Határozzuk el, hogy alaposan tanúskodunk
Határozzuk el, hogy alaposan tanúskodunk
’Megparancsolta nekünk, hogy prédikáljunk a népnek, és tanúskodjunk alaposan’ (CSEL 10:42)
1. Milyen megbízatásra hívta fel Péter a figyelmet Kornéliusznál?
AZ ITÁLIAI katonatiszt összehívta a rokonait és a barátait egy fordulópontot jelentő eseményre. Ez a férfi az istenfélő Kornéliusz volt. Péter apostol elmondta az összegyűlteknek, hogy az apostolok parancsot kaptak, hogy ’prédikáljanak a népnek, és tanúskodjanak alaposan’ Jézusról. Péter tanúskodásának csodálatos eredményei lettek. Körülmetéletlen nem zsidók is megkapták Isten szellemét, megkeresztelkedtek, és kilátásuk nyílt arra, hogy királyok legyenek Jézussal az égben. Milyen nagyszerű kimenetele lett Péter alapos tanúskodásának! (Csel 10:22, 34–48).
2. Honnan tudjuk, hogy a tanúskodásra vonatkozó megbízatás nem csupán a 12 apostolnak szólt?
2 Erre az eseményre i. sz. 36-ban került sor. Mintegy két évvel korábban a keresztények egyik ádáz üldözőjével történt valami, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. A tárzuszi Saul éppen Damaszkuszba tartott, amikor Jézus megjelent neki, és így szólt hozzá: „menj be a városba, és megmondják majd neked, mit kell tenned.” Jézus biztosította Anániás tanítványt, hogy Saul tanúskodni fog „a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is”. (Olvassátok fel: Cselekedetek 9:3–6, 13–20.) Ezek után Anániás ezt mondta Saulnak: „Ősatyáink Istene kiválasztott téged . . . , mert . . . tanúja kell hogy légy neki minden ember előtt” (Csel 22:12–16). Vajon mennyire vette komolyan a tanúskodásra vonatkozó megbízatását a később Pálként ismert Saul?
Valóban alaposan tanúskodott
3. a) Melyik beszámolót fogjuk most megvizsgálni? b) Mit tettek az efézusi vének, amikor megkapták Pál üzenetét, és miben mutattak ezzel jó példát?
3 Igazán érdekfeszítő lenne részletekbe menően megvizsgálni mindazt, amit Pál ezután tett. De fordítsuk a figyelmünket most Pál egyik beszédére. A Cselekedetek könyvének 20. fejezetében találjuk meg ezt a beszédet, melyet i. sz. 56 táján mondott el, nem sokkal azelőtt, hogy befejezte a harmadik misszionáriusi útját. Miután partra szállt Milétuszban, az Égei-tenger egyik kikötővárosában, elküldetett az efézusi gyülekezet véneiért. Efézus körülbelül 50 kilométerre feküdt, ám a kanyargó utak miatt a távolság még nagyobb volt. Képzelhetjük, mennyire izgatottak voltak az efézusi vének, amikor megkapták Pál üzenetét. (Vesd össze: Példabeszédek 10:28.) De biztosan előkészületeket kellett tenniük ahhoz, hogy Milétuszba utazhassanak. Lehet, hogy néhányuknak pár napra ott kellett hagyniuk a munkájukat, vagy be kellett zárniuk az üzletüket. Sok keresztény ma is hasonlóan cselekszik, hogy ne maradjon le az évenként megtartott kerületkongresszus egyetlen ülésszakáról sem.
4. Mit tett Pál az Efézusban töltött néhány év alatt?
4 Szerinted mit csinált Pál Milétuszban az alatt a három vagy négy nap alatt, amíg a vének megérkeztek? Te mit tettél volna? (Vesd össze: Cselekedetek 17:16, 17.) Ha megvizsgáljuk, mit mondott Pál az efézusi véneknek, megkaphatjuk a választ. Elmondta nekik, hogy az évek során – beleértve azt is, amikor korábban Efézusban járt – hogyan végezte a prédikálómunkát. (Olvassátok fel: Cselekedetek 20:18–21.) Nem félt attól, hogy kétségbe vonják a szavait, ezért ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba léptem . . . alaposan tanúskodtam”. Igen, eltökélt volt, hogy teljesíti a Jézustól kapott megbízatását. Hogyan valósította ezt meg Efézusban? Például úgy, hogy tanúskodott a zsidóknak, mégpedig ott, ahol sok zsidó volt. Lukács beszámol róla, hogy amikor Pál i. sz. 52–55 táján Efézusban volt, ’előadásokat tartott és meggyőzően érvelt’ a zsinagógában. Amikor a zsidók „továbbra is megkeményítették magukat, és nem hittek”, Pál máshová ment a városban, és másokkal kezdett foglalkozni, de nem hagyott fel a prédikálással. Így zsidóknak és görögöknek is tanúskodott abban a nagy városban (Csel 19:1, 8, 9).
