A Septuaginta — Még ma is hasznos

EGY tekintélyes férfi hazafelé utazott Jeruzsálemből Etiópiába. Útja a pusztán át vezetett, s szekerén ülve egy vallási szöveget tartalmazó tekercsből olvasott fennhangon. Az általa olvasott szavak magyarázata olyan hatással volt rá, hogy az élete attól kezdve más mederben folyt tovább (Cselekedetek 8:26–38). Ez a férfi az Ézsaiás 53:7, 8-at olvasta a Biblia első fordításából, a görög Septuagintából. Ennek a műnek az évszázadok során  olyan fontos szerepe volt a bibliai üzenet terjesztésében, hogy úgy szokták emlegetni, mint a bibliafordítást, amely megváltoztatta a világot.

Mikor és milyen körülmények között készült el a Septuaginta? Miért volt szükség egy ilyen fordításra? Mennyire tett jó szolgálatot az évszázadok alatt? Tanulhatunk-e belőle valamit ma?

A görögül beszélő zsidóknak készült

Nagy Sándort i. e. 332-ben szabadítóként üdvözölték, amikor a föníciai Tírusz városának elpusztítása után bevonult Egyiptomba. Ott megalapította Alexandriát, az ókori műveltség egyik központját. Az volt a vágya, hogy a leigázott országokban elterjessze a görög kultúrát, ezért hatalmas birodalmának egész területén bevezette a görög köznyelvet, a koinét.

Az i. e. harmadik században népes zsidó közösség jött létre Alexandriában. A zsidók közül, akik a babiloni fogság után elszórtan éltek Palesztinán kívül eső kolóniákban, sokan Alexandriába költöztek. Mennyire jól tudtak ők héberül? McClintock és Strong műve, a Cyclopedia kijelenti: „Köztudott, hogy a babiloni fogságból visszatérő zsidók óhébertudása igencsak megkopott, ezért amikor Palesztina zsinagógáiban felolvastak Mózes könyveiből, a magyarázatok a káldeusok nyelvén hangzottak el . . . Az alexandriai zsidók feltehetően még kevésbé tudtak héberül, ők ugyanis az alexandriai görög nyelvben voltak jártasak.” Úgy látszik, hogy Alexandriában a helyzet megérett arra, hogy elkészüljön a Héber Iratok görög fordítása.

Egy zsidó ember, Arisztobulosz, aki az i. e. második században élt, arról írt, hogy a héber törvény egy változatát görögre fordították, és Ptolemaiosz Philadelphosz uralkodása alatt (i. e. 285—246) fejezték be. Eltérő elképzelések léteznek azt illetően, hogy mit értett Arisztobulosz a „törvény” alatt. Némelyek szerint csupán Mózes öt könyvére utalt, másoknak pedig az a véleményük, hogy a Héber Iratok egészére gondolt.

Ettől függetlenül a hagyomány szerint az Írás első leírt fordítását 72 zsidó tudós készítette, akik héberről görögre fordítottak. Később a kerekített 70-es számot kezdték alkalmazni, ezért nevezték el a fordítást Septuagintának, ez a szó ugyanis ’hetvenet’ jelent. A mű jelzése LXX lett, ami a 70-es szám római számokkal írt megfelelője. Az i. e. második század végére a Héber Iratok valamennyi könyve görögül is olvasható volt. Így a Septuaginta elnevezés végül a görögre fordított Héber Iratok egészére utalt.

Hasznos az első században

A görögül beszélő zsidók széles körben használták a Septuagintát Jézus Krisztus és apostolai előtt is, és az ő idejükben is. Sok zsidó és prozelita, aki i. sz. 33 pünkösdjén egybegyűlt Jeruzsálemben, olyan területekről érkezett, ahol görögül beszéltek: Ázsia tartományból, Egyiptomból, Líbiából, Rómából és Krétáról. Ők kétségtelenül a Septuagintát olvasták (Cselekedetek 2:9–11). Ez a fordítás tehát hatással volt a jó hír terjedésére az első században.

Amikor például István tanítvány cirénei, alexandriai, ciliciai és ázsiai emberekhez beszélt, ezt mondta: „József elküldött, és elhívta arról a helyről [Kánaánból] apját, Jákobot és minden rokonát, szám szerint hetvenöt lelket” (Cselekedetek 6:8–10; 7:12–14). Mózes első könyvének 46. fejezetében a héber szöveg szerint József rokonai hetvenen voltak. A Septuaginta azonban hetvenöt főt említ. István nyilvánvalóan a Septuagintából idézett (1Mózes 46:20, 26, 27).

Pál apostol a második és harmadik misszionáriusi útján bejárva Kis-Ázsiát és Görögországot, prédikált sok istenfélő nem zsidónak, valamint „Istent imádó görögöknek” (Cselekedetek 13:16, 26; 17:4). Ezek az emberek azért váltak istenfélővé, vagyis azért imádták  Istent, mert már szereztek némi ismeretet róla a Septuagintából. Pál, amikor ezeknek a görögül beszélő embereknek prédikált, gyakran idézett szó szerint vagy tartalmilag ebből a fordításból (1Mózes 22:18; Galácia 3:8).

