A reformerek kezében van a megoldás?

AMIKOR tisztességtelen üzleti tevékenységekről, elfogult igazságszolgáltatásról, a társadalomban tapasztalható méltánytalanságokról, rossz egészségügyi ellátásról, alacsony színvonalú oktatásról, a vallás nevében elkövetett csalásokról, vagy a környezet kiszipolyozásáról hallunk, a legtöbben csalódottan sóhajtunk fel. A reformereket ugyanezek a dolgok sarkallják cselekedetekre.

Majdnem minden társadalomnak vannak reformerei. Ezek az emberek rendezett, alkotmányos módon törekednek arra, hogy változzon valami. A legtöbbjük nem anarchista vagy forradalmár, mivel a törvény szabta kereteken belül végzi a tevékenységét, és nem folyamodik erőszakhoz. Néhányuk befolyásos társadalmi pozíciója révén indítványoz változásokat. Mások befolyásolják és sürgetik a hatalmon levőket, hogy cselekedjenek.

A reformereknek az a céljuk, hogy a társadalom másként gondolkozzon az általuk felvetett problémákról. Nemcsak tiltakoznak, elképzeléseik is vannak, hogy hogyan lehetne javítani a helyzeten. Többféle módszerrel irányítják ügyükre a figyelmet, például felhívást intéznek az emberekhez, utcai tüntetéseket szerveznek, vagy a médián keresztül próbálnak a nyilvánosság elé kerülni. A reformereknek az egyik legbosszantóbb dolog az, ha a társadalom figyelmen kívül hagyja őket.

Reformerek a történelem lapjairól

A történelem folyamán nagyon sok reformot hajtottak végre. A bibliai beszámoló szerint mintegy 2000 évvel ezelőtt egy nyilvános szónok a következő szavakkal dicsérte meg Félixet, a római tartománynak, Júdeának a helytartóját:  „előrelátásod folytán újítások történnek e nemzet javára” (Cselekedetek 24:2). Félix előtt 500 évvel Szolón görög törvényhozó reformokat vezetett be a szegények sorsának jobbá tételére. Szolón „véget vetett a szegénység legszörnyűbb átkainak” az ókori Athénban, közli a The Encyclopædia Britannica.

A vallás történetében is rengeteg reformerrel találkozunk. Luther Márton például a római katolikus egyházat próbálta megreformálni. Kezdeményezései hozzájárultak a protestantizmus kialakulásához.

Mi mindenre terjednek ki a reformok?

A reformkezdeményezőknek a megszokott, mindennapos dolgok is szemet szúrhatnak. Néhányuk gyökeresen más életmódokat próbál bevezetni. A Lebensreform (életmódreform) nevű mozgalom is ide sorolható, mely a XX. század eleji Németországban működött. Amint az iparosítás tért hódított, sokan úgy érezték, hogy gépiessé, személytelenné válik a társadalom. A reformerek szerették volna, ha az emberek újból közel kerülnek a természethez. A jó kondíciót, a szabadban végzett tevékenységeket, a természetes gyógymódokat és a vegetáriánus táplálkozást támogatták.

Mások leleplezik az igazságtalanságokat, és megpróbálják elérni, hogy a kormány orvosolja a helyzetet. Az 1970-es évek eleje óta környezetvédő aktivisták lármás csoportjai tiltakoznak a környezet kizsákmányolása és pusztítása ellen. Néhány ilyen csoport időközben nemzetközi szervezetté nőtte ki magát. Az aktivisták nemcsak tiltakoznak és tüntetnek a környezetre káros tevékenységek ellen, hanem megoldásokat is javasolnak. Ők érték el, hogy módosítsák egyebek közt a mérgező hulladékok tengerbe ürítéséről és a bálnavadászatról szóló törvényeket.

Az 1960-as években a II. vatikáni zsinat reformot kezdeményezett a római katolikus egyházban. Az 1990-es években is tettek kísérleteket a katolikus egyház átalakítására, ezúttal a laikusok. Előterjesztették például, hogy változtassanak a papi nőtlenség tantételén. Az anglikán egyház reformpárti tagjainak sikerült elérniük, hogy nőket is pappá szenteljenek.

