Hangszerek az ókori Izraelben

A ZENE szerves része volt az ókori Izrael kultúrájának. Trombitákkal és kürtökkel hívták össze a népet az imádatra, és a nagy jelentőségű eseményeknél is ilyen hangszereket használtak. A királyi méltóságokat hárfa- és lantzenével nyugtatták meg (1Sámuel 16:14–23). És ha valamilyen örömteli esemény volt, dobok, cintányérok és csörgők hangját lehetett hallani (2Sámuel 6:5; 1Krónikák 13:8).

Jubálról, Káin egyik leszármazottjáról azt írja a Biblia, hogy „ő lett az ősatyja minden hárfásnak és síposnak” (1Mózes 4:21). Valószínűleg ő találta fel a húros és a fúvós hangszereket.

A Biblia számos eseményről ír, amikor a zene is szerepet kapott. Ennek ellenére magukról a hangszerekről nem sokat mond. Ám a régészeti leletek és az ókori írások alapján a tudósok próbálták megfejteni, hogyan is nézhettek ki ezek a hangszerek, és milyen hangjuk lehetett. Persze néhány megállapításuk csupán feltételezésen alapul, de most nézzünk meg néhány hangszert, melyekről vannak írásos vagy tárgyi bizonyítékok.

Tamburin, szisztrum és cintányér

Miután Isten csodálatos módon átvezette Mózest és az izraelitákat a Vörös-tengeren, Mózes nővére, Mirjam és „az asszonyok mind” kimentek „tamburinokkal, táncot lejtve” (2Mózes 15:20). Bár a ma tamburinként ismert hangszerből egyetlenegyet sem találtak, mely a bibliai időkből származna, Izrael több részén is – például Akzib, Megiddó és Bét-Seán területén – olyan ókori agyagszobrocskákra bukkantak, melyek kézidobot tartó nőket ábrázolnak. A bibliafordításokban erre a hangszerre gyakran utalnak tamburinként. Ez feltehetően egy egyszerű, fából készült abroncs volt, melyre állatbőrt feszítettek.

A patriarchális időkben ünnepi alkalmakon a nők tamburinokon játszottak, közben pedig énekeltek és táncoltak. A Bibliából megtudjuk, hogy amikor Izrael vezetője, Jefte egy fontos csatában kivívott győzelem után hazaérkezett, a lánya kifutott hozzá „tamburinszóval, táncot lejtve”. Egy másik alkalommal a nők Dávid tetteit „énekszóval, tánccal, tamburinnal” ünnepelték (Bírák 11:34; 1Sámuel 18:6, 7).

Amikor Dávid király elvitette Jeruzsálembe a szövetségládát, a nép „ünnepelt Jehova színe előtt mindenféle borókafa hangszerrel, hárfákkal, húros hangszerekkel, tamburinokkal, szisztrumokkal meg cintányérokkal” (2Sámuel 6:5). Később a jeruzsálemi templomban volt egy állandó zenekar, melyben képzett zenészek is voltak, akik cintányéroztak, trombitáltak, valamint hárfán és más húros hangszereken is játszottak.

Bár arról van némi elképzelésünk, hogy hogyan nézhetett ki egy tamburin, vajon mi volt a szisztrum? Minden bizonnyal egy csörgő hangszer, melynek volt egy kis ovális, fémből készült kerete, és nyele. Ha megrázták, éles, csilingelő hangot adott. A Biblia csak egy helyen említi a szisztrumot, mégpedig akkor, amikor a szövetségládát Jeruzsálembe vitték.  A zsidó hagyomány szerint azonban a szisztrumokat szomorú alkalmakon is használták.

És mit tudunk az ókori cintányérokról? Talán úgy képzeled el ezt a hangszert, hogy két nagy fémtányérból áll, melyet egymáshoz kell ütni. Ám az ókori Izraelben voltak körülbelül tíz centiméter átmérőjű cintányérok is. Ezek hasonlítottak a kasztanyettához, és csilingelő hangjuk volt.

