Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A BIBLIA NÉZŐPONTJA

Képek, szobrok

Képek, szobrok

Őszinte hívők milliói tisztelnek képeket és szobrokat az imádatuk részeként. De vajon a Biblia támogatja ezt a szokást? És tetszik Istennek?

Régen a hithű zsidók hódoltak képek és szobrok előtt?

„Ne készíts magadnak faragott képmást, vagy ahhoz hasonló alakot, ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt. Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra” (2Mózes 20:4, 5)

Az Ószövetségként is ismert Héber Iratok következetesen elítéli a képek, szobrok tiszteletét

EGY ELTERJEDT NÉZET:

Egy katolikus enciklopédia szerint a zsidók rengeteg képmást használtak az imádatukban, „és ezeket az ábrázolásokat tisztelték, nagy becsben tartották és hódoltak előttük” (New Catholic Encyclopedia). * A mű a jeruzsálemi templomot díszítő számos gyümölcs, virág és állat alakú vésetet hozza fel példaként (1Királyok 6:18; 7:36).

MIT ÉRDEMES TUDNOD?

Az iménti állítással ellentétben a hithű zsidók nem hódoltak a templomban levő vésetek és tárgyak előtt. A Bibliában sehol sem olvasunk arról, hogy bármelyik hithű izraelita képeket vagy szobrokat használt volna az imádatban.

MIT MOND A BIBLIA?

„Senki másnak nem adom dicsőségemet, sem dicséretemet a faragott képmásoknak” – jelentette ki Isten Ézsaiás próféta által (Ézsaiás 42:8).

A korai keresztények használtak képeket és szobrokat az imádatban?

„Mi egyezsége van Isten templomának a bálványokkal? . . .ne érintsétek többé a tisztátalant” (2Korintusz 6:16, 17)

„A korai keresztények már attól a gondolattól is irtóztak volna, hogy a templomokban képmásokat helyezzenek el, az előttük való meghajlást vagy imádkozást pedig egyenesen bálványimádásnak tekintették volna” (History of the Christian Church)

EGY ELTERJEDT NÉZET:

„Nem kétséges, hogy a korai keresztények használtak képmásokat az imádatban – állítja a korábban már idézett katolikus enciklopédia. – A keresztények katakombái a korai keresztény műalkotások valóságos galériái. . . .az imádatra és temetkezésre használt szent termeket még mitológiai alakok is díszítik.” *

MIT ÉRDEMES TUDNOD?

A katakombákban, vagyis föld alatti temetkezési helyeken talált legrégebbi tárgyak is csak a harmadik századból, azaz körülbelül 200 évvel a Jézus halála utáni időből valók. Ezért amit ez a katolikus mű a „korai keresztények” imádatáról ír, az nem nevezhető a legkorábbi gyakorlatnak, az első századi tanítványok imádatának, amelyről a Keresztény Görög Iratok, más néven az Újszövetség beszámol. Az, hogy a katakombákban voltak ilyen képmások, pusztán azt bizonyítja, hogy a harmadik századra a magukat kereszténynek valló emberek átvették a képmások használatát a pogányoktól, mégpedig valószínűleg azért, hogy új híveket szerezzenek. *

MIT MOND A BIBLIA?

„Meneküljetek a bálványimádástól” (1Korintusz 10:14).

Használjunk-e képeket, szobrokat segítségképpen az imádatban?

„Őrizzétek meg magatokat a bálványoktól!” (1János 5:21)

A képek, szobrok tisztelete olyan szokás, amelyet a Biblia egyáltalán nem támogat. Ezért Jehova Tanúi nem hódolnak ilyen tárgyak előtt, és nem is tartanak ilyeneket sem otthon, sem az imádati helyeiken

EGY ELTERJEDT NÉZET:

„Minthogy a képmásnak bemutatott imádat végül az általa ábrázolt személyhez jut el, az imádatot be lehet mutatni az őt ábrázoló képmásnak is” – írja ugyanaz a katolikus enciklopédia.

MIT ÉRDEMES TUDNOD?

Amikor Jézus imádkozni tanította a követőit, nem mondott nekik olyat, hogy képeket vagy szobrokat kellene használniuk. A Keresztény Görög Iratokban egyáltalán nem található meg az a gondolat, hogy az igaz Istent képek vagy szobrok segítségével kellene imádni.

MIT MOND A BIBLIA?

„Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Máté 4:10).

^ 7. bek. Ugyanez a könyv így határozza meg a hódolatot: „vallásos tevékenység, imádat”.

^ 13. bek. Ebben a szövegben a képmások magukban foglalnak képeket, ikonokat, szobrokat, jelképeket és bármi mást, aminek tisztelettel adóznak.

^ 14. bek. A képek, szobrok használata számos ókori kultúrában megszokott volt, így Egyiptomban, Görögországban és Indiában is.