Az aranyszabály — Ma is gyakorlatias

Az aranyszabályt a legtöbben Jézustól származó erkölcsi tanításnak tartják, ő azonban ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (János 7:16).

IGEN, Jézus tanításainak — köztük az aranyszabályként ismertté vált kijelentésnek — a szerzője az a valaki, aki elküldte Jézust, vagyis a Teremtő, Jehova Isten.

Isten eredeti szándéka az volt, hogy az emberek úgy bánjanak egymással, ahogyan szeretnék, hogy velük bánjanak. Isten állította fel a legkimagaslóbb példát a mások jólléte iránti törődésben azzal, ahogyan megteremtette az embert: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket” (1Mózes 1:27). Ez azt jelenti, hogy Isten szeretetteljesen felruházta az embereket bizonyos mértékig azokkal a kiemelkedő tulajdonságokkal, melyek őt jellemzik, hogy élvezzék az életet békében,  boldogan és egyetértésben — akár örökké. Isten lelkiismeretet adott nekik, melyet ha jól kiiskoláznak, akkor helyesen vezeti őket abban, hogy úgy bánjanak másokkal, ahogy szeretnék, hogy velük is bánjanak.

Felülkerekedett az önzés

Ha az emberiség ilyen nagyszerű kezdetet kapott, mi volt a hiba? Egyszerűen szólva felütötte fejét az önzés. A legtöbben ismerik a Biblia beszámolóját arról, amit az első emberpár tett; ez a Mózes első könyvének 3. fejezetében van feljegyezve. Sátán felbujtására — aki szembeszegült minden isteni irányadó mértékkel — Ádám és Éva önző módon elvetette Isten uralmát, és inkább a függetlenséget és az önrendelkezést választotta. Önző és lázadó tettük nemcsak nekik okozott óriási veszteséget, hanem összes leszármazottjuk jövőjére nézve is tragikus következményekkel járt. Ez egyértelműen megmutatta, milyen végzetes kimenetele lett az aranyszabály néven ismertté vált tanítás figyelmen kívül hagyásának. Így történt, hogy „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12).

Bár az emberiség mint egész hátat fordított Jehova Isten szerető útjainak, ő mégsem hagyta el az embereket. Izrael nemzetét például a Törvénye által vezette. A Törvény arra tanította őket, hogy úgy bánjanak másokkal, ahogyan szeretnék, hogy velük bánjanak. Útmutatást adott arra, hogyan bánjanak a rabszolgákkal, az apátlan fiúkkal és az özvegyekkel. Szólt arról is, hogy mit kell tenni az olyan tettek esetében, mint az erőszakos testi sértés, az emberrablás és a lopás. A higiéniával kapcsolatos törvények törődést mutattak mások egészsége iránt. Még a nemi életről is kaptak törvényeket. Jehova a következő szavakkal foglalta össze Törvényét: „szeressed felebarátodat, mint magadat” — ezt a kijelentést idézte később Jézus (3Mózes  19:18; Máté 22:39, 40). A Törvény azzal is foglalkozott, hogyan kell bánni az idegenekkel, akik az izraeliták között laktak. A Törvény megparancsolta: „A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén.” Más szóval: az izraelitáknak együttérzést és kedvességet kellett mutatniuk a hátrányos helyzetűek iránt (2Mózes 23:9; 3Mózes 19:34; 5Mózes 10:19).

Amíg Izrael hűségesen követte a Törvényt, Jehova megáldotta a nemzetet. Dávid és Salamon uralkodása alatt a nemzet virágzott, az emberek boldogok és elégedettek voltak. Egy történelmi beszámoló ezt mondja: „Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny, és ettek, ittak és vigadtak. És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt” (1Királyok 4:20, 25).

Ám a nemzet békéje és biztonsága sajnos nem volt hosszú életű. Bár az izraeliták ismerték Isten Törvényét, nem tartották meg azt; hagyták, hogy az önzés elfojtsa bennük a másokkal való törődés szellemét. Ez és a hitehagyás az egyéneknek és a nemzetnek is viszontagságokat eredményezett. Végül i. e. 607-ben Jehova megengedte, hogy a babiloniak lerombolják Júda királyságát, Jeruzsálemet, és még az ott álló fenséges templomot is. Miért? „Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre: Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom őket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem őket és csudává és szörnyűséggé teszem őket és örökkévaló pusztasággá” (Jeremiás 25:8, 9). Mekkora árat kellett fizetniük, amiért elhagyták Jehova tiszta imádatát!

