A nagy pénz földje

Az Ébredjetek! guami írójától

A VÉGELÁTHATATLAN Csendes-óceánban fekszik Yap. Ez a szigetcsoport trópusi szépségének és kellemes éghajlatának köszönhetően a magányra vágyó utazók kedvelt célpontja. De amikor megérkeznek, meglepve tapasztalják, hogy a szigetlakók az utcán tárolják a megtakarított pénzüket. És milyen nagy ez a pénz!

A szigeteken mindenütt kőkorongok lelhetők fel a házak előtt és az ösvények mentén. A helyi nyelven rainak nevezett korongok a térség fizetőeszközei. Jóllehet néhányan otthon tartják a kőpénzüket, a többség a falusi „bankokban” helyezi el. Ezekben az intézményekben nem strázsálnak biztonsági őrök, nincsenek pénztárosok az ügyfelek eligazítására, de még csak épület sincs. A pénzt — vagyis a középen átlyukasztott kőkorongokat — nem páncélszekrényben őrzik, hanem többnyire kint hever a szabadban, kókuszpálmáknak vagy a falnak támasztva. Ezek a kődarabok akár négy méter átmérőjűek is lehetnek, és esetenként több mint öt tonnát nyomnak.

Ott, ahol te élsz, az emberek feltehetően a zsebükben hordják az aprópénzüket, de itt olyan nagyok a pénzérmék, hogy még egy autóba sem férnének be. Mindegyik kőpénz 1931 előtt készült, de még mindig érvényben van a szigeteken. Mi az eredete ennek a szokatlan pénznek?

Nem volt könnyű hozzájutni

A legenda szerint réges-rég yapi utazók egy csoportja kikötött Palaun, és szert tett néhány szépséges kőre. A köveket magukkal vitték Yapra, a helybeliek pedig úgy döntöttek, hogy pénzként használják majd föl.  Telihold alakú korongokká alakították őket, s a közepükbe lyukat fúrtak.

A yapik válogatósak voltak az anyag tekintetében; legszívesebben a ma aragonitként és kalcitként ismert ásványokat használták fel. Az aragonit, mely a talajban lévő lerakódásokban található, a gyöngy alkotóeleme is egyben, a kalcit pedig a márvány fő összetevője. Szakszerűen megmunkálva mindkét ásvány mutatós, de egyik sem található meg a szigeteken. Ezért a yapik továbbra is a Yaptól délnyugati irányban mintegy 400 kilométerre fekvő Palaura jártak kövekért. Öt napon át utaztak kenujukban a veszélyes tengeren.

Palaun a helyi törzsfőnök engedélyét megszerezve a yapik nekiláttak a kőfejtésnek. Egyszerű kéziszerszámokkal kőtáblákat vágtak ki föld alatti barlangokból, majd a táblákat korong alakúra faragták. Egyetlen pénzdarab kikalapálása, vésése több hónapon, olykor éveken át tartott!

A kövekbe lyukat vágtak, a lyukon pedig erős rudat vezettek át, hogy le tudják vinni a korongokat a partra. Ott az újonnan kifaragott pénz a kenuba vagy bambusztutajba került. Ha egy méretes darabot akartak elszállítani, a munkásoknak tartaniuk kellett azt a vízben, míg egy nagy tutajt nem építettek alá. Majd mikor a vitorlákba belekapott a szél, és a lapátokat erős markok ragadták meg, az emberek már úton is voltak Yap felé, és elvontatták oda a frissiben kifaragott kincset szállító tutajt.

Ezt a veszélyes munkát kézzel végezték. A jókora kőtömbök vágása és mozgatása közben sokan megsérültek vagy meghaltak a szárazföldön, és a Yapra visszavezető út sem volt leányálom. A Yapot és Palaut körbevevő óceán fenekén látható kőpénzek bizonyítják, hogy nem minden pénzdarab jutott el Yapra, és nem mindegyik evezős úszta meg ép bőrrel a vontatást. Ám az elsüllyedt pénzeknek is van gazdájuk Yapon, és éppoly értékesek, mint a szárazföldön díszelgő társaik.

