A halál lesújtó hatása
A halál lesújtó hatása
„HATÉVESEN ÖNGYILKOS LETT”. Ez a megdöbbentő főcím egy kislány, Jackie tragikus halálára utalt. Az édesanyja nem sokkal korábban egy gyógyíthatatlan betegségben meghalt. Mielőtt Jackie a vonat elé lépett, elmondta testvéreinek, hogy azt szeretné, ha angyal lenne belőle, és együtt lehetne az anyukájával.
Ian 18 éves volt, amikor könyörgött a papnak, hogy magyarázza meg neki, miért kellett az édesapjának rákban meghalnia. A pap úgy érvelt, hogy mivel Ian apja jó ember volt, Isten azt akarta, hogy vele legyen az égben. Ezt a magyarázatot hallva Ian eldöntötte, hogy egy ilyen kegyetlen Istent nem akar megismerni. Mivel az élete teljesen értelmetlennek tűnt, elhatározta, hogy a gyönyöröknek fog élni. Ezért alkoholhoz, valamint drogokhoz fordult, és erkölcstelenül élt. Teljesen kicsúszott a talaj a lába alól.
„Az élők tudják, hogy meghalnak”
Ez a két szomorú eset jól szemlélteti, hogy milyen lesújtó hatással lehet a halál az emberek életére, főleg ha váratlanul következik be. Bizonyára mindannyian tisztában vagyunk a következő ténnyel, melyet a Biblia jelent ki: „az élők tudják, hogy meghalnak” (Prédikátor 9:5). Ám sokan nem vesznek tudomást erről a keserű valóságról. Mi a helyzet veled? Az életben rengeteg mindenre kell időt szakítanunk és odafigyelnünk, a halál pedig túl távolinak tűnik, ezért nem is foglalkozunk vele.
„A legtöbb ember fél a haláltól, és megpróbál nem is gondolni rá” — jegyzi meg egy enciklopédia (The World Book Encyclopedia). Mindazonáltal egy komoly baleset vagy egy súlyos betegség hirtelen arra kényszeríthet, hogy szembenézzünk a halállal. Egy barát vagy rokon temetése is keserűen emlékeztet arra, ami minden emberre vár.
A temetéseken a gyászolók azonban gyakran ezt mondják: „Az élet megy tovább.” És ez valóban így van. Az élet úgy tűnik, olyan gyorsan tovaszáll, hogy szinte alig éltünk, és máris az időskor nehézségeivel kell szembenéznünk. Amikor elérjük ezt az időszakot, a halált többé már nem a távoli jövőre tesszük. Túl sok temetésre kell elmennünk, túl sokszor kell megbirkóznunk a veszteséggel, hogy elvesztjük a barátainkat, akik egész életünkön át velünk voltak. Sok idős ember életét uralja a nyugtalanító kérdés: „Mikor kerül rám a sor?”
A nagy kérdés
A halál bizonyosságát senki sem tagadja, az viszont nagy kérdés sokakban, hogy mi történik a halál után. A számos egymásnak ellentmondó vélemény miatt a szkeptikusok úgy gondolhatják, hogy ez az egész egy felesleges vita arról, amit úgysem tudunk. A pragmatisták úgy érvelhetnek, hogy mivel „egyszer élünk”, élvezzük az élet jó dolgait, amennyire csak tehetjük.
Ezzel ellentétben mások nem hisznek abban, hogy a halállal mindennek vége van. Nincs
azonban világos képük arról, hogy mi jön utána. Egyesek szerint az élet az örök üdvösség helyén folytatódik majd, míg mások úgy gondolják, hogy valamikor a jövőben újra élni fognak, talán egy másik személyként.A gyászoló rokonok mindig felteszik a kérdést magukban: „Hol vannak a halottak?” Több évvel ezelőtt egy futballcsapat tagjai éppen egy sporteseményre igyekeztek, amikor egy teherautó hirtelen belecsapódott a kisbuszukba, amitől az felborult és lerepült az útról. A csapatból öten meghaltak. Az egyik anya élete szinte teljesen megállt attól a naptól kezdve, hogy a fia meghalt ebben a balesetben. Nem tud szabadulni a kérdéstől, hogy hol van most a gyermeke. Rendszeresen elmegy a fiú sírjához, és órákon át hangosan beszél hozzá. „Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a halál után nincs semmi — kesereg —, de valójában nem tudom, mit higgyek.”
A halálról alkotott elképzelésünk minden kétséget kizáróan befolyásolhatja a jelenlegi életünket. Ha megfigyeljük, hogyan reagálnak az emberek a halálra, az sok kérdést felvet. Gondold át, te hogyan válaszolnál ezekre! Vajon el kellene felejtenünk a halált, és az életre kellene összpontosítanunk? Engednünk kellene, hogy megmérgezze az életünket az, hogy a halál lehetősége mindig fennáll? Egy gyászoló rokonnak élete végéig azon kellene tépelődnie, hogy vajon hol van a szeretett hozzátartozója? Vajon a halál örökre megfejthetetlen rejtély marad?