Követésre méltó példa

Másrészt Jézus Krisztus nem csupán tanította az aranyszabályt, hanem a legkiválóbb példát állította fel annak követésében. Őszintén törődött mások jóllétével (Máté 9:36; 14:14; Lukács 5:12, 13). Egyszer, amikor Nain közelében járt, Jézus meglátott egy megtört szívű özvegyasszonyt egyetlen fiának temetési menetében. A Biblia beszámolója így szól: „amikor az Úr meglátta, megszánta őt” (Lukács 7:11–15). Egy szótár szerint a „megszán” kifejezés arra utal, hogy „valaki megindul bensejében” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Jézus átérezte az asszony szívfájdalmát, és ez arra indította, hogy tegyen valamit bánatának enyhítésére. Mekkora örömet szerzett ennek az özvegynek, amikor Jézus feltámasztotta a fiút, és „átadta az anyjának”!

Végül, Isten szándékával összhangban, Jézus kész volt szenvedni és odaadni az életét váltságul, hogy az emberiség megszabaduljon a bűn és a halál rabságából. Ez volt a legnagyszerűbb példája annak, hogy mit jelent az aranyszabály szerint élni (Máté 20:28; János 15:13; Héberek 4:15).

Akik alkalmazzák az aranyszabályt

Vajon vannak a mi időnkben olyanok, akik igazán az aranyszabály szerint élnek? Igen, és ezek az emberek nem csupán akkor teszik ezt, amikor az nekik kényelmes. A II. világháború alatt például a náci Németországban Jehova Tanúi megőrizték Istenbe vetett hitüket és felebarátaik iránt érzett szeretetüket, és nem voltak hajlandók megalkudni az aranyszabály követésében. Bár az állam gyűlölködő és megkülönböztető kampányt léptetett érvénybe minden zsidó ellen, a Tanúk továbbra is követték az aranyszabályt. Még a koncentrációs táborokban is törődtek embertársaikkal, megosztották kevéske kis élelmüket a kiéheztetett zsidókkal és nem zsidókkal egyaránt. Ezenfelül bár az állam parancsa az volt, hogy fogjanak fegyvert mások megölésére, ők ezt nem voltak hajlandók megtenni, mint ahogy azt sem akarták, hogy őket megöljék. Hogyan ölhetnék meg azokat, akiket úgy kell szeretniük, mint saját magukat? Ennek megtagadásáért sokakat közülük koncentrációs táborba, sőt a halálba küldtek (Máté 5:43–48).

Miközben ezt a folyóiratot olvasod, az aranyszabály alkalmazásának egy másik formáját fordítod javadra. Jehova Tanúi felismerik, hogy  ma sokan szenvednek reménytelenül és kétségbeesetten. Ezért a Tanúk önként vállalták, hogy lépéseket tesznek azért, hogy mások is megismerjék azt a reményt és gyakorlatias vezetést, mely a Bibliában található. Ez része annak a világméretű oktatómunkának, mely jelenleg soha nem látott méretekben folyik. Milyen eredménnyel? Ahogyan az Ézsaiás 2:2–4 megjövendöli, ’sok népet’, pontosabban szerte a világon több mint hatmillió embert ’tanítottak meg Jehova útjaira, és ezek járnak az Ő ösvényein’. Jelképesen szólva ők megtanultak „fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket” készíteni. Békére és biztonságra leltek ezekben a zűrzavaros időkben.

Mi a helyzet veled?

Gondolkodj el egy pillanatra azon a sok gyötrelmen és szenvedésen, melyet az aranyszabály figyelmen kívül hagyása hozott az emberiségre azóta, hogy Sátán, az Ördög lázadást szított az Édenben. Jehovának az a szándéka, hogy hamarosan visszaállítja az eredeti állapotokat. Hogyan? „Az Isten Fia abból a célból vált nyilvánvalóvá, hogy lerontsa az Ördög munkáit” (1János 3:8). Ez Isten Királyságának az uralma alatt fog megvalósulni Jézus Krisztus bölcs és kiváló irányításával — annak a személynek az irányításával, aki az aranyszabályt tanította, és aszerint is élt (Zsoltárok 37:9–11; Dániel 2:44).

Dávid, aki az ókori Izrael egyik királya volt, a következőket figyelte meg: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott” (Zsoltárok 37:25, 26). Ugye egyetértesz azzal, hogy ma a legtöbb ember inkább elvesz másoktól, és megrabol másokat, minthogy ’irgalmas legyen és kölcsön adjon’? Igen, az aranyszabály követése igazi békét és biztonságot eredményez, mivel áldásokat hozhat számunkra már most is, és a jövőben is, Isten Királysága alatt. Isten Királysága eltörli az önzés és a gonoszság utolsó nyomait is a földön, és az ember alkotta korrupt uralom jelenlegi rendszerét felváltja az Isten által alkotott új rendszer. Akkor minden ember az aranyszabály szerint él majd (Zsoltárok 29:11; 2Péter 3:13).

[Képek a 4., 5. oldalon]

Jézus nem csupán tanította az aranyszabályt, hanem a legkiválóbb példát állította fel annak gyakorlásában

[Képek a 7. oldalon]

Az aranyszabály követése igazi békét és biztonságot eredményez