Mennyit ér?

Az üzlet lebonyolítása után, amikor is a rai gazdát cserél, az új tulajdonos általában ott hagyja a követ, ahol van. Számos rai már évtizedek óta a mostani helyén van, távol a jelenlegi tulajdonosának otthonától. Lopástól nem kell tartani.

 Ha valaki szemet vetne egy kőérmére, először is elég erősnek kellene lennie, hogy magával vigye a zsákmányt, és vakmerőségnek sem szabad híján lennie, hiszen a szomszédok tudják minden egyes kőkerékről, hogy kié, és errefelé nagy tisztelet övezi a tulajdonjogot.

Hogyan állapítható meg egy kőpénz értéke? Először is a mérete, a természetes szépsége és a megmunkálás minősége alapján. Ezenkívül a kő története is meghatározó. Milyen régi? Nehéz volt kitermelni és kifaragni? Veszélyben volt valakinek az élete, amikor Yapra szállították, vagy még oda is veszett valaki? Végül pedig az is sokat nyom a latban, hogy milyen a társadalmi helyzete a tulajdonosának. Egy törzsfő által birtokolt kőpénz értékesebb, mint egy közember köve.

1960-ban, amikor egy külföldi bank megvásárolt egy másfél méter átmérőjű kőpénzt, a külvilág is megismerhette ennek a példánynak a történetét. Valószínűleg már az 1880-as évek óta forgalomban volt, és egyszer vele fizették ki azokat a munkásokat, akik egy ház építésén dolgoztak. Egy másik alkalommal az egyik falu lakói egy különleges táncelőadásért cserébe odaadták egy másik falu lakosainak. Később egy háztulajdonos ezzel egyenlítette ki a számláját egy bádogtető elkészítéséért. A követ egyetlen egyszer sem mozdították el az eredeti helyéről, és nem készült írásos megállapodás sem. A Yapon élők tudják, ki az érme tulajdonosa, és ismerik a kő múltját.

A nagyobb nem mindig értékesebb

Évszázadokkal ezelőtt, amikor fizetőeszköz lett a rai, olyan kevés volt e kődarabokból, és annyira értékesnek számítottak, hogy csak törzsfőnökök birtokolhatták őket. A XIX. század végén azonban a vasszerszámok és teherszállító hajók felhasználásával lehetővé vált, hogy sok-sok követ — köztük nagyokat is — megmunkáljanak és szállítsanak. Bár az újabb pénzek nagyobbak, mint a régiek, kevésbé értékesek, mivel nem a hagyományos, vesződségesebb eljárással készültek.

1929-ben hivatalos számítások szerint 13 281 kő volt a szigeteken, vagyis több, mint ahány lakos. Ámde a II. világháború változást hozott. A csapatok elkobozták a legtöbb kőpénzt, és némelyiküket összetörték, hogy felszállópályák és erődítmények épülhessenek belőlük. A kőkorongoknak csupán a fele maradt meg. A későbbiekben számos korongot vittek el emléktárgyként, illetve magángyűjtemények gyarapítására. Ma a kormány a kulturális örökség részének tekinti a kőpénzt, és törvényes eszközökkel védi.

Bár Yapon nem fán terem a pénz, s az utcák sem arannyal vannak kövezve, az ottani emberek vagyona mégis az utcán hever mindenki szeme láttára.

[Térképek a 20. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Japán

CSENDES-ÓCEÁN

Fülöp-szigetek

Saipan

Guam

Yap

Belau (Palau)

[Forrásjelzés]

Földgömb: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 21. oldalon]

„Bank” a kőpénz tárolására

[Kép a 22. oldalon]

Némelyik yapi pénz több mint öt tonnát nyom