Nem mindenki örül a reformoknak

Néhány reform rendkívül hasznosnak bizonyult. A Bibliában például számos olyan esetről olvashatunk, amikor a nemzeti vezetők és mások kedvező reformokat hajtottak végre. Az ilyen törekvések életre keltették az emberek szellemiségét, jobbá tették a társadalmat, és Isten helyeslését eredményezték (2Királyok 22:3–20; 2Krónikák 33:14–17; Nehémiás 8. és 9. fejezet). Napjainkban az alapvető szabadságjogok, a polgárjogok és az emberi jogok fokozott figyelembevételével sokkal nagyobb védelmet élveznek a hátrányos helyzetben lévő kisebbségi csoportok és az üldözött személyek.

Ám a reformok gyakran meglepő következményekkel járnak. John W. Gardner XX. századi köztisztviselő megjegyezte: „A történelem nem várt fordulatainak egyike, hogy a reformerek nagyon sokszor rosszul ítélik meg reformjaik következményeit.” Nézzünk erre néhány példát.

Az 1980-as évektől az Európai Közösség olyan agrárreformokat vezetett be, melyekkel a füves puszták élővilágának a javát akarta szolgálni. Az új mezőgazdasági irányzatok bevezetésével több mint 300 000 hektárnyi szántóföldet szabadítottak fel Németországban és Olaszországban füves puszták kialakítására. A jó szándék ellenére olyan nehézségek merültek fel, melyekre a reformerek nem számítottak. „Míg kezdetben örömmel fogadhatjuk a földek parlagon hagyását, lehetőséget látva benne arra, hogy növelni lehessen ezeknek a területeknek az ökológiai értékét, addig káros következményekre is számítani kell; például arra, hogy az emberek így felhagynak a hagyományos földművelési módszerekkel, és helytelen erdészeti és fásítási módszereket alkalmaznak” — jelentette ki az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja.

A szegények megsegítésére vonatkozóan a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap megjegyezte:  „A szegények támogatására tett intézményes reformkezdeményezésekkel az a nagy gond, hogy intézményeket általában a hatalmon levőkért hoznak létre és működtetnek . . . Rendszerint úgy irányítják »odafentről« a helyi intézmények munkáját, hogy azzal a saját érdekeiket mozdítsák elő.”

Vagy nézzük például a feministamozgalmat, amely a nyugati kultúrákban megváltoztatta a nők életét: választójogot szerzett nekik, megnyitotta előttük a felsőoktatási intézmények kapuit, és karrierlehetőségekhez juttatta őket. De még a nők emancipációját szorgalmazók némelyike is bevallja, hogy a feminizmus megoldott ugyan egy-két gondot, de súlyosbított másokat. Susan Van Scoyoc írónő a következő kérdéssel fordult olvasóihoz: „Valójában segítettünk a nőkön, vagy pokollá tettük az életüket azzal, hogy egyenlő elvárásokat támasztunk velük szemben a munkahelyen, de a magánszférájukban minden a régi maradt?”

Fogatlan reformok

Néhány reformert azzal vádolnak, hogy pusztán a változás kedvéért indítványoz reformokat. Frederick Hess, aki iskolai reformok tanulmányozásával foglalkozott, az általa fogatlan reformoknak nevezett kezdeményezésekről szólva ezt mondta: „A nagyszabású reformok lehangoló kimenetelének oka magukban a törekvések milyenségében keresendő. Nemhogy nem oldanak meg semmit, ezek a tevékenységek csak jólesően elterelik a figyelmet a helyzetről, és valójában súlyosbítják” azokat a gondokat, amelyekre megoldást kellene adniuk. Majd hozzáfűzte: „Mivel minden kormány szeret új reformokat kitűzni, néhány éven belül az egész folyamat elölről kezdődik.”

Ezenkívül egy reformkezdeményezésnek időközben megváltozhat a célja, s néha ártalmas törekvéssé alakul át. A németországi Lebensreform nevű mozgalom segített az eugenika elméletének a kidolgozásában, mely azt elemzi, hogy miként lehet jobbá tenni az emberi fajt olyan szülők kiválasztásával, akik erősebb utódokat hozhatnak létre. A radikálisok azonban visszaéltek ezzel a tudással, és a nemzetiszocialisták ideológiai harcának támogatására használták fel, egy felsőbbrendű rassz létrehozására.

Még a reformok lelkes támogatói is csalódnak néha a fejleményekben. „Szerintem az a legbosszantóbb az egészben, hogy mindannyian tudjuk, mi nem jó, és min kellene változtatnunk, de sokszor nem áll módunkban cselekedni — sajnálkozott az ENSZ főtitkára, Kofi Annan. — Időnként megbíznak egy-egy bizottságot, hogy a főtitkár irányításával oldjon meg valamit, de a szükséges erőforrások nincsenek meg a döntéseik kivitelezéséhez. Van, hogy hihetetlen dolgok mennek végbe, és szeretnénk felébreszteni az emberek lelkiismeretét, de a múltbeli rossz tapasztalatok miatt senki nem akar mozdulni.”

