Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan szokjak le az önmegsebzésről?

Hogyan szokjak le az önmegsebzésről?

Fiatalok kérdezik:

Hogyan szokjak le az önmegsebzésről?

„Egyszerűen nem tudtam uralkodni a gyötrelmemen. De aztán rájöttem, hogy van valami, amin tudok uralkodni: a fizikai fájdalom” (Jennifer *, 20 éves).

„Amikor dühös voltam, megvágtam magam. Így vezettem le a feszültséget. Általában jobban éreztem magam utána” (Jessica, 17 éves).

„Úgy két hete nem csináltam már. Ez nagy időnek számít. Nem hiszem, hogy valamikor is teljesen le tudnék szokni róla” (Jamie, 16 éves).

JENNIFER, Jessica és Jamie nem ismerik egymást, de sok közös van bennük. Mindhárman érzelmi gyötrelmektől szenvedtek. És mind a hárman ugyanahhoz a módszerhez folyamodtak, hogy megpróbáljanak megküzdeni elkeseredettségükkel. Jennifer, Jessica és Jamie átmeneti enyhülést tapasztaltak az önmegsebzés által. *

Talán bizarrnak tűnik, de az önmegsebzés — amely lehet vágás vagy más önbántalmazás — meglepően elterjedt a tizenévesek és a fiatal felnőttek körében. A kanadai National Post szerint ez a szokás „megrémíti a szülőket, zavarba ejti az iskolai tanácsadókat, és feladja a leckét az orvosoknak”. Hozzáteszi még, hogy az önmegsebzés „könnyen az orvostudomány által ismert legmakacsabb függőségek egyikévé válhat”. Te is e szokás rabja lettél? Vagy esetleg egy ismerősöd gyakorolja? Ha ez a helyzet, mit tehetsz?

Először is próbáld meghatározni, miért érzed azt, hogy bántanod kell magad. Ne felejtsd el, hogy amikor valaki megvágja magát, az nem pusztán az általános idegesség levezetésére szolgál. Sokszor inkább arról van szó, hogy a stressz bizonyos formáival próbál megküzdeni. Aki megvágja magát, a fizikai fájdalmat használja az érzelmi fájdalom enyhítésére. Kérdezd meg hát magadtól: „Milyen célt szolgál nálam az önmegsebzés? Mire gondolok, amikor kényszert érzek arra, hogy megvágjam magam?” Van az életedben olyan körülmény — például a családoddal vagy a barátaiddal kapcsolatosan —, amely zaklatottá tesz?

Az biztos, hogy bátorságot követel tőled egy ilyen önvizsgálat. De rendkívül hasznos lehet. Gyakran ez jelenti az első lépést az önmegsebzésről való leszokás felé. Azonban e szokás gyökereinek feltárásánál többre van szükség.

A bizalom ereje

Ha te is az önmegsebzés rabja vagy, hasznosnak találhatod, ha megosztod kavargó érzéseidet egy megbízható és érett barátoddal. Egy bibliai példabeszéd így szól: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25, Újfordítású revideált Biblia). Ha megbízol a másikban, azzal lehetőséget teremtesz arra, hogy kedvesen megvigasztaljon — és éppen erre van szükséged (Példabeszédek 25:11).

De ki legyen ez a személy? Az lenne jó, ha nálad idősebb valakit keresnél, aki elég bölcs, érett és együtt érző. A keresztények nagy hasznot merítenek a gyülekezeti vének segítségéből, akik olyanok, „mint rejtek szél ellen, és menedék zivatar ellen, mint patakok a víztelen vidéken, mint nagy kőszirt árnyéka a tikkadt földön” (Ézsaiás 32:2).

