért ne tegyük? A későbbiekben Jézus ezt tanácsolta a hallgatóinak: „Ügyeljetek . . . magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől, mértéktelen ivástól meg az élet aggodalmaitól, és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap, mint valami csapda” (Luk 21:34, 35).

8. Miért különösen fontos most, hogy ’levessünk minden terhet’?

⁸ A célvonal már ott van előttünk. Milyen kár lenne, ha hagynánk, hogy a szükségtelen dolgok megterheljenek minket, és így megnehezítsék a mozgásunkat, mikor már olyan közel vagyunk a célhoz! Ezért igazán bölcs az, amit Pál apostol tanácsol: „az Isten iránti odaadás megelégedettséggel nagy nyereség eszköze” (1Tim 6:6). Ha megszívleljük Pál szavait, akkor nagyobb esélyünk lesz rá, hogy elnyerjük a díjat.

’A minket könnyen behálózó bűn’

9–10. a) Mire utal a „minket könnyen behálózó bűn” kifejezés? b) Hogyan hálózhat be minket a bűn?

⁹ Pál arra buzdít, hogy a ’minden terhen’ kívül vessük le a „minket könnyen behálózó bűnt” is. Miről lehet szó? A könnyen behálózónak fordított görög kifejezés csak egyetlen egyszer fordul elő a Bibliában, mégpedig ebben a versben. Albert Barnes bibliatudós megjegyezte: „A futók nem vettek fel olyan ruházatot, amely futás közben a lábaik körül lengett volna, és így akadályozta volna őket a mozgásban. Ehhez hasonlóan a keresztényeknek is különösen fontos félretenniük mindent, ami akadályozhatja őket.” Hogyan fordulhat elő egy kereszténnyel az, hogy behálózza a bűn, és ezáltal meggyengül a hite?

¹⁰ Egy keresztény nem egyik napról a másikra veszíti el a hitét. Ez fokozatosan, szinte észrevétlenül mehet végbe. Pál a hébereknek írt levelének az elején figyelmeztetett arra, hogy ’ne sodródjunk el’, és nehogy „hitetlen, gonosz szív fejlődjön ki” bennünk (Héb 2:1; 3:12). Amikor egy futó mozgását akadályozza a lábát körülvevő ruha, szinte biztos, hogy elesik. Ennek különösen nagy a kockázata, ha a futó figyelmen kívül hagyja azt, hogy egyes ruhákat veszélyes futás közben viselni. Vajon miért nem fordít figyelmet erre a veszélyre? Talán azért, mert elővigyázatlan vagy túlzottan magabiztos, vagy mert valami eltereli a figyelmét. Mit tanulhatunk Pál tanácsából?

11. Mi vezethet oda, hogy elveszítjük a hitünket?

¹¹ Ne feledjük, hogy a hit elvesztése annak a következménye, amit már egy ideje cselekszünk. Egy másik tudós a ’minket könnyen behálózó bűnnel’ kapcsolatban megjegyzi, hogy „a körülményeinkkel, az alkatunkkal és a társaságunkkal hozható összefüggésbe az a bűn, amelyik a legerősebb hatással van ránk”. Tehát a tanulság az, hogy a környezetünk, a gyengeségeink és a társaink óriási mértékben befolyásolhatnak bennünket. Ez oda vezethet, hogy meggyengül a hitünk, vagy akár el is veszítjük azt (Máté 13:3–9).

12. Milyen emlékeztetőket kell megszívlelnünk, ha nem szeretnénk a hitünket elveszíteni?

¹² A hű és értelmes rabszolga osztály időről időre figyelmeztet minket, hogy gondosan válasszuk meg, hogy mit nézünk és mit hallgatunk meg, ugyanis ezek hatással vannak  a gondolatainkra és a vágyainkra. Arra is folyamatosan emlékeztetnek minket, hogy milyen veszéllyel jár az, ha „behálóz” minket a pénz szeretete, és a pénzt és az anyagi javakat hajszoljuk. A szórakoztatóipar csillogása vagy az újabb és újabb készülékek megjelenése a piacon szintén elterelheti a figyelmünket. Súlyos hiba lenne azt gondolni, hogy az ilyen tanácsok túlságosan szigorúak, vagy hogy csak másokra vonatkoznak, mert mi személy szerint ellen tudunk állni az ilyen kísértéseknek. Sátán világa ravasz és megtévesztő módon próbál behálózni minket. Némelyeknek az elővigyázatlanság, a túlzott magabiztosság vagy a figyelemelterelő dolgok okozták a vesztüket. És ezek a mi esetünkben is kérdésessé tehetik, hogy elnyerjük-e az élet díját (1Ján 2:15–17).

