„Ne aggódjatok tovább”

„A bankszámlánk kiürült, és az a megtakarítás is elfogyott, melyet a gyerekeink nevére tettünk félre. Hónapokig semmilyen bevételünk sem volt.”

● Egy iskolát vezettem India egyik vidéki területén, és minden nagyon jól ment. Volt olyan időszak, amikor körülbelül 500 tanuló járt hozzánk. Aztán egy jó hírű városi iskola buszjáratot indított a környékünkre, ráadásul könnyű volt bekerülni abba az iskolába. Érthető módon sok tanulóm átment a városi iskolába, és a diákjaim száma mintegy 60-ra csökkent. Súlyosbította a helyzetet, hogy egy személy, aki tartozott nekem, nem tudta megadni a tartozását. Mivel az iskolának rengeteg volt az alkalmazottja, akiket ki kellett fizetnem, pénzügyi válságba kerültem.

Összeültünk a családdal, és megbeszéltük a helyzetet. Mindenki önfeláldozó szellemet mutatott, és igyekezett megfogadni Jézus tanácsát, hogy őrizzük meg ’egyszerűnek a szemünket’ az anyagiakat illetően, azaz hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér (Máté 6:22, 25). Egy időre le kellett mondanunk az autónk használatáról a fenntartási költségek miatt. Spóroltunk a kosztpénzen is, mégpedig úgy, hogy késő este mentünk bevásárolni, amikor a megmaradt élelmiszerekhez olcsóbban jutottunk hozzá. Emellett egy-egy étkezésnél nem ettünk olyan sokféle ételt.

Jehova Tanúi vagyunk, és fontosnak tartjuk, hogy együtt legyünk a hívőtársainkkal a keresztény összejöveteleken (Héberek 10:25). Bár nehéz anyagi helyzetben voltunk, elhatároztuk, hogy nem hagyunk ki egyetlen összejövetelt vagy kongresszust sem, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy sokat kell utaznunk. A szolgálatunk része, hogy a Biblia ismeretére tanítjuk az embereket, és ez azzal jár, hogy távoli területekre kell eljutnunk. Egy robogót használtunk az autónk helyett, de természetesen ezen nem utazhatott egyszerre két személynél több.

Ám ez nem jelenti azt, hogy kevesebb időt töltöttünk a szolgálatban. Ellenkezőleg, a feleségem és a lányunk több időt szánt arra, hogy beszéljen másoknak a Bibliáról. Néha hat-nyolc kilométert gyalogoltak, míg eljutottak a bibliatanulmányozókhoz. A fiam és én is próbáltunk több időt tölteni azzal, hogy tanítunk másokat.

Most már egy kicsit jobb az anyagi helyzetünk, de a megpróbáltatásokból megtanultuk, hogy ne tartsuk nagyon fontosnak az anyagi javakat, és hogy ne aggódjunk túlzottan olyan dolgok miatt, amelyek felett nincs hatalmunk. Különösen buzdítónak találtuk a Zsoltárok 55:22-t, amely ezt írja: „Vesd a terhed Jehovára, és ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.” Ezek a szavak teljes mértékben igazak voltak ránk az anyagi nehézségeink idején. (Beküldött cikk.)