Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A keresztényiség terjedése az első századi zsidók körében

A keresztényiség terjedése az első századi zsidók körében

A keresztényiség terjedése az első századi zsidók körében

VALAMIKOR i. sz. 49 táján egy fontos találkozót tartottak Jeruzsálemben. Azok voltak jelen, „akik oszlopnak látszottak” az első századi keresztény gyülekezetben, név szerint János, Péter és Jézus féltestvére, Jakab. Rajtuk kívül Pál apostol és a társa, Barnabás van megnevezve. Arról tárgyaltak, hogy miként osszák fel a hatalmas prédikálóterületet. Pál elmondja, mire jutottak: „részestársi jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez” (Galácia 2:1, 9). *

Mit jelentett ez a megállapodás? Vajon úgy osztották fel a területet, ahol prédikálni kellett a jó hírt, hogy a zsidók és a prozeliták alkották az egyik részét, és a nem zsidók a másikat? Vagy inkább földrajzi jellegű volt a területfelosztás? Ha szeretnénk megalapozott választ kapni erre a kérdésre, némi történelmi ismeretre van szükségünk a diaszpóráról, vagyis a Palesztinán kívül élő zsidókról.

Az első századi zsidó világ

Hány zsidó élt a diaszpórákban az első században? Úgy tűnik, hogy számos tudós egyetért a következő kijelentéssel: „Biztosat nem állíthatunk, de ésszerű az a becslés, mely szerint 70 előtt nem sokkal két és fél millió zsidó élt Júdeában, és jóval több mint négymillió a római diaszpórában . . . A zsidók feltehetően a birodalom egész lakosságának mintegy tizedét tették ki, és a zsidók által legsűrűbben lakott helyeken, a keleti tartományok városaiban a lakosoknak legalább a negyede zsidó volt” (Atlas of the Jewish World).

A legnagyobb központok Szíriában, Kis-Ázsiában, Babilonban és Egyiptomban, Keleten voltak, míg Európában kisebb közösségek léteztek. Néhány jól ismert zsidó származású korai keresztény a diaszpórákban élt. Megemlíthetjük például a ciprusi Barnabást, Priszkát és Akvilát, akik Pontuszból Rómába kerültek, az alexandriai Apollóst és a tárzuszi Pált (Cselekedetek 4:36; 18:2, 24; 22:3).

A diaszpórák közösségei sokféle módon kötődtek az anyaországhoz. Az egyik ilyen kapcsolódási pont volt az éves adó, melyet a jeruzsálemi templomba küldtek el, ezúton vévén részt a templomi életben és imádatban. John Barclay tudós megjegyezte: „Kellő bizonyíték áll rendelkezésünkre azt illetően, hogy a diaszpórák közösségei lelkiismeretesen összegyűjtötték ezt a pénzt, kiegészítve a gazdagok adományaival.”

Egy másik kötődési pont az volt, hogy évről évre zarándokok tízezrei utaztak Jeruzsálembe az ünnepekre. Az i. sz. 33 pünkösdjéről szóló beszámoló, a Cselekedetek 2:9–11-ben, ékesen bizonyítja ezt. A jelen lévő zsidó zarándokok Pártiából, Médiából, Elámból, Mezopotámiából, Kappadóciából, Pontuszból, Ázsiából, Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbiából, Rómából, Krétáról és Arábiából érkeztek.

A jeruzsálemi templom vezetősége írásban tartotta a kapcsolatot a diaszpórákban élő zsidókkal. Tudomásunk van róla, hogy a Cselekedetek 5:34-ben említett törvénytanító, Gamáliel leveleket küldött Babilonba és a világ más részeire. Amikor Pál apostol i. sz. 59 körül Rómába érkezett mint rab, „a zsidók főemberei” azt mondták neki, hogy ’sem leveleket nem kaptak róla Júdeából, sem az odaérkezett testvérek közül nem adott hírül, illetve nem beszélt senki semmi gonoszat felőle’. Ez azt sejteti, hogy az anyaországból gyakran küldtek leveleket és híreket Rómába (Cselekedetek 28:17, 21).

