Légy bölcs és féld Istent!

„Jehova félelme a bölcsesség kezdete” (PÉLDABESZÉDEK 9:10)

1. Miért találják sokan nehezen érthetőnek az istenfélelem fogalmát?

VOLT idő, amikor dicséretnek számított valakit istenfélőnek nevezni. Manapság az istenfélelem fogalmát sokan idejétmúltnak tartják, vagy legalábbis nehezen érthetőnek. Ezt kérdezik: „Ha Isten szeretet, miért kellene félnünk tőle?” Számukra a félelem kellemetlen, sőt bénító érzés. Az igazi istenfélelemnek azonban ennél sokkal tágabb a jelentése, és ahogy látni fogjuk, nem csupán egy érzés.

2—3. Mit foglal magában az igazi istenfélelem?

² Bibliai értelemben az istenfélelem kellemes fogalom (Ézsaiás 11:3). Szívből jövő hódolat és mélységes tisztelet Isten iránt, valamint erős vágy arra, hogy ne vonjuk magunkra a nemtetszését (Zsoltárok 115:11). Magában foglalja, hogy elfogadjuk Isten erkölcsi irányadó mértékeit, szorosan ragaszkodunk hozzájuk, valamint figyelembe vesszük, hogy Isten szerint mi helyes vagy helytelen. Egy forrásmű megjegyzi, hogy az ilyen egészséges félelem egy „alapvető beállítottság Isten iránt, amely bölcs viselkedéshez vezet, és kerül mindenféle gonoszságot”. Isten Szava találóan ezt mondja: „Jehova félelme a bölcsesség kezdete” (Példabeszédek 9:10).

³ Igen, az istenfélelem emberi létünk számos területét felöleli. Nemcsak a bölcsességgel van összefüggésben, hanem az örömmel, békével, jóléttel, hosszú élettel, reménnyel és bizalommal is (Zsoltárok 2:11; Példabeszédek 1:7; 10:27; 14:26; 22:4; 23:17, 18; Cselekedetek 9:31). Szorosan kötődik a hithez és a szeretethez. Valójában teljesen áthatja az Istennel és az embertársainkkal ápolt kapcsolatunkat (5Mózes 10:12; Jób 6:14; Héberek 11:7). Az istenfélelem magában rejti azt a mély meggyőződést, hogy égi Atyánk személyesen törődik velünk, és kész megbocsátani a vétkeinket (Zsoltárok 130:4). Csak a megbánást nem tanúsító gonoszoknak kell rettegniük Istentől (Héberek 10:26–31). *

Jehova félelme tanulható

4. Mi segíthet ’megtanulnunk félni Jehovát’?

⁴ Mivel az istenfélelem elengedhetetlen ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk és elnyerjük Isten áldásait, hogyan ’tanulhatjuk meg helyesen félni Jehovát’? (5Mózes 17:19). A Szentírás sok istenfélő férfi és nő példáját tartalmazza „a mi oktatásunkra” (Róma 15:4). Hogy megértsük, mit is jelent igazán félni Istent, töprengjünk el egy kicsit az egyik ilyen példának, az ókori Izrael királyának, Dávidnak az életén.

5. Hogyan járult hozzá a pásztorkodás ahhoz, hogy Dávid megtanulja félni Jehovát?

⁵ Jehova elvetette Izrael első királyát, mert Saul inkább emberektől félt, és nem volt benne istenfélelem (1Sámuel 15:24–26). Dávidot viszont az életútja és a Jehovával ápolt szoros kapcsolata valóban istenfélő emberként azonosítja. Fiatal korától gyakran kint volt a mezőn, hogy az apja juhait legeltesse (1Sámuel 16:11). A csillagos ég alatt töltött éjszakák bizonyára hozzájárultak, hogy Dávid megértse Jehova félelmét. Noha a világegyetem roppant méreteinek csak töredékét látta, helyes következtetésre jutott: Isten megérdemli a tiszteletünket és a hódolatunkat. Később ezt írta: „Amikor látom egeidet, ujjaidnak műveit, a holdat és a csillagokat, melyeket készítettél: Micsoda a halandó, hogy gondolsz rá, és a földi ember fia, hogy gondját viseled?” (Zsoltárok 8:3, 4).

6. Hogyan érzett Dávid, amikor felfogta Jehova nagyságát?

⁶ Dávidot joggal nyűgözte le, amikor összehasonlította saját kicsinységét a csillagos  ég végtelenségével. Ez a felismerés egyáltalán nem hatott rá ijesztően, inkább arra ösztönözte, hogy dicsérje Jehovát, és ezt mondja: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét; keze művéről ad hírt az égboltozat” (Zsoltárok 19:1). Ez az Isten iránti hódolat közelebb vonzotta Dávidot Jehovához, és azt idézte elő nála, hogy törekedjen megismerni és követni tökéletes útjait. Képzeljük csak el, mit érezhetett Dávid, amikor így énekelt Jehovának: „nagy vagy, és csodálatos dolgokat viszel véghez; te vagy az Isten, te egyedül. Oktass engem, ó, Jehova, utadra. Igazságodban fogok járni. Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet” (Zsoltárok 86:10, 11).

