Fiatalok kérdezik:

Hogyan óvhatom meg magam a rossz társaságtól?

„Elkezdtem barátkozni egy lánnyal az iskolából . . . Nem kábítószerezett, nem bulizgatott és nem fiúzott. Még csak nem is beszélt csúnyán, és mindenből színtiszta ötös volt. Mégis egyértelműen rossz társaságnak bizonyult számomra” (Beverly *).

MIÉRT jutott Beverly a fenti következtetésre? Ma már tisztában van vele, hogy ez a lány káros dolgokba vitte bele. „Az ő hatására én is spiritiszta könyveket kezdtem olvasni — mondja Beverly —, sőt írtam is ilyen témájú történeteket.”

Egy másik fiatal, Melanie is helytelen tetteket követett el, és egy olyan valaki sodorta bajba, aki keresztény hittársának vallotta magát! Mi alapján mérlegelheted, hogy valaki jó társaság lesz-e számodra? Mindig veszélyes nem hívőkkel szoros kapcsolatban lenni? És vajon mindig veszélytelen a hittársakkal ápolt barátság?

Különösen fontos kitérni arra, hogy mi a helyzet az ellentétes neműek közötti barátsággal. Ha valakire lehetséges házastársként tekintesz, honnan tudhatod, hogy jó hatással lesz-e rád a kapcsolatotok? Vizsgáljuk meg, hogyan segítenek a bibliai alapelvek választ adni ezekre a kérdésekre.

Kik számítanak jó társaságnak?

Vajon kétszer is meg kellett volna gondolnia Beverlynek, hogy barátkozzon-e az osztálytársával? Hiszen tudta, hogy a másik lány nem az igaz Isten imádója. Noha az igaz keresztények  nem tartanak másokat erkölcstelennek pusztán azért, mert nem a hittársaik, mégis jó okkal vigyáznak, hogy kivel alakítanak ki szoros köteléket. Pál apostol a következőre figyelmeztette az első századi korintuszi gyülekezet tagjait: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1Korintusz 15:33, Újfordítású revideált Biblia). Mit értett ez alatt?

Néhány korintuszi keresztény alighanem a görög filozófus, Epikurosz követőivel, az epikureusokkal kezdett barátkozni. Na már most, Epikurosz arra tanította követőit, hogy legyen józan ítélőképességük, legyenek bátrak, gyakoroljanak önuralmat és legyenek igazságosak. Sőt, óva intette őket attól, hogy titokban helytelenséget gyakoroljanak. Akkor miért tartotta Pál ’rossz társaságnak’ az epikureusokat, sőt még a gyülekezet tagjai közül is néhányakat, akik azonosultak velük?

Az epikureusok nem voltak az igaz Isten imádói. Nem hittek a halottak feltámadásában, ezért azzal voltak elfoglalva, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az életükből (Cselekedetek 17:18, 19, 32). Nem csoda hát, hogy az ilyen személyekkel való kapcsolattartás miatt a korintuszi gyülekezetben egyesek kezdték elveszíteni a feltámadásba vetett hitüket. Pál épp ezért sorakoztat fel rengeteg érvet a Korintusziaknak írt első levél 15. fejezetében — melyben a rossz társaságtól is óva int —, hogy megerősítse a korai keresztényeket a feltámadás valós voltáról.

Mit tanulhatunk ebből? Még istentelen embereknek is lehetnek dicséretes tulajdonságaik. Ám ha közeli barátaidnak választod őket, az hatással lesz a gondolkodásodra, a hitedre és a viselkedésedre. Ezért tanácsolta Pál a Korintusziaknak írt második levelében a következőt: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel” (2Korintusz 6:14–18).

A 16 éves Fred is rájött, mennyire bölcsek Pál szavai. Kezdetben nem zárkózott el attól, hogy az iskolai tanulmányai mellett egy fejlődő országba utazzon, hogy segítsen az ottani gyermekek oktatásában. Ám miközben együtt készült az osztálytársaival, Fred meggondolta magát: „Észrevettem, hogy nincs rám jó hatással szellemileg, hogy ilyen sokat vagyok a társaságukban.” Fred inkább kilépett a csoportból, és másképp segít a rászorulókon.

Barátság a keresztény hittársakkal

Mi a helyzet a keresztény gyülekezeten belül ápolt barátságokkal? Pál így figyelmeztette levelében a fiatal Timóteuszt: „Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából meg cserépből valók is, és némelyek tisztes célra, mások pedig tisztességet nélkülöző célra valók. Ha tehát valaki tisztán tartja magát az utóbbiaktól, tisztes célra való edény lesz, megszentelt, hasznos a tulajdonosának, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timóteusz 2:20, 21). Pál tehát nem rejtette véka alá azt a tényt, hogy még a keresztények között is lehetnek olyanok, akik nem viselkednek tiszteletre méltón. És ugyanilyen őszintén intette Timóteuszt arra, hogy tartsa tisztán magát tőlük.

