Bolti lopások — Ki fizet?
Bolti lopások — Ki fizet?
JAPÁNBAN egy bolttulajdonos fülön csípett egy fiatal fiút, aki lopott az üzletében, és kihívta a rendőrséget. Amikor a rendőrök megérkeztek, a fiú futásnak eredt, a rendőrök pedig üldözőbe vették. Amikor a fiú a vasúti síneken próbált átjutni, halálra gázolta egy vonat.
Mivel az eset nyilvánosságra került, némelyek elítélték a bolttulajdonost, amiért kihívta a rendőrséget, ő meg bezárta a boltját addig, amíg le nem csillapodtak a kedélyek. Miután újra kinyitott, egyre-másra jelentek meg a bolti szarkák az üzletében. De mivel még ott kísértett a közelmúlt emléke, félt szembeszállni a tolvajokkal, ezért az üzlete úgy vált ismertté, mint ami könnyű préda. Nemsokára végleg le kellett húznia a rolót.
Bár ez az eset példátlanul tragikus, jól szemléltet egy fontos igazságot. A bolti lopásoknak nagy áruk van: sokféleképpen és sokan fizetnek értük. Elemezzük, mi is az a nagy ár, amelyet fizetni kell e bűncselekményekért.
Mibe kerül az üzleteknek?
A lopás évente milliárdokba kerül a kereskedőknek világszerte. Egyes becslések szerint csak az Egyesült Államokban a károk meghaladják a 40 milliárd dollárt. Hány üzlet engedheti meg magának, hogy ennek az összegnek a ráeső részétől elessen? Sok kereskedő nem is tud talpon maradni. Amikor tolvajok lepnek el egy üzletet, egy egész élet munkája kerülhet veszélybe.
„Nemcsak a konkurencia miatt kell aggódnom, hanem a bolti tolvajok miatt is. Nem tudom, meddig tudunk fennmaradni” — mondja Luke, egy New York-i bolttulajdonos. Nincs pénze elektromos biztonsági rendszerre. A tolvajokról ezt mondja: „Bárki lehet tolvaj, még a törzsvásárlóim is.”
Vannak, akik úgy vélik, hogy Luke gondja nem súlyos. „Ezeknek a boltoknak nagy a bevételük — érvelnek. — Fel sem tűnik az, amit ellopok.” De csakugyan olyan nagy a kiskereskedelmi haszon?
Egyes helyeken a boltok 30, 40 vagy 50 százalékot tesznek a termékek árára, de nem ennyi a tiszta nyereségük. A kereskedőknek ebből az összegből kell állniuk az üzemeltetési költségeket, például a bérleti díjat, adókat, az alkalmazottak keresetét, az utánuk fizetendő járulékokat, az épület karbantartásának és a gépek javításának a költségét, biztosítást, áramot, vizet, fűtést, telefont és biztonsági rendszert. A költségek levonása után megeshet, hogy a haszon mindössze 2-3 százalék. Ha tehát lopnak a boltjából, a kereskedő megélhetésének egy része odalesz.
Mi a helyzet a jelentéktelen lopásokkal?
Miközben az anyuka egy boltban vásárol, a kisfia odamegy az édességekkel teli polchoz. Felbont egy csomagot, és egy bonbont csempész a zsebébe. Vajon az üzlet megérzi ezt a kis értékű lopást?
Az USA Kiskereskedelmi Hivatala egy tájékoztató füzetében ezt jelenti ki: „A jelentéktelen lopások talán nem tűnnek nagy bűncselekménynek azok szemében, akik néhanapján elemelnek egy golyóstollat itt, egy zsebszámológépet ott. De a fennmaradásukért küzdő kis üzletek ellen ez egyenesen merénylet” (Curtailing Crime—Inside and Out). Mivel olyan csekély a haszon, egy kiskereskedőnek 900 bonbont vagy 380 doboz konzervet kell eladnia naponta, ha ellensúlyozni akar 1000 dollár éves veszteséget, mely a bolti lopásokból keletkezik. Vagyis óriási
kárt okoz egy üzletnek, ha sok kisfiú lop csokoládét; és épp ez az, ami gondot jelent.Emberek tízmilliói — fiatalok és idősek; gazdagok és szegények; mindenfajta bőrszínű és hátterű emberek — lopnak a piacokon és az üzletekben. Mi ennek a következménye? Az USA Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsa arról számol be, hogy az Egyesült Államokban az üzleteknek csaknem az egyharmada kényszerül bezárni a lopások miatt. Kétségtelen, hogy a többi országban is hasonló veszély fenyegeti a boltokat.
A vásárlók fizetnek
A lopások miatt emelkednek az árak. Néhány helyen a vásárlók évente 200 euróval fizetnek többet a bolti tolvajlások miatt. Tehát ha valaki 40 eurót keres naponta, évente öt napot kell dolgoznia azért, hogy fizessen mások lopásaiért. Megengedheti ezt magának? Egy nyugdíjas személy vagy egy egyedülálló anya, aki küzd a családja megélhetéséért, igencsak megérzi, ha egyheti bére ily módon elvész. És ez még nem minden.