13. Hogyan védhetjük meg magunkat a káros befolyásoktól?

¹³ Nap mint nap ki vagyunk téve annak a hatásnak, amit azok az emberek gyakorolnak ránk, akik a körülöttünk lévő világ céljait, értékeit és gondolkodásmódját népszerűsítik. (Olvassátok fel: Efézus 2:1, 2.) Ennek ellenére az, hogy mennyire vannak hatással ránk, nagymértékben tőlünk függ, vagyis attól, hogy engedünk-e a befolyásuknak. A „levegő”, amelyről Pál beszélt, halált okoz. Ezért állandóan résen kell lennünk, nehogy megfullasszon minket, és ne tudjunk célba érni. Mi segít abban, hogy végig tudjuk futni a versenyt? Jézus tökéletes példája, amelyet ebben a jelképes versenyfutásban mutatott (Héb 12:2). Előttünk van Pál példája is. Az apostol önmagát is a keresztények által futott versenyben részt vevők közé sorolta, és arra biztatta hittársait, hogy utánozzák őt (1Kor 11:1; Fil 3:14).

Hogyan nyerhetjük el a díjat?

14. Mennyire tartotta fontosnak Pál, hogy végigfussa a versenyt?

¹⁴ Mennyire tartotta fontosnak Pál, hogy végigfussa a versenyt? Az efézusi vénekhez intézett utolsó szavai ezek voltak: „nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem, csak hogy befejezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam” (Csel 20:24). Kész volt  mindent feláldozni, még az életét is, csak hogy célba érjen. Semmit sem ért volna Pálnak a jó hír érdekében tett összes erőfeszítése és kemény munkája, ha valamiképpen nem tudta volna befejezni a versenyt. Ám nem volt túlzottan magabiztos sem, úgy gondolkodva, hogy minden kétséget kizáróan meg fogja nyerni a versenyt. (Olvassátok fel: Filippi 3:12, 13.) Csak élete vége felé jelentette ki bizakodva: „A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7).

15. Mire buzdította Pál a versenyben részt vevő futótársait?

¹⁵ Ugyanakkor Pál erőteljesen vágyott arra, hogy keresztény társai célba érjenek, és ne adják fel a versenyt. Például arra ösztönözte a Filippiben élő keresztényeket, hogy küzdjenek keményen a megmentésükért, „erős markolással kapaszkodva az élet szavába”. Miért tartotta ezt fontosnak? Így folytatta: „hogy okom legyen az ujjongásra Krisztus napján, hogy nem hiába futottam, és nem hiába dolgoztam keményen” (Fil 2:16). Hasonlóképpen buzdította a korintuszi keresztényeket is: „Úgy fussatok, hogy elnyerhessétek [a díjat]” (1Kor 9:24).

16. Miért kell tisztán látnunk a célt, vagyis a díjat?

¹⁶ Egy hosszú távú versenyben, mint amilyen a maratoni futás, a célvonal nem látszik azonnal. A futó mégis a verseny egész ideje alatt a célra összpontosít. Amikor pedig tudja, hogy már közel a cél, még erőteljesebben összpontosít rá. Hasonlóképpen kell lennie a mi esetünkben is. A célnak, vagyis a díjnak valósnak kell lennie a számunkra. Ez segít, hogy elnyerjük azt.

17. Milyen szerepe van a hitnek abban, hogy állandóan a díjra összpontosítsunk?

¹⁷ „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” – írta Pál (Héb 11:1). Ábrahám és Sára készek voltak arra, hogy otthagyják a kényelmes életmódot, és ehelyett „idegenek és ideiglenes lakosok” legyenek egy másik területen. Mi segített nekik ezt megtenni? Az, hogy „távolról látták” Isten ígéreteinek a beteljesedését. Mózes visszautasította a ’bűn ideig-óráig való élvezetét’ és ’Egyiptom kincseit’. Miből merített ehhez hitet és erőt? Abból, hogy „a megjutalmazásra szegezte tekintetét” (Héb 11:8–13, 24–26). Érthető hát, hogy Pál mindegyikük bemutatását a „hit által” kifejezéssel kezdte. A hitük által voltak képesek túllátni a próbáikon és a nehézségeiken, és meglátni azt, hogy mit tesz értük Isten, és hogy mi mindent tesz még értük a jövőben.

18. Milyen határozott lépéseket tehetünk, hogy le tudjuk vetni „a minket könnyen behálózó bűnt”?

¹⁸ Ha elmélkedünk a hébereknek írt levél 11. fejezetében említett hithű férfiak és nők példáján, és utánozzuk is azt, akkor meg tudjuk erősíteni a hitünket, és le tudjuk vetni „a minket könnyen behálózó bűnt” (Héb 12:1). Továbbá arra is megvan a lehetőségünk, hogy „figyeljünk egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett”, amikor olyan személyekkel jövünk össze, akik azon dolgoznak, hogy ilyen hitük legyen (Héb 10:24).

19. Miért tartod fontosnak, hogy a díjra összpontosíts?

¹⁹ Közel vagyunk a verseny végéhez. Jelképesen szólva már látjuk a célvonalat. Hit által és Jehova segítségével mi is levethetünk „minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt”. Igen, képesek vagyunk arra, hogy úgy fussunk, hogy elnyerhessük a díjat, vagyis azokat az áldásokat, melyeket Istenünk és Atyánk, Jehova ígért meg.

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

• Hogyan tudunk levetni „minden terhet”?

• Mi vezethet oda, hogy egy keresztény elveszíti a hitét?

• Miért kell állandóan a díjra összpontosítanunk?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 23. oldalon]

Mi az ’a minket könnyen behálózó bűn’, és hogyan akadályozhat bennünket?