Olvasók kérdései

A Szentírás megemlíti ’a Jásár könyvét’ és ’a Jehova háborúiról szóló könyvet’ (Józs 10:13; 4Móz 21:14). Ez a két könyv nem része a bibliai kánonnak. Vajon ezek olyan ihletett írások voltak, melyek elvesztek?

Nincs okunk úgy következtetni, hogy ez a két könyv ihletés alatt íródott és később elveszett. Az ihletett bibliaírók jó néhány más írásra is utaltak. Ezek némelyike valóban részét alkothatja a Bibliának, csak olyan megnevezésekkel utalnak rájuk, melyek ismeretlenek a mai olvasónak. Például az 1Krónika 29:29-ben szereplő három megnevezés – „Sámuelnek, a látónak szavai”, „Nátán próféta szavai” és „Gádnak, a látnoknak szavai” – talán azokra a könyvekre utal, melyeket ma úgy ismerünk, mint Sámuel első könyve és Sámuel második könyve, vagy talán a Bírák könyvére.

Másrészt bizonyos könyvek megnevezése hasonló lehet, mint némelyik bibliai könyv címe, de valójában ezek a könyvek nem alkotják részét a Szentírásnak. Példa lehet erre a következő négy ókori könyv: ’a júdabeli királyok időinek krónikás könyve’, ’Júda és Izrael királyainak könyve’, ’Izrael királyainak könyve’, valamint ’Izrael és Júda királyainak könyve’. Bár lehet, hogy ezek az elnevezések hasonlóak azoknak a bibliai könyveknek a nevéhez, melyeket ma úgy ismerünk, mint a Királyok első könyve és a Királyok második könyve, de ez a négy könyv nem ihletett, és nem is része a Biblia kánonjának (1Kir 14:29; 2Krón 16:11; 20:34; 27:7). Ezek valószínűleg csupán történelmi feljegyzések voltak, melyekhez hozzá lehetett férni abban az időben, amikor Jeremiás próféta és Ezsdrás megírták a beszámolójukat, amelyek ma részei a Bibliának.

Igen, néhány bibliaíró valóban utalt létező, de nem ihletett történelmi beszámolókra vagy feljegyzésekre, illetve felhasznált ilyeneket. Az Eszter 10:2 utal ’a Média és Perzsia királyainak idejében történt események könyvére’. Lukács az evangéliumi beszámolója elkészítéséhez ’mindennek pontosan utánajárt az elejétől kezdve’. Valószínűleg azt értette ez alatt, hogy miközben összeállította Jézus leszármazási vonalát – melyet az evangéliuma tartalmaz –, megvizsgált írott forrásanyagokat, melyek akkoriban a rendelkezésére álltak (Luk 1:3; 3:23–38). Bár azok a feljegyzések, melyeket Lukács megvizsgált, nem voltak ihletettek, az evangéliuma természetesen az volt, és számunkra is értékes.

Ami a kérdésben szereplő két könyvet illeti – ’a Jásár könyvét’ és ’a Jehova háborúiról szóló könyvet’ –, ezek olyan létező feljegyzések lehettek, melyek nem voltak ihletettek. Emiatt Jehova nem gondoskodott a fennmaradásukról. Mivel a Biblia utal erre a két könyvre, bibliatudósok arra következtetnek, hogy ezek olyan versek vagy énekek gyűjteményei voltak, melyek Izrael és az ellenségei közötti harcokról szóltak (2Sám 1:17–27). Egy bibliai enciklopédia szerint ezek a könyvek „az ókori Izrael azon hivatásos énekeseinek az ismert repertoárjai lehettek, akik megőrizték Izrael epikus és lírikus hagyományait”. Emellett voltak férfiak, akiket Isten időnként prófétaként vagy látnokként használt fel, és ők készítettek olyan feljegyzéseket, melyeket Jehova nem ihletett, illetve melyekkel kapcsolatban úgy döntött, hogy ne legyenek részei a Szentírásnak, mely napjainkban „hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra” (2Tim 3:16; 2Krón 9:29; 12:15; 13:22).

Tény, hogy a Biblia megemlít bizonyos könyveket, és hogy ezek használható források voltak. De ebből nem kellene arra következtetnünk, hogy ihletettek voltak. Mindenesetre Jehova Isten megőrzött minden írást, mely ’Istenünk szavát’ tartalmazza, és ezek az írások ’időtlen időkig fennmaradnak’ (Ézs 40:8). Igen, mindaz, amit Jehova kiválasztott, hogy benne legyen a rendelkezésünkre álló 66 bibliai könyvben, pontosan az, amire szükségünk van, hogy ’teljesen alkalmasak, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészítettek legyünk’ (2Tim 3:16, 17).