A diaszpórákban élő zsidók a Héber Iratok görög fordítását, a Septuagintát használták. Egy forrásmű ezt írja: „Valószínűnek tűnik, hogy [a Septuagintát] a diaszpóra egész területén a diaszpóra zsidó Bibliájaként vagy »szentírásaként« olvasták és fogadták el.” A korai keresztények is sokszor idéztek ebből a fordításból a tanítói munkájuk során.

A jeruzsálemi keresztény vezető testület tisztában volt ezekkel a körülményekkel. A jó hír már eljutott a Szíriában élő zsidókhoz, sőt még tovább is, például Damaszkuszba és Antiókiába (Cselekedetek 9:19, 20; 11:19; 15:23, 41; Galácia 1:21). Az i. sz. 49-ben tartott megbeszélésen részt vevők minden bizonnyal a jövőben elvégzendő munkát tervezték meg. Vizsgáljuk meg azokat a bibliai utalásokat, melyek a zsidók és a prozeliták körében végbement növekedésre vonatkoznak.

Pál utazásai és a diaszpórában élő zsidók

Pál apostol eredetileg arra kapott megbízást, hogy „elvigye [Jézus Krisztus nevét] a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is” (Cselekedetek 9:15). * A jeruzsálemi összejövetel után Pál továbbra is felkereste a diaszpórában élő zsidókat, amerre csak járt. (Lásd a 14. oldalon lévő kiemelt részt.) Ebből arra következtethetünk, hogy a területről szóló megállapodás valószínűleg földrajzi felosztás volt. Pál és Barnabás nyugat felé terjesztették ki misszionáriusi munkájukat, a többiek pedig a zsidó anyaországban és a keleti világ nagy létszámú zsidó közösségeiben szolgáltak.

Amikor Pál a társaival együtt elindult második misszionáriusi útjára a szíriai Antiókiából, nyugat felé lettek irányítva, Kis-Ázsián át Troászba. Onnan átmentek Makedóniába, mivel úgy következtettek, hogy ’Isten odahívta őket, hogy hirdessék a jó hírt’ a makedónoknak. Később más európai városokban, többek között Athénban és Korintuszban is alakultak keresztény gyülekezetek (Cselekedetek 15:40, 41; 16:6–10; 17:1—18:18).

Pál i. sz. 56 táján, a harmadik misszionáriusi útja végén azt tervezte, hogy még nyugatabbra megy, és kiterjeszti a területet, melyet a jeruzsálemi megbeszélésen jelöltek ki neki. Ezt írta: „részemről megvan a buzgó készség, hogy hirdessem a jó hírt nektek is, akik ott, Rómában vagytok.” És: „titeket útba ejtve elindulok Hispániába” (Róma 1:15; 15:24, 28). Vajon mi történt eközben a Keleten lévő népes diaszpórákban?

Zsidó közösségek Keleten

Az i. sz. első században Egyiptomban volt a legnépesebb diaszpóra, főleg a fővárosban, Alexandriában. Ebben a kereskedelmi és kulturális központban több százezernyi zsidó lakott, és az egész város területén épültek zsinagógák. Philón, aki alexandriai zsidó volt, azt állította, hogy egész Egyiptomban legalább egymillió zsidó élt abban az időben. Jelentős számban telepedtek még le a közeli Líbiában, Ciréne városában és környékén.

Néhány kereszténnyé lett zsidó ezekről a vidékekről származott. Olvashatunk ’az alexandriai születésű Apollósról’, ’néhány ciprusi és cirénei férfiról’, és a ’cirénei Lúciuszról’, aki a szíriai Antiókiában lévő gyülekezetet támogatta (Cselekedetek 2:10; 11:19, 20; 13:1; 18:24). Ezeken kívül a Biblia nem közöl részleteket a korai keresztények Egyiptomban és a környékén végzett munkájáról, kivéve azt, hogy Fülöp evangéliumhirdető tanúskodott az etióp eunuchnak (Cselekedetek 8:26–39).