Lehet, hogy az egész környék megsínyli, ha bezár a sarki bolt. Egy amerikai lakóközösségben a beszámolók szerint a lopások miatt volt kénytelen nemrégiben bezárni egy gyógyszertár. Sok idős és beteg személynek most messzebbre kell utaznia a gyógyszereiért egy másik gyógyszertárba. „Gondoljunk arra, milyen nehéz ez annak, aki tolószékben ül” — mondta egy tisztviselő.
Nagy ár, amelyet a szülők fizetnek
Bruce magas irányadó mértékek szerint él, és arra tanítja a gyermekeit, hogy becsületesek legyenek. Egy nap a lányát lopáson kapták. „Romokban hevertem — idézi fel. — Rettentő érzés, ha felhívják az embert, és közlik vele, hogy a lányát tetten érték, miközben lopott. Éveket töltöttünk azzal, hogy erényesnek neveljük őt, és most tessék. Sohasem gondoltuk volna, hogy így fog fellázadni.”
Bruce aggódik a lánya és annak jövője miatt. Emellett lemondott arról a tisztségéről, hogy önkéntes vallási tanító legyen. „Hogyan nézhetnék az emelvényről a gyülekezet tagjainak szemébe? Hogyan taníthatnék jó lelkiismerettel a helyes gyermeknevelésről? Úgy érzem, ehhez nincs jogom.” A lány látszólag mit sem törődött azzal, hogy az általa elkövetett bűncselekmény milyen hatással lesz az apjára.
Mivel kell számolniuk a bolti tolvajoknak?
Amikor a múltban egy bolttulajdonos tetten ért egy tolvajt, gyakran csak annyit tett, hogy határozottan felszólította a távozásra. Manapság az üzlettulajdonosok sokszor még azokat is letartóztattatják, akik először követnek el lopást. A tolvajok ekkor rájönnek, hogy törvényszegésüknek súlyos következményei vannak. A fiatal Natalie is ráébredt erre.
„Minél többet loptam, annál magabiztosabb lettem — mondta. — Úgy érveltem, hogy ha elkapnak is, még mindig kevesebb pénzt kell kiadnom az ügyvédi és a bírósági költségekre, mintha fizetnék a szuper ruhákért.” Tévedett.
Akkor kapták el, amikor egy ruhát akart ellopni, és a rendőrség bilincsbe verve vitte el. A rendőrségen ujjlenyomatot vettek tőle, és összezárták más bűnözőkkel. Órákig várakozott ott, mire a szülei kifizették érte az óvadékot.
Natalie ezt üzeni azoknak, akik a lopást fontolgatják: „Hallgassatok rám! Inkább fizessetek azért a nyavalyás ruháért vagy farmerért. Ha loptok, hosszú-hosszú időn át bánni fogjátok.”
Ha valaki büntetett előéletűvé válik, biztosan bánni fogja azt, amit elkövetett. Az elítélt bolti tolvajok esetenként csalódottan veszik tudomásul, hogy a tettük nem merül feledésbe, és újra meg újra szembesülniük kell vele, mint egy folttal, mely egy ruhán éktelenkedik. Előfordulhat, hogy egy bolti tolvajnak be kell vallania a bűnét, amikor felvételizni akar egy egyetemre. Megeshet, hogy nem lehet majd orvos vagy építész. A cégek talán kétszer is meggondolják, hogy alkalmazzák-e. És feltehetően mindezzel még akkor is szembesülnie kell, ha kifizette vagy letöltötte a bíróság által kiszabott büntetést, és soha többé nem lop.
Alkalmasint a vétkesnek akkor is meg kell fizetnie a bolti tolvajlásért, ha nem ítélik el. Hector, akiről már volt szó ebben a cikksorozatban, maga is rájött erre. „Mindig megúsztam szárazon — mondja. — Sohasem kaptak el.” De neki is szembe kellett néznie a következményekkel. Visszagondolva ezt jelenti ki: „Szerintem a fiataloknak meg kell érteniük valamit: az ember learatja, amit elvetett. Még ha nem is kerülsz rendőrkézre, akkor is meg kell fizetned a tettedért.”
A bolti lopás nem mondható ártalmatlan bűncselekménynek, és a lopott holmik sem ingyen vannak. Azok, akik lopni szoktak az üzletekben, jól teszik, ha teljesen felhagynak vele. Ám honnan nyerhetnek erőt ehhez? Megszűnik valaha a bűnözésnek ez a formája?
[Kép a 7. oldalon]
A bolti lopások üzleteket tesznek tönkre
[Kép a 7. oldalon]
Mindenki megfizet a bolti tolvajlásért
[Képek a 8. oldalon]
A lopás kihat a jövődre
[Forrásjelzés]
Ujjlenyomatok: © Morocco Flowers/ Index Stock Imagery