Együttélés — Vajon jó alap a házassághoz?

„A FEJLETT országokban világszerte megszokottá vált”, hogy úgy éljen együtt egy férfi és egy nő, hogy nem kötnek házasságot, írja a Journal of Marriage and Family című folyóirat. „Az együtt élő felek körülbelül 50 százaléka úgy tekint a közös életre, mint amelynek során fel tudja mérni a házasság előtt, hogy összeillik-e a társával.” Látszólag tehát ezzel „kiküszöbölhető lenne a rossz párosítás, a házasságnak pedig tartósabbnak kellene lennie” — jegyzi meg a Journal of Marriage and Family.

De ugyanez a folyóirat a továbbiakban leszögezi, hogy „a tények alapján egészen más következtetést kell levonnunk. Azok, akik együtt éltek, majd azután kötöttek házasságot, kevésbé voltak elégedettek a házaséletükkel, kevesebb időt töltöttek közös tevékenységekkel, többször különböztek össze, kevésbé támogatták egymást, nehezebben oldották meg a nehézségeket, [és] több házassági problémájuk volt . . . Ezenkívül összehasonlítva azokat, akik együttélés nélkül léptek házasságra, valamint azokat, akik először kipróbálták, milyen a közös élet, kiderül, hogy az utóbbiaknál nagyobb a veszélye a házasság felbomlásának.”

Ahogy ez a tanulmány rávilágít, ami emberi szempontból bölcs döntésnek tűnik, a valóságban egyáltalán nem az. Ez alátámasztja a Jeremiás 10:23-ban feljegyzett szavak igaz voltát: „Még csak lépteit sem irányíthatja [az] ember.” Mennyivel bölcsebb eljárás Isten Szavára, a Bibliára támaszkodni, mely kiváló tanácsokkal lát el a házasságra vonatkozóan (2Timóteusz 3:16). A házastársi kapcsolatról például ezt mondja: „a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és e g y testté lesznek” (1Mózes 2:24; Máté 19:5).

Ha valaki Isten vezetésére hallgat, nem pedig a téves, gyakran következetlen emberi érvelésre támaszkodik, azzal nagyban hozzájárul ahhoz, hogy igazán boldog, tartós legyen a házassága (Példabeszédek 3:5, 6).