Babilónia, mely kiterjedt Pártiába, Médiába és Elámba, egy másik nagyobb központ volt. Egy történész szerint „a Tigris és az Eufrátesz síkságának egész területén, Arméniától a Perzsa-öbölig, valamint északkeletre a Kaszpi-tengerig és keletre Médiáig voltak zsidó közösségek”. Egy enciklopédia 800 000-re vagy még többre becsüli a számukat (Encyclopaedia Judaica). Josephustól, az első századi zsidó történetírótól megtudhatjuk, hogy a babilóniai zsidók tízezrével utaztak Jeruzsálembe az évenkénti ünnepekre.

Vajon a babilóniai zarándokok közül is keresztelkedtek meg némelyek i. sz. 33 pünkösdjén? Nem tudjuk, de az biztos, hogy akik azon a napon hallgatták Péter apostol beszédét, azok között voltak mezopotámiaiak is (Cselekedetek 2:9). Azt tudjuk, hogy Péter apostol i. sz. 62-64 táján volt Babilonban. Ott írta első levelét, és minden valószínűség szerint a másodikat is (1Péter 5:13). Babilont, ahol nagy számban éltek zsidók, nyilván ahhoz a területhez tartozónak gondolták, amelyet Péternek, Jánosnak és Jakabnak jelöltek ki a galáciaiaknak írt levélben említett megbeszélésen.

A jeruzsálemi gyülekezet és a diaszpórában élő zsidók

Jakab, aki ugyancsak jelen volt a találkozón, ahol a területekről volt szó, a jeruzsálemi gyülekezetben szolgált felvigyázóként (Cselekedetek 12:12, 17; 15:13; Galácia 1:18, 19). Szemtanúja volt, amikor i. sz. 33 pünkösdjén a diaszpórából érkezett zsidók ezrei fogadták el a jó hírt, és keresztelkedtek meg (Cselekedetek 1:14; 2:1, 41).

Akkor és azután is több tízezer zsidó ment el Jeruzsálembe az évenként megtartott ünnepekre. A város zsúfolásig megtelt, és a vendégek kénytelenek voltak a környező falvakban is megszállni, vagy sátrat verni. A zarándokok nemcsak a barátaikkal találkoztak, hanem egy enciklopédia szerint a templomba is elmentek imádatot bemutatni, áldozatokat felajánlani, és a Tórát tanulmányozni (Encyclopaedia Judaica).

Jakab és a jeruzsálemi gyülekezet többi tagja bizonyára kihasználta ezeket az alkalmakat arra, hogy tanúskodjon a diaszpórából jött zsidóknak. Az apostolok nagyon óvatosan tehették ezt abban az időben, amikor István halála kapcsán „nagy üldözés támadt a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen” (Cselekedetek 8:1). A feljegyzés szerint ezt az eseményt megelőzően, és utána is további növekedést eredményezett a keresztények buzgó prédikálása (Cselekedetek 5:42; 8:4; 9:31).

Mit tanulhatunk mindebből?

Igen, a korai keresztények minden követ megmozgattak, hogy eljussanak a zsidókhoz, bárhol éltek is azok. Ugyanakkor Pál és mások a nem zsidókat is felkeresték Európában. Teljesítették Jézus parancsát, melyet búcsúzóul adott a követőinek, és tanítvánnyá tettek „minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19, 20).