Vajon azt jelenti ez, hogy gyanakodnod kell keresztény hittársaidra? Nem, nem azt jelenti, és azt sem, hogy tökéletességet kell elvárnod a barátaidtól (Prédikátor 7:16–18). Másrészről  lehet, hogy egy fiatal részt vesz a keresztény összejöveteleken, vagy a szülei buzgók a gyülekezetben, de ettől még nem biztos, hogy jó lenne, ha szoros barátságot ápolnál vele.

„A cselekedetei által teszi magát ismertté még a fiú [vagy lány] is, hogy tiszta és becsületes-e, amit tesz” — jelenti ki a Példabeszédek 20:11. Bölcsen teszed tehát, ha mérlegeled, hogy a másik személynek a Jehovával ápolt kapcsolata valóban a legfontosabb-e az életében. Vagy inkább a ’világ szelleme’ nyilvánul meg a gondolkodásában és a viselkedésében? (1Korintusz 2:12; Efézus 2:2). Jehova imádatára sarkall, ha vele vagy?

Ha olyan barátokat választasz, akik nagyon szeretik Jehovát és a szellemi dolgokat, nemcsak a nehézségeket kerülöd el, hanem nagyobb erőt is nyersz Isten szolgálatához. „Törekedj . . . az igazságosságra, a hitre, a szeretetre, a békére azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat” — mondta Pál Timóteusznak (2Timóteusz 2:22).

Barátság más nembeliekkel

Ha már megértél arra, hogy házasságot köss valakivel, fontolóra vetted, hogy milyen hatással kell lenniük ezeknek az alapelveknek arra, hogy kit választasz? Sok minden vonzhatja az embert egy lehetséges társban, de semmi sem olyan fontos, mint a másik szellemisége.

A Biblia ezért figyelmeztet ismételten arra, hogy ne kössük össze olyannal az életünket, aki nincs „az Úrban” (1Korintusz 7:39; 5Mózes 7:3, 4; Nehémiás 13:25). Bár nem hívő személyek is lehetnek felelősségteljes, jóravaló és figyelmes emberek, de tőled eltérően ők nem éreznek késztetést arra, hogy fejlesszék magukban ezeket a tulajdonságokat, és dolgozzanak a házasságuk megőrzésén az évek múlásával.

Az viszont, aki átadta magát Jehovának, és lojális hozzá, tudatosan munkál ki magában keresztény tulajdonságokat, és vigyáz rájuk, bármi történjen is. Felismeri, hogy a Biblia összekapcsolja a házastárs iránti szeretetet a Jehovával ápolt jó kapcsolattal (Efézus 5:28, 33; 1Péter 3:7). Ennélfogva, ha mindkét fél szereti Jehovát, az a legnagyobb ösztönző erő arra, hogy lojálisak maradjanak egymáshoz.

Azt jelenti ez, hogy egy hittársak által kötött házasság biztosan sikerül? Nem. Például mi történhet, ha olyan valakivel lépsz házasságra, aki csekély érdeklődést tanúsít a szellemi dolgok iránt? Egy szellemileg gyönge személy nagyobb valószínűséggel sodródik el a keresztény gyülekezettől, mivel nincs felkészülve rá, hogy ellenálljon a világtól jövő nyomásnak (Filippi 3:18; 1János 2:19). Képzeld csak el, mennyi szívfájdalmat élnél át, és mennyi feszültség lenne a házasságodban, ha a társad belekeveredne ’a világ erkölcstelenségébe’ (2Péter 2:20).

Mielőtt kapcsolatot alakítanál ki valakivel, gondold végig a következőket: Bizonyítja ez a személy magáról, hogy szellemi ember? Kiváló példát mutat a keresztényi életben? Mélyen meg van gyökerezve a Biblia igazságában, vagy még időre van szüksége, hogy szellemileg fejlődjön? Meg vagy győződve róla, hogy a Jehova iránti szeretet motiválja leginkább a tetteit? Nem árt tudni, hogy az illető jó hírnévnek örvend-e, de végső soron neked kell biztosnak lenned benne, hogy a másik csakugyan Jehováért él-e, és jó házastárs lesz-e.

Ne feledd azt sem, hogy néhányan, akik a „rossz társasághoz” húznak, először a nem megfelelő dolgokhoz vonzódnak, például szeretik a kifogásolható tevékenységeket vagy szórakozási lehetőségeket. A keresztény gyülekezetben lévő példás fiatalok nem fognak veled tartani ilyen dolgokban. Vizsgáld hát meg a szívedet.

Ha azt veszed észre, hogy fegyelmezésre van szüksége, ne csüggedj, a szív fegyelmezhető (Példabeszédek 23:12). A kérdés az, hogy mire akarsz vágyni. Szeretnéd a helyes dolgokat kívánatosnak tartani, és azokhoz vonzódni, akik gyakorolják őket? Jehova segítségével ilyen szívet fejleszthetsz ki (Zsoltárok 97:10). Ha edzed az érzékelőképességedet a helyes és a helytelen közötti különbségtételre, könnyebben el tudod majd dönteni, hogy kik azok, akik körében építő baráti társaságra lelhetsz (Héberek 5:14).

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

A jó társaság szellemileg épít