Az erdők „szolgáltatásai” — Mennyire értékesek?

BÁR földünk szárazföldi területeinek közel az egyharmadát még mindig erdők borítják, a számuk folyamatosan csökken. Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának egyik kiadványa 1998-ban arról számolt be, hogy ha csak a fejlődő országokat nézzük, „évente jó 4 millió hektárnyi, azaz Svájc területével egyenlő nagyságú erdőt irtanak ki” (Choices​—The Human Development Magazine).

Miért olyan ellentmondásos az erdőirtás?

Néhány szakember szerint a folyamatos erdőirtás ellentmondásosnak tűnik, mégpedig azért, mert az erdőket gazdasági okok miatt vágják ki és égetik fel. Pedig ahogy egy jelentés rámutat, „egy erdő sokkal többet ér, ha nem nyúlnak hozzá, mint kivágva vagy felégetve”. Miért?

Dr. Philip M. Fearnside és dr. Flávio J. Luizão, a manausi (Brazília) Amazónia-kutató Nemzeti Intézet munkatársai az Ébredjetek!-nek adott nyilatkozatukban elmondták, hogy azok az esőerdők, amelyeket megőriznek, több olyan „szolgáltatást” nyújtanak — hogy a szakemberek szavaival éljünk —, „amely az egész világnak áldásos”. Így például elnyelik és elraktározzák a szén-dioxidot (amely egy üvegházhatású gáz), gátolják a talajeróziót, útját állják az árvíznek, visszajuttatják a tápanyagokat a természetbe, szabályozzák a csapadékmennyiséget, valamint több veszélyeztetett állatfajnak és különböző haszonnövények vadon termő változatainak adnak otthont. Az erdők emellett lenyűgöző látványt nyújtanak, és a kikapcsolódni vágyókat is vonzzák. A kutatók szerint az összes ilyen környezetvédelmi „szolgáltatásnak” gazdasági haszna is van.

Vegyük például az erdőknek azt a képességét, hogy meg tudják kötni a karbont, vagy szenet. Miután kivágnak egy erdőt, a fákban elraktározódott karbon szén-dioxid formájában a levegőbe kerül, súlyosbítva a globális felmelegedés mértékét. Tehát, ha megnézzük, hogy mennyibe kerül csökkenteni a levegőbe jutó szénmennyiséget ember alkotta eszközökkel, akkor felbecsülhetjük, hogy mekkora haszna származik a gazdaságnak abból, hogy az erdők megkötik  a szenet, vagyis egy olyan „szolgáltatást” nyújtanak, „amely az egész világnak áldásos”.

Marc J. Dourojeanni szerint — aki környezetvédelmi tanácsadóként dolgozik az Amerika-közi Fejlesztési Bank brazíliai központjában — az ilyen becslésekből jól látni, hogy „az erdőknek mint szénelnyelőknek [szénmegkötő közegeknek] az értéke sokkal nagyobb, mint az a haszon, amely a belőlük nyert faanyagból vagy a helyükön létesített szántóföldekből származik”. Ennek ellenére egyre több erdőt vágnak ki. Miért?

Ösztönzés az erdők megőrzésére

Összehasonlításként képzeljünk el egy villamos erőművet, mely egy társaság kezében van. A környező településeknek ez az erőmű szolgáltatja az áramot, ám a lakosok egyetlen fillért sem fizetnek érte. Az erőmű tulajdonosai egy idő múlva így kezdenek érvelni: „Ha bezárjuk és tartozékaira szedjük az üzemet, majd jó pénzért eladjuk a felszereléseket, több haszonhoz jutunk, mint azzal, hogy egy olyan erőművet működtetünk, amely egyáltalán nem jövedelmező.” Azokban az országokban, ahol sok az erdő, néhány tisztviselő a jelek szerint pontosan így gondolkozik. Mivel az erdők „szolgáltatásait” a világ lakossága nem honorálja, gazdasági szempontból előnyösebb kivágni az erdőt (úgymond tartozékaira szedni az erőművet), és eladni a fákat (vagyis a felszereléseket), hogy rövid úton busás összeg folyjon be. Legalábbis így érvelnek.

