Gyere kikapcsolódni Vanuatura!

AZ ÉBREDJETEK! ÚJ-KALEDÓNIAI ÍRÓJÁTÓL

Stresszben élsz? Kikapcsolódásra lenne szükséged? Akkor képzeld el, hogy egy napfényes trópusi szigeten pihened ki a fáradalmaidat. Gondold el, hogy türkizkék tengerben úszol, buja esőerdőkben kószálsz, vagy egzotikus bennszülött törzsekkel ismerkedsz. Létezik még ilyen paradicsom a földön? Nos, igen! Vanuatu távoli szigetein.

VANUATU nagyjából félúton helyezkedik el Ausztrália és a Fidzsi-szigetek között. Nyolcvan kis szigete egy ipszilon alakú láncot alkot a Csendes-óceán délnyugati részén. A geológusok szerint a földkéregben levő óriási tektonikus lemezek ezen a ponton ütköztek össze, és magas hegyeket alkottak, melyek többnyire víz alatt vannak. Közülük a legmagasabbnak a csúcsai az óceán felszíne fölé emelkedtek, és létrehozták Vanuatu sziklás, meredek hegyoldalakkal tarkított szigeteit. Napjainkban a geológiai „reccsenések” és súrlódások számos rengést idéznek elő, melyek kilenc vulkánt tesznek aktívvá. Merész turisták még közelről is láthatnak folyékony lávát.

A szigetek bővelkednek buja esőerdőkben. Hatalmas indiai fügefák birodalma ez, melyeknek dús koronái óriási méretűre is kiterebélyesedhetnek. Több mint 150 orchideafaj és 250 páfrányfaj díszíti a sűrű aljnövényzetet. Gyönyörű tengerpartok és csipkézett sziklák szegélyezik a kristálytiszta vizet, mely bővelkedik színes korallokban, és halaktól hemzseg. Az ökoturisták a világ minden tájáról eljönnek az Epi-szigetre, hogy együtt úszkáljanak a szelíd, játékos természetű dugongokkal *.

Kannibálok és kargókultuszok

Az európai felfedezők először 1606-ban érkeztek Vanuatura *. Vad törzsek lakták a szigeteket, és a kannibalizmus széles körben elterjedt szokás volt. Akkoriban fehérszantálfa-erdők borították a tájat. Ezt az illatos fát nagyra becsülték Ázsiában. Európai kereskedők hasznot szimatolva, módszeresen irtották az erdőket. Ezután rabszolga-kereskedelembe fogtak.

A rabszolga-kereskedelem során bennszülött szigetlakókat toboroztak, hogy Szamoa, a Fidzsi-szigetek és Ausztrália cukornád- és gyapotültetvényein dolgozzanak. A munkásokat elvileg szabad akaratukból szerződtették háromévi munkára. A gyakorlatban azonban a legtöbbjüket elrabolták. Az 1800-as évek vége felé, amikor a legnagyobb mértékű volt a rabszolga-kereskedelem, Vanuatu némely szigetén a felnőtt férfi lakosságnak több mint a fele dolgozott más országban, és a legtöbbjük soha nem tért haza. Csak Ausztráliában közel 10 000 csendes-óceáni szigetlakó halt meg, többnyire betegség miatt.

Az európai betegségek is nagy pusztítást végeztek Vanuatun. A szigetlakóknak alig, vagy egyáltalán nem volt ellenálló képességük a kanyaróval, a kolerával, a himlővel és más betegségekkel szemben. „Egy egyszerű nátha képes volt települések egész lakosságát elpusztítani” – írja egy kézikönyv.

 A kereszténység misszionáriusai 1839-ben érkeztek Vanuatura, és azon nyomban meg is hívták őket vacsorára – mégpedig főfogásként! Állítólag megették őket. Az utánuk érkezők közül sokakra szintén ez a kegyetlen sors várt. Idővel azonban a protestáns és a katolikus egyház megvetette a lábát mindenütt a szigeteken. Vanuatu lakosainak ma több mint a 80 százaléka valamelyik egyházhoz tartozónak vallja magát. Paul Raffaele megjegyzi, hogy ennek ellenére „sok lakó még mindig hódolattal fordul a falvak varázslóihoz – akik mágikus erejű köveket használnak a csodatevő rituálékon –, hogy így képes legyen elcsábítani egy új szeretőt, meghizlalni egy disznót, vagy megölni egy ellenséget”.

Szintén Vanuatu az otthona a világ egyik legtovább fennmaradt kargókultuszának. A második világháború idején, útban a csendes-óceáni csatamezők felé, félmillió amerikai katona ejtette útba Vanuatut. A szigetlakók elámultak, hogy milyen gazdag hajórakományt, azaz „kargót” hoztak magukkal a katonák. Amikor véget ért a háború, az amerikaiak egyszerűen összecsomagoltak, és távoztak. Több millió dollár értékű megmaradt felszerelést és ellátmányt dobtak a tengerbe. A kargókultuszoknak nevezett vallásos csoportok kikötőket építettek, leszállópályákat készítettek, fegyvereket utánzó tárgyakkal gyakorlatoztak, hogy így visszacsalogassák a látogatókat. Tanna szigetén falusiak százai még ma is John Frumhoz, „egy titokzatos amerikai messiáshoz” imádkoznak, aki állításuk szerint egy szép napon bőséges kargóval tér vissza hozzájuk.