5–6. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Pál a házról házra végzett prédikálás során nem hívőkkel beszélt?
5 Néhányan azok közül, akik keresztények lettek, idővel alkalmassá váltak arra, hogy vénként szolgáljanak. Velük beszélt Pál Milétuszban. Emlékeztette őket a módszerére: „nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket”. Egyesek azt állítják, hogy Pál itt csak a hívőknél tett pásztori látogatásokra utal. De ez nem így van. A ’nyilvánosan és házról házra végzett tanítás’ kifejezés elsősorban arra utal, hogy a nem hívőknek hirdetik az evangéliumot. Ez Pál következő szavaiból is világosan látszik, hiszen azt mondta, hogy tanúskodott „zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről”. Egyértelmű, hogy Pál nem hívőknek tanúskodott, olyanoknak, akiknek megbánást kellett tanúsítaniuk, és ki kellett építeniük a Jézusba vetett hitet (Csel 20:20, 21).
6 A Keresztény Görög Iratok egyik átfogó elemzésében egy tudós ezt mondta a Cselekedetek 20:20-ról: „Pál három évet töltött Efézusban. Minden házhoz ellátogatott, vagy legalábbis mindenkinek prédikált (26. vers). Itt szentírási igazolását látjuk a házról házra, valamint a nyilvános összejöveteleken való evangéliumhirdetésnek.” Akár szó szerint ellátogatott minden házhoz, ahogy ez a tudós állítja, akár nem, Pál szerette volna, ha az efézusi vének nem felejtik el, hogyan tanúskodott, és hogy milyen eredménye volt a tanúskodásának. Lukács ezt írta: „mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt” (Csel 19:10). De hogy lehet az, hogy Ázsiában mindenki hallott a jó hírről, és vajon milyen következtetést vonhatunk le ebből a mi tanúskodásunkra vonatkozóan?
7. Miért mondhatjuk, hogy Pál prédikálása valószínűleg nem csak azokra volt hatással, akiknek közvetlenül tanúskodott?
7 Mivel Pál prédikált nyilvános helyeken és házról házra is, sokan hallották az üzenetét. Mit gondolsz, azok, akik hallották az üzenetet, mindannyian ott maradtak Efézusban? Vajon senki sem költözött el onnan az üzleti ügyei miatt, vagy hogy közelebb lehessen a rokonaihoz, illetve hogy elmeneküljön a nagyvárosi élet nyüzsgéséből? Aligha. Ma is sokan költöznek el ilyen okokból, és talán te is közéjük tartozol. Ezenkívül az emberek akkoriban társadalmi események vagy kereskedelmi ügyek miatt ellátogattak Efézusba. És amíg ott tartózkodtak, találkozhattak Pállal, vagy hallhatták, amint tanúskodik. Vajon mi történt, amikor hazatértek? Azok, akik elfogadták az igazságot, tanúskodtak. Mások talán nem lettek hívők, de valószínűleg beszéltek arról, amit Efézusban hallottak. Így a rokonok, szomszédok vagy üzletfelek hallottak az igazságról, és néhányuk talán el is fogadta azt. (Vesd össze: Márk 5:14.) Ha mindezt végiggondolod, szerinted milyen eredménye lehet annak, ha alaposan tanúskodsz?
8. Hogyan hallhattak az emberek az igazságról szerte Ázsia tartományban?
8 Pál a következőket írta a korábbi efézusi szolgálatáról: „nagy, tevékenységre nyíló ajtó tárult fel előttem” (1Kor 16:8, 9). Milyen ajtóról beszélt itt, és hogyan tárult ez fel előtte? Pál hosszabb ideig tartó efézusi szolgálata hozzájárult a jó hír terjedéséhez. Vegyük például Kolosszé, Laodicea és Hierápolisz városát. Ez a három város a tengerparton fekvő Efézustól keletre található. Pál sohasem járt ezekben a városokban, a jó hír mégis eljutott ezekre a helyekre. Epafrász arról a vidékről származott (Kol 2:1; 4:12, 13). Vajon Epafrász Efézusban hallotta tanúskodni Pált, és azután lett kereszténnyé? A Biblia ezt nem részletezi. De Epafrász valószínűleg Pál képviselőjeként terjesztette az igazságot a környékén élőknek (Kol 1:7). Az alatt az idő alatt, amíg Pál Efézusban tanúskodott, a keresztény üzenet még olyan városokba is eljuthatott, mint Filadelfia, Szárdisz és Tiatira.
