Régi szokások a mai Mexikóban

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

AZ ŐSI vallási szokások és hitnézetek gyakorlása éppúgy dívik a mai Mexikóban, mint a mobiltelefonok és az internet használata. Az évszázadok során az indiánok némely szokása összekeveredett a római katolikus egyház szokásaival. És ezek a szokások még ma is jellemzik a mexikói katolikusok imádatát.

Például minden évben, november másodikán sok mexikói kimegy a temetőbe, hogy megünnepelje a halottak napját. Virágot, élelmet és szeszes italt hagynak ott elhunyt szeretteiknek. Van, aki még azt is megszervezi, hogy egy zenekar eljátssza szerettei kedvelt dalait. Sok katolikus készít otthon oltárt, és odahelyezi halott szerettei fényképeit.

Az Enciclopedia de México megjegyzi, hogy a halottak ünnepével kapcsolatos bizonyos szokások „úgy tűnik, őrzik az ochpaniztli és teotleco hónapok indián ceremóniáinak jegyeit, amikor is a cempasúchil nevű virágot és kukoricából készült ételt áldoztak a maneseknek [a halottak lelkeinek] az évnek abban az időszakában, amikor a termés betakarításával éppen elkészültek – vagyis október végén és november elején”. Amint az enciklopédia megjegyzi, a szokások némelyike ahhoz hasonló ünnepeket idéz fel, amilyeneket a spanyol hódítás előtti időkben tartottak. Ezeken az ünnepségeken karneválszerű hangulat volt.

Vallásos hódolat

December 12-e ünnepnap a mexikói katolikusoknak. Ekkor ezrek zarándokolnak Mexikó különböző államaiból Mexikóvárosba, abba a bazilikába, melyet a Guadalupei Szűznek építettek a Tepeyac-dombon. Sokan napokig vándorolnak, és útközben a Szűzhöz imádkoznak. Érkezéskor rendszerint térden csúszva (lásd fent) mennek be a bazilikába, és rózsákat visznek.

A Guadalupei Szűz képmásai ma is megtalálhatóak az emberek otthonaiban, lakóépületekben, de buszállomásokon és egyéb közterületeken is. A Guadalupei Szüzet az „Isten anyja” vagy „a kicsi, sötét bőrű tepeyaci” nevekkel illetik. A hívők a XVI. század óta gyakran tulajdonítanak neki gyógyulást vagy más csodákat.

A hódolat gyökerei

A nőnemű istenség iránti hódolat, valamint az ünnep más vonásai az azték istenanya, Cihuacóatl, más néven Tonantzin imádatáig nyúlnak vissza. Nevének jelentése ’a mi kicsi Anyánk’. A México a través de los siglos című könyv azt írja,  hogy ezt az istenséget és a fiát, Huitzilopochtlit a korai aztékok hozták Tenochtitlánba, mely az Azték Birodalom fővárosa volt, ma pedig Mexikóváros néven ismert.

Cihuacóatlnak a Tepeyac-dombon lévő templomát lerombolták a spanyolok. A hagyomány szerint alig 40 évvel azután, hogy Kolumbusz partra szállt a kontinensen, a Guadalupei Szűz megjelent egy bennszülött indián férfinak, Juan Diegónak. Állítólag azt kérte, hogy állítsanak neki ott egy szentélyt.

Cihuacóatlt nagy hódolattal tisztelték az aztékok körében. Azt mondják, hosszú haja nem volt befonva, és hófehér öltözéket viselt. Templomának a bejárata olyan alacsony volt, hogy csak térdre ereszkedve lehetett bemenni rajta. A templom belsejében az imádó láthatta Cihuacóatl szobrát, melyet bálványok vettek körül, és melyek úgy tüntették fel az istennőt, mint aki „az istenek anyja”.

Cihuacóatl ünnepén emberáldozatokat mutattak be, táncoltak, és harcosok parádéztak, kiknek „kezében, nyakuk körül és a fejükön rózsa” díszelgett. Ezeket az ajándékokat a templom tetején hagyták áldozatként Huitzilopochtlinak. Némelyik indián – köztük sok guatemalai – még ezer kilométernél is többet gyalogol, hogy elmenjen Cihuacóatl ünnepére.

Számít, hogy honnan ered egy imádati forma?

A katolikus Guadalupei Szűz képmásának imádata nyilvánvalóan olyan emberek rítusaiban gyökerezik, akik nem a Biblia igaz Istenét imádták (Zsoltárok 83:18). Van ennek jelentősége? Valóban számít, hogy egy imádati formának mi az eredete?

Pál apostol bölcs tanácsot adott ezzel kapcsolatban: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel . . . miféle összhang van Krisztus és Beliál között? Vagy mi része van a hithűnek a nem hívővel?” Pál ezt is mondta: „Bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami jó” (2Korintusz 6:14, 15; 1Tesszalonika 5:21).

Ez a buzdítás ma is helyénvaló. El kell gondolkoznunk azon, hogyan imádjuk Istent, és meg kell kérdeznünk magunktól: „Vajon az imádati forma, melyet gyakorlok, szorosan ragaszkodik Isten Szavának, a Bibliának a tanításaihoz? Vagy vannak olyan vonásai, melyek hamis isteneket szolgáló emberek imádati formáiban gyökereznek?” Aki Jehovának, az igaz Istennek szeretne tetszeni, bölcsen választ keres az ilyen kérdésekre.

[Kép a 23. oldalon]

Zarándokok érkeznek a Guadalupei Szűznek épített bazilikához

[Kép a 23. oldalon]

Zenészek a síroknál november 2-án