Vigasztalták őket a bajban

Dolores Gómez, aki Jehova Tanújaként élt egy Barcelonához közeli kisvárosban, 44 éves volt, amikor az orvosa közölte vele, hogy agydaganata van. Elmondta neki, hogy alig több mint nyolc hónapja van hátra. Keresztény hittársai kimutatták iránta túláradó szeretetüket. A halála előtti utolsó napokban a rokonai, akik nem Jehova Tanúi, Spanyolország különböző részeiről utaztak oda meglátogatni.

A helyi Tanúk gondoskodtak róluk, szállást és élelmet adva nekik, valamint az utazásban és más módon is segítették őket. Dolores végsőkig kimutatott rendületlen hite és méltósága, valamint a helyi Tanúk vendégszeretete megérintette a rokonok szívét. A következő levélben fejezték ki érzéseiket.

„Ezt a levelet annak a férfiakból és nőkből álló csoportnak szánjuk, akik nemcsak azáltal prédikálnak, hogy szóban kifejezik a szeretetüket az embertársaik iránt, hanem a cselekedeteik által is, melyek a szívükből fakadó nemes érzésekről tesznek tanúbizonyságot. Ezt életünk egy különleges időszakában volt lehetőségünk tapasztalni, Loli [Dolores] húgunk halálos betegsége idején.

Ezért mi mindannyian (a rokonai Spanyolország távoli vidékeiről), akiket lesújt e nagy veszteség, szeretnénk kifejezni mély hálánkat és szeretetünket Önök iránt, akik osztoztak vele örömében, bánatában, győzelmeiben és szívfájdalmában, földi életének legutolsó pillanatáig.

Szeretnénk, ha azt is tudnák, hogy a szeretet és az összetartás egyik legnagyobb megnyilvánulását tapasztaltuk Önök között. Hazatérünk a családjainkhoz és a felelősségeinkhez, de már nem leszünk ugyanazok, akik voltunk, hiszen mély nyomot hagyott bennünk a szeretet ereje, melyet Loli húgunknál és Önöknél is tapasztaltunk, és mindez napról napra erőt ad nekünk a folytatáshoz.

Forró szeretettel és őszinte hálával búcsúzunk. Gazdagon áldja meg Önöket Jehova boldogsággal, míg újra nem találkozunk, kedves barátaink!”

Dolores Gómez családja, bátyjai és nővérei

[Képek a 31. oldalon]

Néhány helyi Tanú