MÁTÉ evangéliumában ezt olvashatjuk: „Jézus pedig bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait. És ezt mondta nekik: »Meg van írva: ’A házamat imádság házának fogják hívni’, de ti rablók barlangjává teszitek«” (Máté 21:12, 13).

A zsidó történelmi feljegyzések szerint a templomi kereskedők szélsőségesen magas árakat szabtak meg, és ezzel kihasználták a vásárlóikat. Például a Misnából (Kerithoth 1:7) kiderül, hogy az i. sz. első században volt olyan, hogy két galamb egy aranydénárba került. Ez egy munkás 25 napi bérének felelt meg. Tehát hiába vihettek a szegény emberek galambot vagy gerlét is áldozatként, abban az időben még ezek a madarak is megfizethetetlenek voltak (3Móz 1:14; 5:7; 12:6–8). Simeon ben Gamáliel rabbi felháborodott ezen, ezért lecsökkentette a kötelező áldozatok számát, és így egy pár galamb ára az eredeti ár századrészére esett vissza.

A fentiek fényében Jézus joggal nevezte a kapzsi templomi kereskedőket rablóknak, hiszen kizsákmányolták az embereket.