Kulturális sokszínűség

A szigetországnak bámulatosan sokfélék a nyelvei és a szokásai. Az egyik útikönyvben ez olvasható: „Azt állítják, hogy Vanuatun a legtöbb az egy főre eső nyelvek száma az egész világon.” Legalább 105 nyelvet és számos dialektust beszélnek a szigetvilágon. A biszlama – mely az ország közvetítő nyelve –, az angol és a francia mind hivatalos nyelvek.

Egy valami azonban a szigetek mindegyikén egyforma: a rituálék uralják az élet minden területét. A Pentecost-sziget egy ősi, termékenységi rituáléja ahhoz is hozzájárult, hogy a bungee jumpingnak nevezett őrület az egész világon elterjedjen. Minden évben a jamszgyökér évi betakarításakor férfiak és fiúk 20-30 méter magas fatornyokból ugranak le. Csak a bokájuk köré kötött hosszú indák védik meg őket a biztos haláltól. Azzal, hogy a fejük a földet súrolja, ezek a „mélybe ugrók” azt remélik, hogy „megtermékenyítik” a talajt a következő évi terméshez.

A Malekula-szigeten néhány falu csak az utóbbi években nyílt meg a külvilág felé. A nagy nambák és a kis nambák nevű törzsek laknak itt. Az egykor vad kannibálok állítólag 1974-ben ették meg az utolsó áldozatukat. Hasonlóképpen azzal a szokásukkal is felhagytak már évekkel ezelőtt, hogy szorosan bekössék a kisfiúk fejét csecsemőkorukban, hogy „vonzó”, hosszúkás koponyává formálják. A nambák ma rendkívül kedves emberek, és nagyon szívesen osztják meg a látogatókkal a kulturális örökségüket.

Emberek a Paradicsomban

A legtöbb látogató csak egy rövid kikapcsolódásra jön Vanuatura. Jehova Tanúi azonban azért jöttek ide már mintegy 70 évvel ezelőtt, hogy szellemi segítséget nyújtsanak az embereknek. A Tanúk erőfeszítései ’a földnek ezen a távoli részén’ jó gyümölcsöt teremnek (Cselekedetek 1:8). (Lásd a „ Kávafüggőből keresztény lett” című kiemelt részt.) Az országban öt gyülekezetük van. 2006-ban több mint 80 000 órát töltöttek azzal, hogy elmondják az embereknek a Biblia üzenetét az eljövendő földi Paradicsomról (Ézsaiás 65:17–25). Boldogok lehetünk, hogy ebben a jövőbeli Paradicsomban örökre megszabadulunk majd a modernkori élet nyomásaitól és aggodalmaitól (Jelenések 21:4).

[Lábjegyzetek]

 [Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

BOLDOG SZIGETEK

2006-ban Vanuatu került a Boldog Bolygó Index élére. A listát az Új Gazdasági Alapítvány nevű brit elemző szervezet készítette. 178 országot állított sorrendbe aszerint, hogy mennyire boldogok a lakói, milyen hosszú ideig élnek, és milyen hatással van az életmódjuk a környezetre. „[Vanuatu] került ki győztesen, mivel az emberek boldogok, majdnem 70 évig élnek, és csak kismértékben károsítják a bolygót” – adta hírül a Vanuatu Daily Post című újság.

[Kép]

Hagyományos népviselet

[Forrásjelzés]

© Kirklandphotos.com

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

 KÁVAFÜGGŐBŐL KERESZTÉNY LETT

Willie a Pentecost-szigeten született, és fiatalkora óta szenvedélyes kávafogyasztó volt. Ezt az erősen nyugtató italt a kávaborscserje összezúzott gyökeréből főzik. Willie minden este részegen tántorgott haza a büféből, ahová kávát inni járt. Adósságai felhalmozódtak. Sokszor erőszakoskodott, és megverte a feleségét, Idát. Egyszer az egyik munkatársa, aki Jehova Tanúja, arra bíztatta Willie-t, hogy tanulmányozza a Bibliát, és ő beleegyezett. Ida eleinte ellenkezett, de mivel a férje viselkedése jó irányban változott, meggondolta magát, és ő is elkezdte a tanulmányozást. Mindketten szépen haladtak előre szellemileg. Idővel Willie felülkerekedett a szenvedélyein. Idával együtt 1999-ben keresztelkedtek meg mint Jehova Tanúi.

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ÚJ-ZÉLAND

AUSZTRÁLIA

CSENDES-ÓCEÁN

FIDZSI-SZIGETEK

[Kép a 16. oldalon]

A „mélybe ugrók” ezt a rendkívül veszélyes szokást gyakorolják egy termékenységi rituálé részeként

[Forrásjelzés]

© Kirklandphotos.com

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

© Kirklandphotos.com

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

© Kirklandphotos.com

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

© Kirklandphotos.com