7. Hogyan segített az istenfélelem Dávidnak, hogy megküzdjön Góliáttal?

⁷ Amikor a filiszteusok megtámadták Izrael földjét, a közel három méter magas bajnokuk, Góliát gyalázni kezdte az izraelitákat. Lényegében azt mondta nekik, hogy állítsanak ki valakit, aki megküzd vele, és ha nyer, a filiszteusok az izraeliták szolgái lesznek (1Sámuel 17:4–10). Saul az egész hadseregével együtt halálra rémült, de nem így Dávid. Ő tudta, hogy Jehovát kell félni, és nem embereket, akármilyen erősek legyenek is. Ezt mondta Góliátnak: „én a seregek Jehovájának . . . nevében megyek feléd”, és „meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem kard által és nem lándzsa által ment meg Jehova, mert Jehováé a csata”. A parittyájával és egyetlen kővel — no meg persze Jehova segítségével — Dávid le tudta győzni az óriást (1Sámuel 17:45–47).

8. Mit tanít nekünk azoknak az istenfélő személyeknek a példája, akikről a Bibliában olvashatunk?

⁸ Mi is szembe találhatjuk magunkat akadályokkal vagy ellenségekkel. Ezek talán nem kevésbé félelmet keltőek, mint amilyenekkel Dávidnak kellett megküzdenie. Mit tehetünk? Ugyanúgy bánjunk velük, ahogyan Dávid és más régi hűségesek tették: istenfélelemmel. Az istenfélelem le tudja győzni az emberektől való félelmet. Isten hűséges szolgája, Nehémiás így buzdította izraelita társait, akikre nyomást gyakoroltak az ellenségeik: „Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmet keltő Jehovára gondoljatok!” (Nehémiás 4:14). Jehova támogatásával Dávid, Nehémiás és Isten más hűséges szolgái sikeresen végrehajtották Istentől kapott megbízatásaikat. Az istenfélelem nekünk is segíthet.

A nehézségek leküzdése istenfélelemmel

9. Milyen körülmények között mutatott Dávid istenfélelmet?

⁹ Miután Dávid végzett Góliáttal, Jehova több győzelmet is adott neki. A féltékeny Saul azonban megpróbálta megölni Dávidot, először felindultságból, majd alattomosan, végül pedig egy egész hadsereg bevetésével. Noha Jehova korábban biztosította róla Dávidot, hogy király lesz, Dávidnak évekig menekülnie, harcolnia és várakoznia kellett, amíg eljött az idő, hogy Jehova királlyá tegye őt. Dávid mindeközben végig tanújelét adta, hogy féli az igaz Istent (1Sámuel 18:9, 11, 17; 24:2).

10. Hogyan mutatott Dávid istenfélelmet, amikor veszély leselkedett rá?

¹⁰ Egy alkalommal Dávid menedéket keresett Ákisnál, aki Góliát szülővárosának, a filiszteus Gátnak volt a királya (1Sámuel 21:10–15). A király szolgái azzal vádolták Dávidot, hogy a nemzetük ellensége. Hogyan reagált Dávid ebben a veszélyes helyzetben? Kiöntötte a szívét imában Jehova előtt (Zsoltárok 56:1–4, 11–13). Habár őrültnek kellett tettetnie magát ahhoz, hogy megmenekülhessen, Dávid tudta, hogy valójában Jehova volt az, aki megszabadította őt, áldást adva az erőfeszítéseire. Dávid teljes szívből bízott Jehovában, ami nyilvánvalóvá tette, hogy igazán istenfélő (Zsoltárok 34:4–6, 9–11).

11. Hogyan tudunk istenfélelmet mutatni próbák idején, ahogy Dávid is tette?

¹¹ Miként Dávid, mi is megmutathatjuk, hogy féljük Istent, ha bízunk abban az ígéretében, hogy segít megküzdenünk a nehézségeinkkel. Dávid ezt mondta: „Bízd Jehovára utadat, támaszkodj rá, és ő majd cselekszik” (Zsoltárok 37:5). Ez persze nem jelenti azt, hogy a gondjainkat egyszerűen áthárítjuk Jehovára, anélkül hogy megpróbálnánk megoldást találni  rájuk, és csak várjuk, hogy cselekedjen az érdekünkben. Dávid sem érte be annyival, hogy Istenhez imádkozott segítségért. Felhasználta a Jehovától kapott fizikai és értelmi képességét, így küzdve le az útjába kerülő nehézségeket. De azért tudta, hogy a sikert nem csupán emberi erőfeszítéseknek köszönhette. Ugyanígy kell lennie velünk is. Meg kell tennünk mindent, amire képesek vagyunk, a többit pedig hagyjuk Jehovára. Azonban gyakran olyan is előfordul, hogy semmi mást nem tudunk tenni, mint hogy bízunk Jehovában. Ilyenkor mutatkozik meg, hogy milyen erős bennünk az istenfélelem. Vigaszt meríthetünk Dávid szívből jövő szavaiból: „Jehova meghitt közelsége az őt félőkkel van” (Zsoltárok 25:14).

