Fiatalok, akik nagyszerűen tanúskodnak

Jehova Tanúi közt sok fiatal van, aki bátran beszél a hitéről az iskolában és a keresztény szolgálatban is, és csodálatos eredményeket ér el vele, amint azt a következő példák is mutatják. *

„Amikor harmadik osztályos voltam — mondja Kristina —, a tanárnő mindenkinek adott egy naplót, hogy írja le, mivel telik a napja, aztán ő elolvassa, és visszaír nekünk valamit. Elhatároztam, hogy írok a tanulóbeszédemről, amelyre akkor készültem a teokratikus szolgálati iskolán. Úgy éreztem, hogy a tanárnőnek tetszett, amit írtam, ezért meghívtam a Királyság-terembe, hogy hallgassa meg a programomat. Nemcsak ő jött el, hanem az első osztályos tanárnőm is. A legközelebbi órán az egész osztálynak elmondta, hogy mennyire tetszett neki az előadásom. Nagyon boldog voltam. De ez még nem minden. Úgy egy évvel később elmondtam a tapasztalatomat Jehova Tanúi egyik körzetkongresszusán, és a tanárnő erre is eljött. Egy barátnőmmel, aki úttörő, meglátogattuk őt később, és adtunk neki egy Ismeret, amely örök élethez vezet című könyvet. Még az egyik kerületkongresszusunkra is eljött!”

Sydnee hatévesen már nagyon jártas volt abban, hogy hogyan beszéljen bátran az osztálytársainak az Isten Szavában található igazságokról, így arról is, hogy milyen állapotban vannak a halottak, és hogy milyen helyet foglal el Jézus Istenhez viszonyítva. „Buzgó és rettenthetetlen kis tanú” — mondja Sydneeről az édesanyja. Az első tanév végén Sydnee szomorú volt. „Aggódom az osztálytársaim miatt — mondta. — Hogyan fogják megismerni Jehovát?” Eszébe jutott valami. Az utolsó tanítási napon minden tanulónak adott egy ajándékot, szépen becsomagolva. Az én könyvem bibliai történetekről című kiadvány volt az. Összesen 26 példányt terjesztett el. Mondta a tanulóknak, hogy mindenki kibonthatja az ajándékát otthon a szüleivel. Sydnee az osztálytársait saját személyes tanúskodó területének tekinti. Még fel is hívta őket telefonon, hogy megkérdezze, tetszett-e a könyv. Az egyik kislány  azt mondta, hogy minden este olvassa az édesanyjával.

Amikor Ellen 15 éves volt, adott néhány számot az Ébredjetek!-ből a történelemtanárának. „Nagyon tetszettek neki — mondja Ellen —, és most már két éve, hogy olvassa az Ébredjetek!-et.” Nemrégiben ez történt: „Adtam neki egy példányt Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből, és azt mondta, hogy a két lánya nagyon szereti. Ekkor adtam neki egy Tanulj a nagy Tanítótól! könyvet is. Később kaptam tőle egy üdvözlőlapot. Ez állt benne: »Nagyon hálás vagyok a könyvekért. A lányok és én nem győzzük olvasni őket. Jó látni, hogy vannak ilyen kiegyensúlyozott, eltökélt fiatalok, mint te. Nincs nagyobb ajándék annál, mint amikor ilyen hite van az embernek. Te több mindent tanítottál nekem, mint amennyit én valaha is taníthatnék neked!« Ez a tapasztalat megmutatta, hogy mennyire értékelik az emberek a bibliai igazságokat, csak rá kell szánnunk magunkat, hogy megosszuk velük.”

Daniel hatéves volt, amikor először bibliatanulmányozást vezetett. „Az anyukámmal már voltam tanulmányozásokon — mondja —, de szerettem volna én is tanítani valakit.” Daniel az idős Ratcliff nénit választotta, akinek korábban már adott bibliai irodalmat. „Szeretném megmutatni a kedvenc könyvemet. Az a címe, hogy Az én könyvem bibliai történetekről” — mondta. Majd hozzátette: „Eljöhetnék minden héten, hogy olvassak belőle önnek?” Ratcliff néni elfogadta Daniel ajánlatát. „Aznap, valamivel később elkezdtünk tanulmányozni vele — mondja Laura, Daniel édesanyja. — Daniel és Ratcliff néni felváltva olvasták a bekezdéseket, aztán Daniel kiválasztott néhány írásszöveget a történet végéről, és megkérte Ratcliff nénit, hogy olvassa fel őket. Én is ott voltam Daniellel a tanulmányozáson, de úgy tűnt, hogy Ratcliff néni csak Daniellel akar beszélgetni ezekről a dolgokról!” Idővel Daniel és Ratcliff néni az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet kezdték el tanulmányozni. Addigra Daniel húga, Natalie is megtanult olvasni, úgyhogy ő is csatlakozott. Ratcliff néni sokat kérdezett, és volt néhány elég fogós kérdése is. De Daniel és Natalie a Bibliai beszédtémák című füzet és a Biblia végén lévő konkordancia segítségével szentírási választ adott a kérdéseire. Ratcliff nénit, aki egész életében katolikus volt, lenyűgözték a tanultak. „Bárcsak már évekkel ezelőtt elkezdtem volna tanulmányozni a Bibliát!” — mondta az egyik tanulmányozás után. Sajnos Ratcliff néni nemrégiben, 91 évesen elhunyt. De a Biblia tanulmányozása által értékes igazságokat ismerhetett meg, így azt a bibliai reménységet is, hogy a halottak feltámadnak majd egy paradicsomi földön. Daniel most tízéves, és két bibliatanulmányozást vezet. Natalie, aki nyolcéves, egy vele egykorú kislánnyal tanulmányozza a Bibliát.

Kristina, Sydnee, Ellen, Daniel, Natalie és a hozzájuk hasonló fiatalok örömet szereznek keresztény szüleiknek. Ami még fontosabb, megörvendeztetik Jehova szívét, és ő nem fog elfelejtkezni a szeretetről, melyet ezek a fiatalok a neve iránt tanúsítanak (Példabeszédek 27:11; Héberek 6:10).

[Lábjegyzet]

[Képek a 18. oldalon]

Kristina (fent) és Sydnee

[Kép a 19. oldalon]

Daniel és Natalie

[Kép a 19. oldalon]

Ellen