Jézus békés üzenetet hirdetett az embereknek. Egy alkalommal mégis a következőt mondta az apostolainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Mert azért jöttem, hogy viszályt szítsak a fiú és az apja között, a lány és az anyja között, a meny és az anyósa között” (Máté 10:34, 35). Hogyan értette ezt?

Jézus nem akarta szétzilálni a családokat. De tudta, hogy a tanításai megosztottságot idézhetnek elő a családtagok között. Tehát, ha valaki Krisztus tanítványa szeretne lenni, és meg akar keresztelkedni, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy milyen következményekre számíthat. Ha a döntése miatt a házastársa vagy a családja ellene fordul, akkor az megnehezítheti, hogy kitartson a keresztény hitben.

A Biblia arra ösztönzi a keresztényeket, hogy minden emberrel legyenek békében (Róma 12:18). Jézus tanításai mégis olyanná válnak néhány család életében, mint egy kard. Miért mondhatjuk ezt? Amikor valaki elfogadja Jézus tanításait, lehet, hogy a családtagjai elutasítják azokat, vagy akár még ellenzik is. Ez pedig odavezethet, hogy annak, aki szeretne keresztény lenni, „a saját háznépe lesz az ellensége” (Máté 10:36).

Ha egy keresztény vallásilag megosztott családban él, könnyen próba alá kerülhet a Jehova és Jézus iránti hűsége. Például lehet, hogy a családtagjai ragaszkodnak hozzá, hogy vegyen részt velük valamilyen vallási ünnepen. Kinek tegyen a kedvére ebben a helyzetben? Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Aki jobban szereti az apját vagy az anyját, mint engem, nem méltó hozzám” (Máté 10:37). Természetesen Jézus nem arra gondolt, hogy csak az lehet méltó hozzá, aki már nem szereti annyira a szüleit, mint korábban. Inkább azt akarta megtanítani, hogy helyes fontossági sorrendet kell kialakítani. Egy keresztény továbbra is nagyon szereti a családtagjait, de ha ők nem tartják tiszteletben a hitét, akkor a döntéseivel egyértelművé kell tennie, hogy Jehovát még náluk is jobban szereti.

Nem kérdés, hogy nagyon nehéz elviselni, ha valakivel ellenséges a családja. De a keresztények észben tartják Jézus következő szavait: „aki nem fogadja el a kínoszlopát, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Máté 10:38). Igen, egy keresztény úgy tekinti a családja ellenségeskedését, mint ami hozzátartozik a Krisztus követőire váró szenvedésekhez. Ezzel együtt nem adja fel a reményt, hogy a jó példája hatására idővel megenyhülnek a családtagjai, és talán még kíváncsiak is lesznek a Biblia üzenetére (1Pét 3:1, 2).