12. Miért kell komolyan vennünk az imáinkat, és milyen gondolkodásmódot kell kerülnünk?

¹² Ezért hát komolyan kell vennünk az imáinkat és az Istennel ápolt kapcsolatunkat. Amikor Jehovához közeledünk, ’hinnünk kell, hogy ő van, és megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt’ (Héberek 11:6; Jakab 1:5–8). Amikor segít rajtunk, ’bizonyuljunk hálásnak’, ahogy Pál apostol tanácsolja nekünk (Kolosszé 3:15, 17). Soha ne legyünk olyanok, mint akiket egy tapasztalt felkent keresztény így jellemzett: „Úgy tekintenek Istenre, mintha egy égi pincér lenne. Amikor szükségük van valamire, csak csettintenek egyet az ujjukkal, és magukhoz szólítják őt. Amikor aztán megkapták, amit akartak, szeretnék, ha odébbállna.” Az ilyen gondolkodásmód az istenfélelem hiányáról árulkodik.

Amikor az istenfélelem háttérbe szorult

13. Mikor nem mutatott tiszteletet Dávid Isten Törvénye iránt?

¹³ Amikor Dávid Jehova segítségét tapasztalta a nyomorúság idején, az elmélyítette benne az iránta való félelmet, és megerősítette a belé vetett bizalmát (Zsoltárok 31:22–24). Három alkalommal azonban Dávid istenfélelme különösen háttérbe szorult, és ennek súlyos következményei lettek. Az első esetben intézkedett afelől, hogy Jehova szövetségládáját Jeruzsálembe szállítsák, de a ládát szekéren, nem pedig a léviták vállán vitték, ahogy azt Isten Törvénye előírta. Amikor Uzzah, aki a szekér előtt ment, odakapott a ládához, hogy megtámassza azt, azon nyomban meghalt „tiszteletlenségéért”.  Igen, Uzzah komoly bűnt követett el, ám ez a tragédia valójában azért következett be, mert Dávid nem mutatott kellő tiszteletet Isten Törvénye iránt. Az istenfélelem azt jelenti, hogy mindent Isten elrendezései szerint teszünk (2Sámuel 6:2–9; 4Mózes 4:15; 7:9).

14. Mi lett a következménye annak, hogy Dávid megszámoltatta Izraelt?

¹⁴ Később, Sátán indíttatására Dávid megszámoltatta Izrael harcosait (1Krónikák 21:1). Ez a tette arra utalt, hogy meggyengült az istenfélelme, és emiatt 70 000 izraelitának kellett meghalnia. Bár Dávid megbánta bűnét Jehova előtt, ő és a körülötte levők rengeteget szenvedtek (2Sámuel 24:1–16).

15. Mi okozta, hogy Dávid szexuális bűnbe keveredett?

¹⁵ Amikor Dávid átmenetileg ismét megfeledkezett az istenfélelemről, erkölcstelen kapcsolatba keveredett Betsabéval, Uriás feleségével. Dávid tudta, hogy a házasságtörés, de már a más felesége utáni vágyakozás is helytelen (2Mózes 20:14, 17). A baj akkor kezdődött, amikor megpillantotta Betsabét fürdés közben. A helyénvaló istenfélelemnek arra kellett volna indítania Dávidot, hogy azonnal másfelé irányítsa a tekintetét és a gondolatait. Ehelyett nyilvánvalóan ’kitartóan nézte’ őt, amíg aztán a szenvedély felülkerekedett az istenfélelmén (Máté 5:28; 2Sámuel 11:1–4). Dávid megfeledkezett arról, hogy Jehova az élete minden területén jelen van (Zsoltárok 139:1–7).

16. Milyen következményeket kellett elszenvednie Dávidnak a helytelenségéért?

¹⁶ Dávid Betsabéval folytatott viszonyából fiú született. Röviddel ezután Jehova elküldte a prófétáját, Nátánt, hogy leplezze le Dávid bűnét. Miután Dávid észhez tért, újra megerősödött benne az istenfélelem, és bűnbánatot gyakorolt. Azért esedezett Jehovához, hogy ne vesse el őt, és ne vegye el tőle a szent szellemét (Zsoltárok 51:7, 11). Jehova megbocsátott Dávidnak,  és enyhített a büntetésén, de nem védte meg őt tetteinek minden rossz következményétől. Dávid fia meghalt, a családjára pedig szívfájdalom és szomorúság szállt. Micsoda árat fizetett, amiért hagyta, hogy az istenfélelme háttérbe szoruljon! (2Sámuel 12:10–14; 13:10–14; 15:14).

