Találj örömet az elmélkedésben!

VANNAK emberek, akiktől nagyon távol áll az elmélkedés. Úgy gondolnak rá, mint fárasztó feladatra, amely nagyfokú összpontosítást követel. Ráadásul lehet, hogy még lelkiismeret-furdalásuk is támad, amiért elhanyagolják az elmélkedést, főleg olyankor, amikor a fontosságáról olvasnak (Filippi 4:8). Pedig nagyon is kellemes időtöltés lehet, és kell is lennie annak, hogy csendben eltűnődünk az igazságokon, melyeket Jehováról, az ő megnyerő tulajdonságairól, bámulatot keltő tetteiről, követelményeiről és dicsőséges szándékáról tanulunk. Miért jelenthetjük ki ezt?

Jehova Isten a világegyetem Legfőbb Uralkodója, és azon munkálkodik, hogy valóra váltsa nagyszerű szándékát (János 5:17). Ennek ellenére odafigyel minden egyes imádójának a gondolataira. Dávid, a zsoltáríró tisztában volt ezzel, és Istentől kapott ihletés alatt így írt: „Ó, Jehova, át- meg átkutattál, és ismersz engem. Ismered leülésemet és fölkelésemet. Már messziről látod gondolatomat” (Zsoltárok 139:1, 2).

Elsőre talán nem keltenek jó érzéseket bennünk ezek a szavak. Ez juthat eszünkbe: „Bár Isten messze van, minden rossz gondolatot észrevesz, amely megfordul a fejemben.” Persze nem baj, ha ennek tudatában vagyunk, mert így jobban tudunk harcolni a helytelen gondolatok ellen, és ha felmerülnek bennünk ilyenek, megvalljuk őket Istennek, bízva abban, hogy a Jézus váltságáldozatába vetett hitünk alapján megbocsát nekünk (1János 1:8, 9; 2:1, 2). De ne felejtsük el, hogy Jehova építő módon vizsgálja át az imádóit. Odafigyel, amikor hálásan gondolunk rá.

„Jehova tényleg tud milliónyi imádójának valamennyi jó gondolatáról?” — kérdezheted. Igen, minden bizonnyal tud. Jézus azzal a megállapításával hangsúlyozta Jehova irántunk mutatott érdeklődését, hogy ő még a kis verebeket is észreveszi, majd hozzátette: „ti sok verébnél többet értek” (Lukács 12:6, 7). A verebek képtelenek Jehovára gondolni. Nos tehát, ha rájuk gondja van, mennyivel inkább gondja van ránk, és mennyivel inkább örömét leli abban, ha rá gondolunk! Igen, Dávidhoz hasonlóan mi is bizalommal mondhatjuk imánkban: ’Legyen kedves előtted szívem elmélkedése, ó, Jehova, Kősziklám és Megváltóm!’ (Zsoltárok 19:14).

Malakiás próféta ihletett szavai szintén azt bizonyítják, hogy Jehovát érdekli hűséges imádóinak az elmélkedése. Malakiás ezt jövendölte a mi időnkről: „Akkor a Jehovát félők beszélgettek egymással, mindegyik a maga társával; Jehova pedig figyelt és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és azokról, akik gondolnak az ő nevére” (Malakiás 3:16). Ha észben tartjuk, hogy Jehova ’figyel’, amikor őrá gondolunk, akkor örömet találhatunk abban, hogy a dolgairól elmélkedünk. Ezért jó lenne, ha mi is elmondanánk a zsoltáríróval együtt: „Elmélkedni fogok minden munkádon, és tetteiddel foglalkozom” (Zsoltárok 77:12).