Csakis úgy állítható meg ez az irányzat, mondja Marc Dourojeanni, ha teszünk valamit azért, hogy az emberek gazdasági szempontból hasznosnak tartsák megőrizni az erdőket. Az ötletek egyike dr. José Goldemberg brazil atomfizikus professzortól, a São Pauló-i Egyetem korábbi rektorától származik, aki azt javasolja, hogy „globális szénadót” kellene behajtani az úgynevezett fosszilis tüzelőanyagok használóitól.

A javaslat támogatói szerint az adó mértéke az adott ország vagy állam által felhasznált üzemanyag mennyiségétől függne, illetve attól, hogy mennyi üvegházhatású gázt termelt a nemzet. Például az üvegházhatású gázok közel 24 százalékát az Egyesült Államok bocsátja ki, ahol a föld lakosságának körülbelül az 5 százaléka él. Az eljárásmód kidolgozói közül néhányan úgy vélik, hogy az adóból, melyet az ilyen országok fizetnek, azokat a nemzeteket lehetne kárpótolni, amelyek úgy döntenek, hogy az erdőik megőrzése érdekében inkább lemondanak az azonnali nyereségről, melyhez a fakitermelés juttatná őket. Azt mondják, így a fogyasztók mintegy „kifizetnék a villanyszámlájukat”, az úgynevezett tulajdonosok pedig gazdaságilag ösztönözve éreznék magukat, hogy tovább működtessék az „erőművet”.

De ki szabná meg az árát ezeknek a környezetvédelmi „szolgáltatásoknak”? És ki gyűjtené be és osztaná szét a pénzt?

Szemléletmódbeli változásra van szükség

„Ezeket az erdőkkel kapcsolatos kérdéseket egy világkonferencián lenne a legjobb megbeszélni” — fejti ki Marc Dourojeanni. Egy ilyen konferencián meg lehetne határozni, mennyibe kerülnek az erdők környezetvédelmi „szolgáltatásai”. Majd ha ez megvan, „egy erdővédelmi világszervezetet lehetne felállítani, amely irányítaná ezt a nemzetközi programot”.

Bár ésszerűnek tűnik az ötlet, hogy egy több országot érintő helyzet kézben tartására nemzetközi intézményt hozzanak létre, Marc Dourojeanni beismeri: „Számos intézményt és bizottságot állítottunk már fel az erdőkkel kapcsolatos kérdések rendezésére, mégsem jutottunk előrébb.” Valójában arra van szükség, teszi hozzá, hogy „az emberek gyökeresen megváltoztassák az általános és a gazdasági tevékenységekről alkotott szemléletmódjukat”. Igen, az erdők megőrzéséhez nem elég a törvényeken változtatni. A szíveknek is meg kell változniuk.

Lesz valaha megoldás ezekre a gondokra? A föld Teremtője, Jehova Isten ígérete szerint lesz. A Bibliából kiderül, hogy Isten felállított egy kormányzatot, amely hamarosan az egész világ felett átveszi az uralmat, és megoldja a környezettel kapcsolatos gondokat. Ez a kormányzat „soha nem fog elpusztulni” (Dániel 2:44). Mi több, irányítást fog nyújtani az embereknek, hogy megfelelően tudjanak bánni a föld ökoszisztémáival, amint egyre jobban megismerik a Teremtőjüket, akit a Biblia a Jehova névvel azonosít (Ézsaiás 54:13). Akkor a föld minden lakosa nagy becsben fogja tartani a földet, az erdőivel együtt.

[Képek forrásának jelzése a 26. oldalon]

Ricardo Beliel / SocialPhotos

© Michael Harvey/Panos Pictures