 A reformerek nem reménykedhetnek abban, hogy népszerűek lesznek, mivel azzal, hogy felhívják ügyükre a figyelmet, kényelmetlenné teszik mások életét. „A reformerek mindig is tövisek voltak a testben” — idézi a Die Zeit című újság Jürgen Reulecke professzort, aki a modern kori történelemre szakosodott, és nagyon jól ismeri a reformerek tevékenységeit. Emellett, bár a legtöbbjük a törvény keretein belül marad, és nem alkalmaz erőszakot, néhányuk türelmetlenné válik, ha az események lassan bontakoznak ki. Ilyen körülmények hatására egy reformmozgalom tagjai agresszív aktivistákká válhatnak, akik viszont áthágják a törvényeket.

 Vajon az elmúlt években sok helyütt véghezvitt reformok eredményeként nőtt az általános megelégedettség az emberek közt? Nem, nem mondhatnánk. Például Németországban a közvélemény-kutatásokból kiderül, hogy az elmúlt, körülbelül 35 év során alapjában véve nem lettek elégedettebbek az emberek. És a vallási reformoknak volt foganatjuk? Több ember lett vallásos? A hívők elégedettebbek a vallással? Nyilvánvaló, hogy nem, hiszen a nyugati kultúrák egyre inkább elvilágiasodnak, és a hagyományos vallások egyre kevesebb embert vonzanak.

Jézus Krisztus is reformer volt?

Néhányak szerint Jézus Krisztus is reformer volt. Csakugyan? Mindenkinek, aki szeretne Isten igaz imádója lenni, fontos választ kapnia erre a kérdésre, mivel az igaz imádatba az is beletartozik, hogy szorosan követjük Krisztus nyomdokait (1Péter 2:21).

Semmi kétség afelől, hogy Jézusnak megvolt a képessége arra, hogy reformokat hajtson végre. Tökéletes emberként, hatalmas újítások és átalakítások bevezetésével merőben új irányzatokat hozhatott volna létre. Krisztus azonban nem szervezett kampányt a korrupt vezetők és a tisztességtelen üzletemberek eltávolítására. Nem vezetett utcai tüntetéseket az igazságtalanság ellen, pedig később neki is egy gyalázatos jogtalanság ártatlan áldozatává kellett válnia. Előfordult, hogy ’nem volt hová lehajtania a fejét’. Ennek ellenére nem hozott létre érdekcsoportot, hogy felhívja a figyelmet a hajléktalanok szükségleteire. „A szegények mindig veletek vannak” — felelte, amikor néhányan pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos gondokra hívták fel a figyelmét. Jézus semleges álláspontot képviselt a világ konfliktusaiban (Máté 8:20; 20:28; 26:11; Lukács 12:13, 14; János 6:14, 15; 18:36).

Természetesen a szegénység, korrupció, igazságtalanság, és az ezekhez hasonló gondok nem hagyták hidegen Krisztust. Ellenkezőleg, a Bibliából kiderül, hogy nagyon is felkavarta az emberiség szánalmas helyzete (Márk 1:40, 41; 6:33, 34; 8:1, 2; Lukács 7:13). Krisztus azonban egy páratlan megoldást kínált fel. Nem egy egyszerű reformról beszélt, hanem egy olyan átalakításról, mely gyökeresen megváltoztatja az emberi ügyek igazgatását. Ezt a változást az égi Királyság fogja véghezvinni, melyet az emberiség Teremtője, Jehova Isten hozott létre, s melynek Jézus Krisztus áll az élén mint Király. A következő cikk erről fog beszélni.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„A történelem nem várt fordulatainak egyike, hogy a reformerek nagyon sokszor rosszul ítélik meg reformjaik következményeit” (John W. Gardner).

[Oldalidézet a 7. oldalon]

„Szerintem az a legbosszantóbb az egészben, hogy mindannyian tudjuk, mi nem jó, és min kellene változtatnunk, de sokszor nem áll módunkban cselekedni” (Kofi Annan, az ENSZ főtitkára).

