BRAZÍLIÁBAN a Királyság-hirdető munka viszonylag lassan haladt az 1930-as évek elején. Azonban 1935-ben egy úttörő házaspár, Nathaniel és Maud Yuille küldtek egy levelet Joseph F. Rutherfordnak, aki akkoriban a prédikálómunkát irányította. Felajánlották a segítségüket, és ezt írták: „Bárhová szívesen mennénk.”

Nathaniel, aki egyébként nyugalmazott építőmérnök volt, 62 éves volt akkor. Kaliforniában, egy San Franciscó-i gyülekezetben volt szolgálatvezető. Ő szervezte meg a prédikálómunkát, és egy hangosítóberendezéssel hirdette a jó hírt. Az így szerzett tapasztalatai és a készséges hozzáállása nagyon hasznosnak bizonyult, amikor később kinevezték fiókhivatal-szolgának a hatalmas, soknyelvű Brazíliában.

Nathaniel és Maud 1936-ban érkezett meg Brazíliába. Velük tartott egy másik úttörő, Antonio P. Andrade is, aki tolmácsolt nekik. Értékes rakományt vittek magukkal: 35 gramofont és egy hangszórós autót. A világ ötödik legnagyobb országában, Brazíliában mindössze úgy 60 Királyság-hírnök volt. Ámde ezek az újszerű eszközök segítettek nekik, hogy néhány év alatt milliókat érjenek el a jó hírrel.

Egy hónappal azután, hogy Yuille-ék megérkeztek, a fiókhivatal megszervezte az első brazíliai kongresszust São Paulóban. A hangszórós autó, melyet feltehetően Maud vezetett, elkezdte hirdetni a nyilvános előadást, amelyre végül 110-en jöttek el. A kongresszusi program fellelkesítette a hírnököket, és még nagyobb buzgalommal vetették bele magukat a szántóföldi szolgálatba. Megtanulták,  hogyan prédikáljanak a kiadványokkal és a bizonyságtevő kártyákkal, illetve angol, lengyel, magyar, német, spanyol és később portugál nyelvű gramofonfelvételekkel.

Az evangéliumhirdető munka új lendületet kapott, miután 1937-ben három helyszínen is tartottak kongresszusokat: São Paulóban, Rio de Janeiróban és Curitibában. A hangszórós autó elkísérte a kongresszus résztvevőit a házankénti munkában. Egy fiatalember, José Maglovsky később ezt írta: „A bibliai kiadványainkat kiraktuk egy asztalra, és a hangszórós autóból lejátszottuk a felvételt. Amikor az emberek kijöttek az otthonaikból, hogy megnézzék, mi történik, beszélgettünk velük.”

Az újakat folyókban keresztelték meg, miközben a fürdőzők a parton sütkéreztek. Micsoda remek lehetőség volt ez arra, hogy a hangszórós autó segítségével megosszák velük a jó hírt! Rutherford testvér keresztelkedési beszéde csak úgy zengett a hangszórókból. A kíváncsiskodók körülvették az autót, és figyelték az előadást, amelyet portugálra tolmácsoltak. Ezután a keresztelkedés alatt Királyság-énekeket játszottak le lengyel nyelven, a testvérek pedig ugyanezeket énekelték különböző nyelveken. Az 1938-as évkönyv megjegyezte: „Ez arra emlékeztette a jelenlevőket, amikor pünkösdkor mindenki a saját nyelvén hallotta az igazságot.”

A kongresszusok után minden vasárnap, ha esett, ha fújt, a hangszórós autó bibliai előadásokat játszott le parkokban, lakóövezetekben és gyáraknál São Paulo központjában és a közeli városkákban. A hangszórós autó havonta egyszer ellátogatott egy 3000 fős leprás közösséghez is São Paulótól 100 km-re északnyugatra. Idővel már egy virágzó gyülekezet működött ott. Szörnyű betegségük ellenére ezek a Királyság-hírnökök engedélyt kaptak arra, hogy meglátogassanak egy másik leprás közösséget a Biblia vigasztaló üzenetével.

1938-ban végre megérkeztek a portugál nyelvű hangfelvételek is. Mindenszentek napján a hangszórós autóval temetőről temetőre járva több mint 40 000 gyászolónak tanúskodtak. Különböző előadásokat játszottak le, például ilyen címekkel: „Hol vannak a halottak?”, „Jehova” és „Gazdagság”.

Dühös egyházi személyek rossz szemmel nézték, hogy a Tanúk ilyen bátran hirdetik a bibliai igazságot, és gyakran próbálták rávenni a helyi hatóságokat, hogy hallgattassák el a hangszórós autót. Yuille testvérnő elmondása szerint egyszer egy helyi pap felbujtott egy csőcseléket, hogy vegyék körül az autót. Azonban megjelent a helyszínen a polgármester is rendőrök kíséretében, és az egész programot végighallgatták. A polgármester még bibliai kiadványokat is elfogadott. Így hát aznap semmi baj nem érte a Tanúkat. Az ellenséges hangulat dacára az 1940-es évkönyv brazíliai beszámolója ezt írta az 1939-es évről: „még soha nem volt ilyen kedvező időszak a Nagy Teokrata szolgálatára és nevének hirdetésére.”

Az „Őrtorony hangszórós autó” megérkezése igazi fordulópont volt a brazíliai prédikálómunka történetében. Kulcsszerepe volt abban, hogy több millió emberhez eljusson a Királyság üzenete. Bár ezt a híres autót 1941-ben eladták, Jehova Tanúi azóta is hirdetik a jó hírt a tiszta szívű embereknek egész Brazíliában. (A brazíliai archívumunkból.)