Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Cseresznyevirágok — Régóta csodált, törékeny szirmok

Cseresznyevirágok — Régóta csodált, törékeny szirmok

Cseresznyevirágok — Régóta csodált, törékeny szirmok

Az Ébredjetek! japán írójától

A JAPÁNOK már réges-régóta ódákat zengnek a szakura, vagyis a virágzó japán cseresznye szépségéről. A cseresznyevirág a maga törékeny szirmaival annyira nagy becsben áll, hogy népszerűbb minden más virágnál, és különleges hely jut neki e távol-keleti ország történelmében és kultúrájában. Mi több, bizonyos szövegösszefüggésekben japán nyelven a „virág” szó alatt a szakurát értik. Ez a nép több mint ezer éve rajong a cseresznyevirágért.

A japán szigetek telis-tele vannak kecses cseresznyefákkal. Nem kell sokat utaznod, hogy az itt fellelhető körülbelül 300-féle cseresznyefa egyik képviselőjére bukkanj. A virágoknak általában öt szirmuk van, melyek mindegyikének a csúcsa kicsípett, bár egyes változatok ennél több szirommal büszkélkednek. A virágok csomókban állnak. Szirmaik lehetnek szinte fehérek, de akár rózsaszínűek is, sőt, bíborvörösek, valamint ezek számtalan árnyalata. A virágok formája és színe régóta a tisztaság és egyszerűség jelképe.

A virágba borult cseresznyefa vonzza a tekintetet. A felhőkön átszüremlő napfény lágy sugaraiban fürdőzve a könnyű kis szirmok rózsaszínbe hajló fehéren izzanak. Még pompásabb egy egész cseresznyefaliget látványa.

Lélegzetelállító látvány

A Josino-hegység már hajdanán is a fehér cseresznyevirágairól volt híres. Ezen a területen jelenleg is négy nagy liget található, több mint 100 000 cseresznyefával. Az egyik részt Hitome Szenbonnak nevezik, ami annyit tesz: ’egyetlen pillantás, ezer cseresznyefa’. A szó szoros értelmében ameddig a szem ellát, fehér virágerdő virít a környező hegyoldalon. Úgy fest a táj, mintha hó borítaná. Nem csoda, hogy évente 350 000-nél is több ember kerekedik föl, hogy megcsodálhassa ezt a lélegzetelállító látványt.

A hatást fokozni lehet azzal, ahogyan elültetik a cseresznyefákat. Kialakíthatnak például párhuzamos sorokat. A szemben lévő fák ágai ilyenkor egymásra borulnak, „cseresznyefa alagutat” képezve. Képzeld csak el, amint fejed fölött rózsaszínben játszó fehér tetőként zárul össze a sok-sok fa virágzata, és lábad szirmok tengerében gázol.

A törékeny virágok azonban rövid életűek, szépségük mindössze két-három napig gyönyörködtet, sőt, ha az időjárás mostoha, tündöklésük még múlékonyabb.

Hanami — Piknik a cseresznyefák alatt

Elsőként a Japán szigetvilág déli részén fekvő Okinava-szigeten bontanak szirmot a cseresznyefák januárban, majd egyre északabbra is megmutatják magukat a törékeny virágok, mígnem Hokkaidót is virágba borítják május végén. Ezt a virágzási hullámot „cseresznyevirág-frontnak” hívják. A televízió, a rádió, az újságok és az internet is rendszeresen beszámol róla, hogy hol tart a virágvonulat. A japáncseresznye-fák virágzásának a hírére milliók kelnek útra olyan vidékek felé, ahol részük lehet a látványban.

A hanami, vagyis a ’virágnézés’ szokása nem új keletű, és mindig is a cseresznyevirág volt a nevezetesség. A nemesség már a Heian-korszakban (794—1185) is egybegyűlt, hogy megcsodálja a szakurát. Egy hadúr, Tojotomi Hidejosi 1598-ban cseresznyevirág-néző mulatságot szervezett a kiotói Daigo-dzsi-templomnál. Az összes hűbérúr, valamint az előkelő vendégek összesereglettek a virágzó fák alatt, és versekkel magasztalták a virágokat. A nők olyan ruhadarabokat öltöttek magukra, melyeket a szakura díszes mintázata varázsolt még szebbé.