[Kiemelt rész/képek a 8–9. oldalon]

„Az életemet tettem kockára a környezetért”

Hans 48 évig tengerészként dolgozott. Ebből több mint 35 évet kapitányként szolgált. Karrierje vége felé egy olyan hajón volt kapitány, melyet egy környezetvédelmi szervezet használt. Hogyan alakult az élete?

„Mindig az volt az elvem, hogy az emberiségnek kötelessége, hogy tisztelje a környezetet, és hogy méltósággal bánjon a természettel. Ezért, amikor felajánlották a kapitányi tisztséget egy környezetvédelmi csoport hajóján, azonnal elfogadtam. Az volt a feladatunk, hogy nyilvánosságra hozzuk azokat a tevékenységeket, amelyek veszélyeztetik a környezetet. Amint elkészültek egy tengeri kampány tervei, a médiát is bevontuk, hogy felhívjuk magunkra az emberek figyelmét. Azért szálltunk tengerre, hogy megakadályozzuk a radioaktív hulladékok és mérgező anyagok vízbe eresztését. Egy kampány során a fókák és a fókakölykök legyilkolását akartuk megállítani.

Nem gyáváknak való munka volt ez. Az életemet tettem kockára a környezetért. Az egyik tüntetési kampányunk részeként hozzábilincseltem magamat egy hajó horgonyához, és végül a tengerfenéken kötöttem ki. Egy másik alkalommal motoros gumicsónakkal száguldottunk egy nagy hajó mellett. Egyszer csak valaki egy nehéz fémtartályt dobott a gumicsónakunkra, és a csónak felfordult. Súlyosan megsérültem.”

Hans idővel rájött, hogy bár a szervezet szándékai nemesek voltak, nem sok esélye van annak, hogy amiért kockára teszi az életét, az tartós javulást hoz a környezetnek (Prédikátor 1:9). Nem sokkal azután, hogy otthagyta a környezetvédő szervezetet, elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és megkeresztelt Tanú lett belőle. Hans ma teljes idejű szolgálatot végez. „A Biblia segített megértenem, hogy csak Isten messiási Királysága által válhat valóra az a reményem, hogy a környezet megtisztul.”

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Reformért harcolt

Sara (nem a valódi neve) Ázsiában született az 1960-as évek közepén. Még tizenéves volt, amikor egy forradalom révén új vezetők kerültek hatalomra, akik politikai és társadalmi reformokat ígértek. Az állampolgárok először örültek a változásnak, de nem telt bele egy év, és az új kormány a korábbihoz hasonlóan üldözni kezdte az ellenszegülőket. Nagy volt a csalódottság az országban, és Sara csatlakozott egy kormányellenes csoporthoz. Így beszél arról az időről:

„Ellenzéki csoportunk gyűléseket tartott, és nyilvános tüntetéseket szervezett. Éppen plakátokat ragasztgattam fel, és röplapokat osztogattam a főváros utcáin, amikor a milícia letartóztatott. Később elengedtek, de nem mindenki volt ilyen szerencsés a csoportunkban. Két barátnőmet letartóztatták, és kivégezték. Veszélybe került az életem, ezért az édesapám azt mondta, hogy hagyjam el az országot.”

Európába érkezése után Sara tanulmányozta a Bibliát, és Jehova Tanújaként megkeresztelkedett. Most teljes idejű szolgálatot végez. Sara a múltjára gondolva ezt mondja:

„Az volt a vágyam, hogy igazságosság legyen, és megoldást szerettem volna találni a társadalmi gondokra. Tudtam, hogy az új kormányzatunk kezdetben ugyanezeket a célokat tűzte ki magának, de aztán szélsőségessé vált, szem elől vesztette céljait, és ennek az lett a vége, hogy elnyomta a lakosságot. Arra is rájöttem, hogy az ellenzéki csoport, amelybe tartoztam, nem tudott megoldásokkal szolgálni az ország gondjaira (Zsoltárok 146:3, 4). Most már tudom, hogy az emberiség összes bajára Isten messiási Királysága a megoldás.”

[Kép a 7. oldalon]

A berlini fal leomlása 1989-ben

[Kép a 8. oldalon]

Vajon az utóbbi évek vallási reformjai révén több ember vált vallásossá?

[Kép forrásának jelzése az 5. oldalon]

Fent jobbra: U.S. Information Agency photo

[Képek forrásának jelzése a 7. oldalon]

Kofi Annan: UN/DPI photo by Evan Schneider (Feb97); háttér: WHO/OXFAM