9. a) Mire vágyott Pál teljes szívéből? b) Mi lesz a 2009-es éviszöveg?
9 Az efézusi véneknek tehát semmi okuk nem volt rá, hogy kétségbe vonják Pál következő szavait: Csel 20:24).
„nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem, csak hogy befejezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett.” Ennek a versnek egy részlete lesz a buzdító és tettre sarkalló 2009-es éviszöveg: ’Alaposan tanúskodjunk a jó hír mellett’ (Tanúskodjunk mi is alaposan
10. Honnan tudjuk, hogy nekünk is alaposan kell tanúskodnunk?
10 Annak a parancsnak a teljesítésében, mely ’a népnek való prédikálásra és az alapos tanúskodásra’ vonatkozott, idővel nem csak az apostolok vettek részt. A feltámasztott Jézus ezt parancsolta a Galileában összegyűlt tanítványoknak, akik valószínűleg 500-an voltak: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.” Ez a parancs minden ma élő keresztényre is vonatkozik, hiszen Jézus ezt mondta: „íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:19, 20).
11. Milyen fontos munkának a végzéséről ismertek Jehova Tanúi?
11 A lelkes keresztények engedelmeskednek ennek a parancsnak, és igyekeznek ’alaposan tanúskodni a jó hír mellett’. Ennek egyik kulcsfontosságú módja az, amit Pál is említett az efézusi véneknek, vagyis a házról házra végzett prédikálás. Ifjabb David G. Stewart egy 2007-ben kiadott könyvben, mely a hatékony misszionáriusi munkáról szól, ezt mondta: „Az a módszer, ahogy Jehova Tanúi misszionáriusi munkára ösztönzik az egyéneket, sokkal hatékonyabb, mint az elvont és elméleti [pulpitusról elhangzó ösztönzés]. Sok Jehova Tanújának az az egyik legkedveltebb elfoglaltsága, hogy megosztja másokkal a hitnézeteit.” Mi ennek az eredménye? „1999-ben felmérést készítettem két kelet-európai fővárosban, és a megkérdezetteknek mindössze 2–4 százaléka mondta, hogy valaha is meglátogatták az utolsó napok szentjei, vagyis a »mormon« misszionáriusok. Több mint 70 százalékuk viszont azt mondta, hogy Jehova Tanúi személyesen felkeresték őket, sőt voltak, akik úgy nyilatkoztak, hogy többször is.”
12. a) Miért keressük fel „többször is” a területünkön élő embereket? b) Tudnál mondani egy tapasztalatot, amikor valakinek megváltozott a véleménye az üzenetünkről?
12 Minden bizonnyal a te környékeden élő emberek is ugyanezt mondanák. És ehhez valószínűleg te is hozzájárulsz. Amikor személyesen felkeresed az embereket a házról házra végzett szolgálatban, találkozol férfiakkal, nőkkel és fiatalokkal. Némelyek talán nem hallgatnak meg, bár „többször is” felkeresték már őket. Mások lehet, hogy röviden meghallgatnak, amint felolvasol nekik egy bibliaverset, vagy megosztasz velük egy szentírási gondolatot. És vannak olyanok is, akiknek jól tudsz tanúskodni, és elfogadják az üzenetet. Ezek közül bármelyik megtörténhet, miközben ’alaposan tanúskodunk a jó hír mellett’. Biztosan te is tudod, hogy számos olyan példa van, amikor valaki eleinte kevés érdeklődést mutatott, bár „többször is” felkeresték, de aztán valami megváltozott. Lehet, hogy történt valami vele vagy a szeretteivel, ami fogékonnyá tette az elméjét és a szívét az igazság befogadására. Most pedig már a testvérünk. Ezért hát ne add fel, még ha mostanában csak kevés érdeklődő személlyel találkoztál is. Nem várjuk el, hogy mindenki elfogadja az igazságot. Amit viszont Isten elvár tőlünk az az, hogy szorgalmasan és lelkesen folytassuk a munkát, és alaposan tanúskodjunk.