Igaz, talán ijesztő lehet a gondolat, hogy valakinek feltárd a titkod. Talán hasonlóan érezhetsz, mint Sara, aki elismeri: „Eleinte nehéz volt bárkiben is megbíznom. Azt gondoltam, hogy ha az emberek megismernek, igazán megismernek, megvetéssel és utálattal elfordulnak majd tőlem.” Ám miután Sara a bizalmába avatott másokat, tapasztalta, mennyire igaz a Biblia megállapítása, mely a Példabeszédek 18:24-ben olvasható: „van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” Ezt mondja: „Azok az érett keresztények, akikben megbíztam, soha nem tettek nekem szemrehányást, bármit tártam is fel előttük az önmegsebzési szokásaimról. Inkább gyakorlatias javaslatokat adtak. A Szentírásból érveltek nekem, és türelmesen biztattak, amikor elkeseredtem és teljesen értéktelennek éreztem magam.”

Beszélj hát valakivel a problémádról. Ha úgy érzed, hogy nem lennél képes szemtől szembe beszélni róla, próbáld meg levélben vagy telefonon. A bizalom jelentős lépés lehet a felépülésed felé. Jennifer ezt mondja: „A legfontosabb az a tudat volt, hogy valaki igazán törődik velem, hogy volt valaki, akivel beszélhettem, amikor a helyzet reménytelennek tűnt.” *

Fontos az ima

Donna holtpontra jutott. Egyrészről úgy érezte, szüksége van Isten segítségére. Másfelől viszont azt gondolta, addig nem számíthat Isten támogatására, amíg nem hagy fel az önmegsebzéssel. Mi segített Donnának? Egyebek között az 1Krónika 29:17-en való elmélkedés. Ez a vers úgy nevezi Jehova Istent, mint aki „a szívek vizsgálója”. Donna ezt mondja: „Jehova tudta, hogy a szívem mélyén igazán fel akarok hagyni ezzel a szokással. Miután elkezdtem imádkozni hozzá segítségért, hihetetlen volt, de tényleg egyre erősebb lettem.”

A zsoltáríró Dávid, akinek bőven kijutott a bajokból, így írt: „Vesd a terhed Jehovára, és ő fenntart téged” (Zsoltárok 55:22). Igen, Jehova tudatában van a szenvedéseidnek. Sőt mi több, ’ő törődik veled’ (1Péter 5:7). Ha a szíved elítél téged, ne felejtsd el, hogy Isten ’nagyobb a szívednél, és mindent tud’. Igen, ő megérti, hogy miért sebzed meg magad, és hogy miért nehéz felhagynod ezzel (1János 3:19, 20). Ha hozzá fordulsz imában, és azon vagy, hogy legyőzd ezt a szokást, ő ’valóban megsegít’ (Ézsaiás 41:10).

De mi van, ha visszaesel? Azt jelentené ez, hogy végképp kudarcot vallottál? Semmiképpen! A Példabeszédek 24:16 ezt mondja: „ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni”. Ezzel a verssel kapcsolatban Donna ezt mondja: „Többször is elestem, nem csak hétszer, de nem adtam fel.” Donna szerint a kitartás nélkülözhetetlen. Karen is ezt tapasztalta. Ő ezt mondja: „Megtanultam úgy tekinteni egy visszaesésre, mint ami csak átmeneti visszalépés, és megpróbáltam nem kudarcként megélni — azután pedig újrakezdeni, ahányszor csak kell.”

Ha további segítségre van szükség

Jézus elismerte, hogy ’akik betegek, azoknak szükségük van orvosra’ (Márk 2:17). Sok esetben szükség lehet arra, hogy beszéljünk egy hozzáértő szakemberrel, aki megállapíthatja, hogy esetleg nem valamilyen rendellenesség húzódik-e meg az önmegsebzés szokása mögött, azután pedig javaslatot tehet a kezelésre. * Jennifer úgy döntött, hogy ilyen segítséget is igénybe vesz, a szerető keresztény vénektől kapott támogatás mellett. „A vének nem orvosok, de nagyon segítőkészek voltak — mondja. — Bár időnként még mindig késztetést érzek arra, hogy megvágjam magam, most már ellenőrzés alatt tudom tartani ezt az érzést, Jehovának, a gyülekezetnek és a megtanult módszereknek a segítségével. *

Biztos lehetsz benne, hogy megtanulhatod, hogyan váltsd fel ezt a szokást a problémákkal való megküzdés sokkal hatékonyabb módjaival. Imádkozz úgy, ahogy a zsoltáríró: „Szilárdítsd meg lépteimet beszédedben, és semmiféle álnokság ne hatalmaskodjon rajtam” (Zsoltárok 119:133). Megelégedettséget és önbecsülést fogsz érezni, ha felülkerekedsz e szokáson, hogy az ne uralkodjon többé feletted.