A Keresztény Görög Iratok megközelítőleg 320 közvetlen idézetet tartalmaz a Héber Iratokból, és az idézetek és utalások száma összesen 890 körül van. Ezek többsége a Septuagintán alapul, úgyhogy az ihletett Keresztény Görög Iratokban levő idézetek ebből a fordításból származnak, nem a héber kéziratokból. Milyen figyelemreméltó! Jézus megjövendölte, hogy a Királyság jó hírét az egész lakott földön prédikálni fogják (Máté 24:14). Hogy ez megvalósulhasson, Jehova megengedi, hogy ihletett Szavát sokféle nyelvre lefordítsák, hogy a világ különböző részein élő emberek olvashassák.

Ma is hasznos

A Septuaginta ma is értékes, és fel tudják használni arra, hogy fényt derítsenek a másolási hibákra, melyek a héber kéziratok később készült másolataiba csúszhattak be. Az 1Mózes 4:8-ban (Újfordítású revideált Biblia) olvasható történet például így szól: „Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta.”

Az a mondat, hogy „menjünk ki a mezőre!”, nincs benne az i. sz. X. századból való héber kéziratokban. A Septuaginta régebbi kéziratai és néhány más, régi utalás viszont tartalmazza ezt a mondatot. A héber szövegben benne van az a szó, amellyel valakinek a szavait szokták bevezetni, de nem követik Káin szavai. Mi történhetett? A „mező” szó két, egymást követő mondatot zár. A Cyclopedia a következő feltételezéssel áll elő: „A héber másoló szemét valószínűleg megtévesztette, hogy [ugyanazzal] a szóval . . . végződik mindkét mondat.” Lehetséges, hogy a másoló emiatt véletlenül átugrotta azt a mellékmondatot, amelyben előbb fordul elő a „mező” kifejezés. Jól látható tehát, hogy a Septuaginta, valamint más, régről fennmaradt kéziratok nagy segítségnek bizonyulhatnak az olyan hibák azonosításában, amelyek a héber szöveg későbbi másolataiba kerültek bele.

Ámde a Septuaginta másolataiban is vannak hibák, és időnként a héber szöveg alapján javítják ki a görögöt. Amikor tehát összehasonlítják a héber kéziratokat a görög és más nyelvű fordításokkal, megtalálják a fordítási és másolási hibákat, és gondoskodnak róla, hogy Isten Szava pontosan legyen lefordítva.

A Septuaginta ma létező teljes példányai között vannak olyanok, melyek az i. sz. IV. századból valók. Ezek a kéziratok és a későbbi másolatok nem tartalmazzák Isten nevét, a Jehovát, melyet a héberben a tetragramma (JHVH) jelöl. Ezekben a másolatokban az „Isten” és az „Úr” szó görög megfelelőit használták, amikor a héber szövegben a tetragramma volt olvasható. De úgy ötven évvel ezelőtt Palesztinában találtak valamit, ami fényt derített erre az ügyre. A Holt-tenger nyugati partja közelében levő barlangok átkutatása közben egy csoport felfedezte egy ősi bőrtekercs töredékeit, mely a tizenkét próféta (Hóseástól Malakiásig) könyveit tartalmazta görög nyelven. Az írások i. e. 50 és i. sz. 50 között keletkeztek. Ezekben a régebbi töredékekben nem helyettesítették a tetragrammát az „Isten” és az „Úr” szó görög megfelelőivel. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Szentírás korai Septuaginta fordításában használták az isteni nevet.

1971-ben közreadták egy ősi papirusztekercs töredékeit (266-os leltári sz. Fuad-papirusz). Mit tártak fel a Septuagintának ezek az i. e. első vagy második századi részletei? Ezekben is megőrizték az isteni nevet. Ezek a régi töredékek erőteljesen bizonyítják, hogy Jézus és első századi tanítványai ismerték és használták Isten nevét.

 A Bibliáról elmondhatjuk, hogy eddig ez a legtöbb nyelvre lefordított könyv. Az emberi családnak több mint a 90 százaléka a saját nyelvén olvashatja a teljes Bibliát vagy legalább egyes részeit. Különösen hálásak vagyunk A Szentírás új világ fordítása * című pontos, mai nyelvezetet használó fordításért, mely most részben vagy egészben több mint 40 nyelven létezik. A New World Translation of the Holy Scriptures​—With References (A Szentírás új világ fordítása jegyzetekkel) több százszor utal a lábjegyzeteiben a Septuagintára és más ősi kéziratokra. A Biblia tanulmányozói ma is érdeklődéssel és értékeléssel tekintenek a Septuaginta fordításra.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Fülöp tanítvány egy olyan részletet magyarázott meg, amelyet az etióp férfi a „Septuagintából” olvasott fel

[Képek a 29. oldalon]

Pál apostol gyakran idézett a „Septuagintából”