Példájukból azt tanulhatjuk, hogy ha szeretnénk Jehova szellemének a támogatását élvezni, akkor fontos, hogy szervezett módon prédikáljunk. Azt is megérthetjük, hogy jó megkeresni azokat, akik tisztelik Isten Szavát, különösen az olyan területeken, ahol kevés Jehova Tanúja él. Vannak olyan részek a gyülekezeteteknek kiutalt területen, amelyeken több eredményt lehet elérni, mint máshol? Talán hasznos lenne gyakrabban bemunkálni ezeket. Tartanak a közelben olyan rendezvényeket, amelyek alkalmával érdemes lenne különleges erőfeszítéseket tenni a kötetlen formájú és az utcai tanúskodásban?

Gyarapíthatjuk a tudásunkat, ha nemcsak olvasunk a Bibliában a korai keresztényekről, hanem néhány történelmi és földrajzi részlettel is megismerkedünk. Ismereteink bővítéséhez felhasználhatjuk például a „Hadd lássam azt a jó földet” című füzetet, melyben számos térkép és fénykép található.

[Lábjegyzetek]

^ 2. bek. Ezt az összejövetelt valószínűleg azzal a megbeszéléssel egy időben vagy annak kapcsán szervezték meg, amikor az első századi vezető testület megvitatta a körülmetélkedés kérdését (Cselekedetek 15:6–29).

^ 13. bek. Ez a cikk Pálnak nem a ’nemzetek apostolaként’ végzett munkájára összpontosít, hanem a zsidók közötti tanúskodására (Róma 11:13).

[Táblázat a 14. oldalon]

PÁL APOSTOL TÖRŐDÖTT A DIASZPÓRÁBAN ÉLŐ ZSIDÓKKAL

AZ I. SZ. 49-BEN MEGTARTOTT JERUZSÁLEMI TALÁLKOZÓ ELŐTT

Cselekedetek 9:19, 20 Damaszkusz — ’prédikálni kezdett a zsinagógákban’

Cselekedetek 9:29 Jeruzsálem — „beszélgetett . . . a görögül beszélő zsidókkal”

Cselekedetek 13:5 Szalamisz, Ciprus — ’hirdetni kezdte az Isten szavát a zsidók zsinagógáiban’

Cselekedetek 13:14 pizidiai Antiókia — ’bement a zsinagógába’

Cselekedetek 14:1 Ikónium — ’bement a zsidók zsinagógájába’

AZ I. SZ. 49-BEN MEGTARTOTT JERUZSÁLEMI TALÁLKOZÓ UTÁN

Cselekedetek 16:14 Filippi — ’Lídia, Isten imádója’

Cselekedetek 17:1 Tesszalonika — „zsinagógájuk volt a zsidóknak”

Cselekedetek 17:10 Berea — ’a zsidók zsinagógája’

Cselekedetek 17:17 Athén — „Érvelni kezdett . . . a zsinagógában a zsidóknak”

Cselekedetek 18:4 Korintusz — „előadást tartott a zsinagógában”

Cselekedetek 18:19 Efézus — „bement a zsinagógába, és érvelt a zsidóknak”

Cselekedetek 19:8 Efézus — „Bement a zsinagógába, és bátorsággal beszélt három hónapon át”

Cselekedetek 28:17 Róma — „összehívta azokat, akik a zsidók főemberei voltak”

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Akik i. sz. 33 pünkösdjén hallották a jó hírt, jókora területről érkeztek

ILLÍRIA

ITÁLIA

Róma

MAKEDÓNIA

GÖRÖGORSZÁG

Athén

KRÉTA

Ciréne

LÍBIA

BITÍNIA

GALÁCIA

ÁZSIA

FRÍGIA

PAMFÍLIA

CIPRUS

EGYIPTOM

ETIÓPIA

PONTUSZ

KAPPADÓCIA

CILICIA

MEZOPOTÁMIA

SZÍRIA

SZAMÁRIA

Jeruzsálem

JÚDEA

MÉDIA

Babilon

ELÁM

ARÁBIA

PÁRTIA

[Tengerek]

Földközi-tenger

Fekete-tenger

Vörös-tenger

Perzsa-öböl