AZ EGYIK gyíkfaj, a telepes agáma könnyedén átszökken egy vízszintes felületről egy függőleges falra. Ha a kiinduló felület csúszós, akkor nem tud jó szögben elugrani, mégis képes megfelelően érkezni. Hogyan csinálja? A titok a farkában rejlik.

Gondolkodj el ezen: Amikor az agámák egy érdes felületről ugranak el, először is stabilizálják a testüket, és leengedve tartják a farkukat, így megfelelő szögben tudnak elrugaszkodni. De ha csúszós a felület, ez nem mindig sikerül nekik. Ilyenkor a levegőben a farkukat felcsapva korrigálják a szöget. Ez egy nagyon összetett folyamat. „A gyíkoknak folyton változtatniuk kell a farkuk állásán, hogy megfelelő pályán maradjanak” – tudjuk meg a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) egyik beszámolójából. Minél síkosabb a felület, az agámának annál jobban fel kell emelnie a farkát, hogy talpra érkezzen.

Az agáma farkának tanulmányozása segíthet a mérnököknek, hogy stabilabb robotjárműveket tervezzenek, melyeket földrengés vagy más katasztrófa után a túlélők felkutatásában használhatnak. „A robotok nem olyan fürgék, mint az állatok, így bármi, ami stabilabbá teszi a mozgásukat, hatalmas technológiai fejlődést jelent” – fogalmaz Thomas Libby kutató.

Mit gondolsz? Vajon az agáma farka evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?