Eredmények, melyekről talán nem tudunk
13. Hogy lehet az, hogy a tanúskodásunknak olyan eredménye van, amiről talán nem tudunk?
13 Pál szolgálata nem csak azokra volt hatással, akiknek közvetlenül segített kereszténnyé válni. És ez a mi szolgálatunkkal sincs másként. Kötelességünknek érezzük, hogy rendszeresen részt vegyünk a házról házra végzett szolgálatban, és annyi embernek tanúskodjunk, amennyinek csak tudunk. Beszélünk a jó hírről a szomszédainknak, munkatársainknak, diáktársainknak és rokonainknak. Vajon mindig tudjuk, mi az eredménye a tanúskodásunknak? Egyes esetekben azonnal jó eredmény születik. Máskor az igazság magva egy ideig talán szunnyad valakinek a szívében, de aztán gyökeret ereszt és növekedni kezd. Még ha ez nem következik is be, azok, akikkel beszélünk az igazságról, lehet, hogy elmondják másoknak, mit mondtunk, miben hiszünk, vagy hogy hogyan viselkedünk. Igen, előfordulhat, hogy akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, hogy a magvak valahol máshol fogékony talajba kerüljenek.
14–15. Milyen eredménye lett az egyik testvér tanúskodásának?
14 Most nézzünk meg csupán egy példát, Ryannek és a feleségének, Mandinak az esetét, akik Floridában élnek. Ryan a munkahelyén kötetlen formában tanúskodott az egyik munkatársának. A férfira, aki hindu volt, nagy hatást tett Ryan öltözete és az, ahogyan beszélt. A beszélgetéseik során Ryan olyan témákat vetett fel, mint a feltámadás és a halottak állapota. Egy januári estén a férfi megkérdezte a feleségét, Jodit, hogy mit tud Jehova Tanúiról. A felesége, aki katolikus volt, azt válaszolta, hogy mindössze annyi jut eszébe a Tanúkról, hogy „házról házra prédikálnak”. Így hát Jodi beírta egy internetes keresőbe, hogy „Jehova Tanúi”, és megtalálta a honlapunkat, a www.watchtower.org-ot. Jodi néhány hónapig ezen a honlapon olvasott anyagokat, például a Bibliát és érdekes cikkeket.
15 Jodi idővel találkozott Mandival, mivel mindketten ápolónők voltak. Mandi örömmel válaszolt a kérdéseire. Kis idő elteltével, Jodi szavaival élve, volt egy „Ádámtól Armageddonig” tartó beszélgetésük. Jodi elfogadta a házi bibliatanulmányozást, és hamarosan elkezdett járni az összejövetelekre. Októberben kereszteletlen hírnök lett, februárban pedig megkeresztelkedett. Ezt írja: „Most, hogy ismerem az igazságot, az életem boldog és teljes.”
16. Mit mutat ennek a floridai testvérnek a tapasztalata az alapos tanúskodás érdekében tett erőfeszítéseinkről?
16 Ryan nem is sejtette, hogy nem az fogadja majd el az igazságot, akinek tanúskodott, hanem egy másik személy. Ő biztosan tudta, milyen eredménye lett annak, hogy elhatározta, alaposan fog tanúskodni. Lehet, hogy a tudtodon kívül másokhoz úgy jut majd el az igazság, hogy tanúskodsz az ajtóknál, a munkahelyeden, az iskolában, vagy más kötetlen formában. Mint ahogy Pál sem tudta minden esetben, hogy milyen hatása lett a tanúskodásának „Ázsia tartományban”, úgy te sem tudhatod mindig, hogy milyen jó eredményei lettek annak, hogy alaposan tanúskodtál. (Olvassátok fel: Cselekedetek 23:11; 28:23.) Ennek ellenére létfontosságú, hogy ne hagyj fel ezzel!
17. Mit határoztál el, mit fogsz tenni 2009-ben?
17 Bárcsak 2009-ben is komolyan vennénk azt a megbízatásunkat, hogy tanúskodjunk házról házra és más módokon. Ha így teszünk, Pálhoz hasonlóan mi is elmondhatjuk majd: „nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem, csak hogy befejezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett.”
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan tanúskodott alaposan Péter és Pál apostol, valamint mások az első században?
• Miért lehet a tanúskodásunknak sokkal jelentősebb hatása, mint amiről mi tudunk?
• Mi a 2009-es éviszöveg, és szerinted miért találó?
[Tanulmányozási kérdések]
[Oldalidézet a 19. oldalon]
A 2009-es éviszöveg a következő lesz: ’Alaposan tanúskodjunk a jó hír mellett’ (Csel 20:24)
[Kép a 17. oldalon]
Az efézusi vének tudták, hogy Pálnak szokása volt házról házra tanúskodni
[Kép a 18. oldalon]
Milyen messzemenő hatásai lesznek annak, hogy alaposan tanúskodsz?