[Lábjegyzetek]

^ 3. bek. Ebben a cikkben néhány nevet megváltoztattunk.

^ 6. bek. Az önmegsebzésről — magáról a szokásról és az okairól — bővebb tájékoztatás található az Ébredjetek 2006. januári számában, a „Fiatalok kérdezik: Miért okozok fájdalmat magamnak?” című cikkben.

^ 14. bek. Esetleg megpróbálhatod időnként megfogalmazni és leírni az érzéseidet. A bibliai Zsoltárok könyvének írói olyan emberek voltak, akik igen erőteljes érzéseket éltek át, és a bűntudat, a harag, a csalódottság vagy a szomorúság érzését szavakba öntötték. Talán megvizsgálhatod példaként a 6., 13., 42., 55. és 69. zsoltárt.

^ 20. bek. Olykor az önmegsebzés csupán tünete valamilyen másik fennálló körülménynek, például depressziónak, bipoláris zavarnak, kényszerbetegségnek vagy táplálkozási rendellenességnek. Az Ébredjetek! egy konkrét kezelés vagy gyógymód mellett sem foglal állást. A keresztényeknek meg kell győződniük arról, hogy az általuk választott kezelés nem sérti a bibliai alapelveket.

^ 20. bek. Az Ébredjetek! korábbi számaiban már megjelentek cikkek olyan körülményekről, melyek gyakran az önmegsebzés hátterében húzódnak. Lásd például a következő cikksorozatokat: „Ismerjük fel a kedélybetegségeket” (2004. január 8.), „Segítség a depressziós tizenéveseknek” (2001. szeptember 8.), „Mi rejlik a táplálkozási zavarok mögött?” (1999. január 22.), valamint a „Fiatalok kérdezik: Alkoholista szülő — hogyan tudom elviselni?” című cikket (1992. augusztus 8.).

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ Amikor zaklatott vagy, milyen megoldásokhoz fordulhatsz az önmegsebzés helyett?

▪ Kiben tudnál megbízni, ha az önmegsebzéssel küzdesz?

[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]

HOGYAN SEGÍTSÜNK?

Hogyan segíthetsz egy családtagodnak vagy barátodnak, aki az önbántalmazás problémájával küzd? Mivel óriási szüksége lehet egy bizalmas barátra, hallgasd meg figyelmesen. Próbálj „igaz társ” lenni, aki „testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17). Igaz, először talán megrémülhetsz, és azt akarhatod, hogy azonnal hagyjon fel az önmegsebzéssel. De ha így állsz hozzá, azzal valószínűleg csak elijeszted magadtól. Ezenkívül az nem elég, ha pusztán azt mondod neki, hogy hagyja abba. Éleslátásra lesz szükséged, hogy segíts neki megtanulni, milyen más módokon küzdhet meg a problémáival (Példabeszédek 16:23). Ez időbe telik majd. Légy hát türelmes. Legyél „gyors a hallásra, lassú a szólásra” (Jakab 1:19).

Ha még nem vagy felnőtt, ne feltételezd, hogy egyedül segíteni tudsz valakinek, aki az önmegsebzés szokásával küzd. Ne felejtsd el, hogy a háttérben más probléma vagy rendellenesség húzódhat meg, melyet kezelni kell. Ezenkívül az önmegsebzés életveszélyes is lehet, még ha az illetőnek nem áll is szándékában az öngyilkosság. Bölcs lépés lenne hát, ha arra bátorítanád, hogy beszéljen egy érett, törődő felnőttel.

[Képek a 19. oldalon]

Soha ne értékeld le annak jelentőségét, hogy a bizalmadba avatsz valakit, aki szeret, és az ima fontosságát se!