Az Edo-korszakban (1603—1867) az átlagemberek is szokásukká tették a virágzó cseresznyefák alatti piknikezést. Ettek, ittak, énekeltek, táncoltak, s eközben a családjukkal és a barátaikkal csodálták a virágokat. A hanami mind a mai napig nem veszített népszerűségéből. Tömegek keresik fel kedvenc helyüket, hogy kedvükre szemlélhessék a szirmok özönét.

Visszatérő téma

A japán történelem és kultúra szerves része a szakura, és mint ilyen, visszatérő téma. Újra meg újra megjelenik prózai művekben, költeményekben, színházi darabokban és a zenében. Művészek évszázadokon át megörökítették pompáját, rákerült kerámiákra és paravánokra, de sok minden másra is.

A szamurájokkal ugyancsak összefüggésbe hozható a szakura. Mivel ők teljes odaadással voltak a mesterük iránt, elvárták tőlük, hogy egy pillanatig se habozzanak feláldozni az életüket. A cseresznyevirágban az élet rövidségének jelképét látták. Egy enciklopédia ezt írja erről: „Minthogy a cseresznyefa virága rövid életű, majd szétszóródik, a japán ízlésvilág találó szimbólumává vált, a röpke szépség jelképévé” (Kodansha Encyclopedia of Japan).

Ez a nemzet manapság is csodálattal adózik a szakurának. Bájos kimonókon gyakran látható cseresznyevirág-mintázat, de ez a motívum fellelhető háztartási eszközökön, kendőkön és egyéb ruhadarabokon is. Annyira rajonganak ezért a virágért, hogy az iránta érzett tiszteletük jeléül a szülők büszkén nevezik el bűbájos kislányukat Szakurának.

Bár a cseresznyevirág törékeny, mégis elegendő erő rejlik benne ahhoz, hogy egy egész nemzet kultúráját befolyásolja. Kiváló példa arra, hogy Teremtőnk mesterművei között milyen nemes szépségű alkotások vannak.

[Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

Díszcseresznyefák

A cseresznyefa kiváló faanyagából faragványok, bútorok és pecsétek készülnek. De nem ettől került a cseresznyefa kitüntetett helyzetbe Japánban, és nem is a gyümölcse tette hírnevessé. A világ más részein tartott rokonaitól eltérően a japáncseresznye-fát főleg a virágáért termesztik, mivel az itteni lakosok szívének nagyon-nagyon kedves a cseresznyevirág.

A díszcseresznyefákat könnyű csemetéről felnevelni. Ezért a fákat folyópartokra és főutak mellé ültetik, ám az ország számtalan parkjának és kertjének is a lakói.

[Kiemelt rész a 15. oldalon]

„Hóförgeteg” cseresznyevirágokból

Amikor a cseresznyefáról egyre-másra hullnak le a szirmok, az emberen úrrá lehet az a szokatlan érzés, hogy rózsaszín hó esik az égből. A szirmok hirtelen, figyelmeztetés nélkül vetik alá magukat az ágakról, és kecsesen érnek földet. Egy-egy erősebb fuvallat egész forgatagot indíthat el, és össze-vissza hordhatja a szirmokat. A japánok szakura fubukinak, vagyis a cseresznyevirágok hóförgetegének nevezik ezt a jelenséget. A földet gyönyörűséges rózsaszín szőnyeg borítja be. Kevés dolog van a természetben, mely akkora derűt áraszt, mint ezek a törékeny, lehullott szirmok.

[Kép a 16–17. oldalon]

„Hanami” — Piknik a virágzó cseresznyefák alatt

[Kép a 17. oldalon]

Egy „cseresznyefa alagút”