Hárfa és más húros hangszerek

A kinnór, melyre leggyakrabban hárfaként vagy líraként utalnak, nagyon népszerű volt az ókori Izraelben. Dávid is ilyen hangszeren játszott nyugtató zenét Saul királynak (1Sámuel 16:16, 23). A tudósok legalább 30-féle lírát ismernek azok alapján az ábrázolások alapján, melyeket ókori sziklafalakon, érméken, mozaikokon és pecséteken találtak. A hangszer alakja az évszázadok folyamán változott. Aki játszott rajta, a kezében fogta, és az ujjaival vagy egy pengetővel pengette a húrjait.

A nével hasonlított a kinnórhoz. Azt nem tudjuk biztosan, hogy hány húrja volt, mekkora volt, és hogyan pengették. A legtöbb tudós azonban úgy véli, hogy a zenészek a névelt és a kinnórt is a kezükben tudták vinni.

Trombita és kürt

Isten arra utasította Mózest, hogy készítsen két trombitát vert ezüstből (4Mózes 10:2). A papok sok eseményt, melyek  a templomhoz és a különböző ünnepekhez kötődtek, trombitaszóval jeleztek. Attól függően, hogy miről volt szó, más-más hangon szólaltatták meg a trombitákat. Olykor hangosan, hosszan fújták meg őket, máskor meg csak röviden. Arról, hogy hogyan is néztek ki pontosan ezek a trombiták, nem sokat tudunk, hiszen egyetlen trombitát sem találtak, mely a bibliai időkből származna. Csupán művészi ábrázolásokon látható, például egy domborművön Titus diadalívén, mely Rómában található.

A kürt, vagyis a sófár a Héber Iratokban több mint 70-szer fordul elő. Ezt a hangszert egy kecskének vagy egy kosnak a szarvából készítették. A zsidó források szerint kétféle formájú kürt létezett: az egyik egyenes, aranyfúvókával, a másik pedig ívelt, ezüstdíszítéssel. A kürtöt gyakran használták arra, hogy jelezzenek vele, ugyanis két-három féle zengő hangot is ki tudott adni, mely messzire elhallatszott.

Az ókori Izraelben a kürtöt használták bizonyos vallási ünnepeken, például kürttel jelezték a sabbat kezdetét és végét. De háborús időszakokban is jó szolgálatot tett. El tudjuk képzelni, mennyire rémisztő lehetett, amikor 300 kürt egyszerre szólalt meg közvetlenül azelőtt, hogy Gedeon serege az éj kellős közepén rajtaütött a midiánitákon (Bírák 7:15–22).

Egyéb hangszerek

A bibliai időkben használtak még csengettyűt, fuvolát és lantot is. Jehova prófétája, Dániel, aki száműzetésbe ment Babilonba, írt Nabukodonozor babiloni király zenekaráról, megemlítve a citerát, a sípot és a dudát is (Dániel 3:5, 7).

Ennek a néhány bibliai hangszernek az áttekintése megerősíti azt a tényt, hogy az ókori Izraelben – és feltehetően más ókori civilizációkban is – a zene a mindennapi élet része volt. A királyi udvarban, az imádati helyeken, de még a falvakban és az otthonokban is zeneszó hallatszott.

[Kép a 15. oldalon]

A szisztrumot rázni kellett, mint a csörgőt

[Kép a 15. oldalon]

Dávid király mesterien hárfázott

[Kép a 15. oldalon]

A tamburint a patriarchális idők óta használják

[Kép a 15. oldalon]

Sok eseményt trombitaszóval jeleztek

[Kép a 16. oldalon]

Ütőhangszert tartó nő agyagszobra az i. e. VIII. századból

[Kép a 16. oldalon]

I. sz. II. századból származó érme, melyen egy húros hangszer látható

[Kép a 16. oldalon]

Ezen az i. e. I. századból való kövön, melyet a jeruzsálemi templom területén találtak, ez olvasható: „A trombitálás helye”

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

Agyagszobor: Z. Radovan/​BPL/​Lebrecht; érme: © 2007 by David Hendin. All rights reserved; templomkő: Photograph © Israel Museum, Jerusalem; courtesy of Israel Antiquities Authority