17. Szemléltesd, milyen szívfájdalmat okozhatnak a bűnös cselekedetek!

¹⁷ Ha az erkölcs terén hiányzik belőlünk az istenfélelem, annak ma is komoly és hosszan tartó utóhatásai lehetnek. Képzeld el annak a fiatal feleségnek a fájdalmát, aki rájött, hogy keresztény férje hűtlen lett hozzá, miközben külföldön dolgozott. A megütközéstől és a fájdalomtól görnyedten a tenyerébe temette arcát, és csak ömlöttek a könnyei. Vajon mennyi idő kell majd ahhoz, hogy a férje újra visszanyerje a bizalmát és a tiszteletét? Az ilyen tragikus következmények elkerülhetők, ha valóban féljük Istent (1Korintusz 6:18).

Az istenfélelem visszatart minket a bűntől

18. Mi Sátán célja, és milyen módszert alkalmaz?

¹⁸ Sátán hihetetlenül gyorsan zülleszti le a világot erkölcsileg, és különösen a keresztényeket akarja megrontani. Ehhez a szívünkhöz és az elménkhez vezető legközvetlenebb utat választja, amely az érzékeinken, különösen a szemünkön és a fülünkön át vezet (Efézus 4:17–19). Te hogyan reagálsz, amikor váratlanul erkölcstelen képekkel, szavakkal vagy emberekkel találod szembe magad?

19. Hogyan segített az istenfélelem egy kereszténynek, hogy ellenálljon a kísértéseknek?

¹⁹ Figyeld meg André * esetét, aki egy Európában élő keresztény vén, apa és orvos. Amikor André éjszakai műszakra volt beosztva a kórházban, a kolléganői folyton szívecskékkel díszített cetliket tettek a párnájára, amelyekre azt írták, hogy szívesen lefeküdnének vele. André rendíthetetlenül ellenállt az ajánlataiknak. Sőt, hogy ne tegye ki magát ennek az ártalmas környezetnek, máshol keresett munkát. Az, hogy félte Istent, nagyon bölcs dolognak bizonyult és áldásokhoz is vezetett, hiszen André ma részidőben támogatni tudja országában Jehova Tanúi fiókhivatalát.

20—21. a) Hogyan segíthet az istenfélelem elkerülnünk, hogy bűnbe essünk? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²⁰ Ha valaki elidőzik a helytelen gondolatoknál, olyan elmeállapotba kerülhet, amikor hajlandó lesz félredobni a Jehovával ápolt értékes kapcsolatát olyasvalamiért, amihez igazából nincs joga (Jakab 1:14, 15). Másrészt viszont, ha féljük Jehovát, akkor távol tartjuk magunkat — akár még fizikailag is eltávolodunk — az olyan emberektől, helyektől, tevékenységektől vagy szórakozási formáktól, amelyek csökkenthetik az éberségünket az erkölcs terén (Példabeszédek 22:3). Akármilyen kínos helyzetbe kerüljünk, vagy akármilyen áldozatot kelljen is meghoznunk, ez semmiség Isten kegyének az elvesztéséhez képest (Máté 5:29, 30). Az istenfélelemhez tehát feltétlenül hozzátartozik, hogy szándékosan soha nem tesszük ki magunkat semmiféle erkölcstelenségnek, beleértve ebbe a pornográfia bármely formáját, hanem ’elfordítjuk a szemeinket, hogy ne nézzenek hiábavalóságot’. Ha így teszünk, akkor bízhatunk abban, hogy Jehova ’megőrzi életünket’, és megad mindent, amire valóban szükségünk van (Zsoltárok 84:11; 119:37).

²¹ Valóban, ha igazi istenfélelem hatja át a cselekedeteinket, az mindig a legbölcsebb eljárás és a valódi boldogság forrása (Zsoltárok 34:9). A következő cikk ezt fogja még világosabbá tenni.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Milyen keresztényi tulajdonságokat foglal magában az istenfélelem?

• Hogyan győzi le az istenfélelem az emberektől való félelmet?

• Hogyan mutathatjuk ki, hogy helyesen gondolkodunk az imáról?

• Hogyan tarthat vissza minket az istenfélelem attól, hogy bűnt kövessünk el?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 23. oldalon]

Dávid istenfélelmet tanult, amikor megfigyelte Jehova teremtésművét

[Képek a 24. oldalon]

Hogyan fogsz reagálni, amikor váratlanul szembekerülsz egy kísértéssel?