Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Vigyázat! Gyilkos medúzák!

Vigyázat! Gyilkos medúzák!

Vigyázat! Gyilkos medúzák!

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

GYÖNYÖRŰ nyári reggel volt az ausztráliai Queensland északi részén. Vétek lett volna egy ilyen napon nem az óceán kellemes vizébe menekülni a hőség elől. Ám aznap reggel a townsville-i rádióadó többször figyelmeztette az embereket, hogy gyilkos kockamedúzák tűntek fel a közeli vizekben, és aki aznap fürdőzni szeretne, nagyon vigyázzon.

Egy fiatal házaspár nem hallotta a rádióban elhangzott figyelmeztetéseket. Csendben üldögéltek a parttól nem messze a Csendes-óceán kék vizében, amely ott úgy félméteres lehetett. Egyszer csak a feleség, aki 34 hetes terhes volt, felsikított. Felugrott, és megpróbálta lecibálni a combjára meg a hasára tapadt karokat. A férj, akit szintén ért néhány csípés, segített a feleségének kiküzdenie magát a partra, majd eszeveszett rohanásba kezdett, hogy segítséget hozzon. Egy-két percen belül vissza is érkezett, de úgy látta, hogy a felesége nem lélegzik, az arca és a végtagjai pedig feketék voltak. Szerencsére haladéktalanul elkezdték az újraélesztést, és a mentő is azonnal ott volt, így sikerült megmenteni a fiatalasszony életét, és a hasában lévő babáét is, aki néhány hétre rá megszületett.

A kockamedúzák minden évben több száz strandolót csípnek meg. Néhányuk a csípést követő egy percen belül meghalt. Nem is csoda, hogy pillanatok alatt kiürül a tengerpart, amikor a nyári fürdőzők meglátnak egy ilyen állatot a vízben! A kockamedúza kötegbe rendeződött, hosszú karjai — melyből a nagyobb példányoknak 40-60 is van — veszélyesek lehetnek.

Lehet ellenük védekezni?

Vannak, akik egyáltalán nem merészkednek a vízbe, amikor megérkeznek a kockamedúzák. Ha azonban valaki a melegebb hónapokban megkockáztatja az úszást, és szeretné elkerülni a medúzával való találkozás fájdalmas élményét, a legjobb az, ha tetőtől talpig búvárruhába öltözik.

Észak-Ausztráliában sok tengerpartot rendszeresen megfigyelés alatt tartanak, és ha kockamedúzákat látnak a vízben, a legtöbbször sikerül őket hálóval megfogni. Ilyenkor a helyi rádióadók ismételten figyelmeztetnek a veszélyre. Ám az óvintézkedések ellenére is veszélyes a vízbe menni, amikor a kockamedúzák mozgolódni kezdenek. A szaporodáshoz a jelek szerint erős dagályáramlású öblöket és tölcsértorkolatokat keresnek maguknak. A kifejlett egyedek a tengerpartokat szeretik.

A kockamedúza csípése a legtöbb esetben szerencsére nem halálos. Sok múlik azon, hogy a medúza hány karjával tapad az ember testéhez, mennyi mérget fecskendez bele, mennyire fejlett az állat, valamint hogy hány éves az áldozat, és milyen az egészségi állapota. Az viszont tény, hogy a „találkozástól” számított egy percen belül leállhat a szívverés, és meghalhat az áldozat, ha nem kap azonnali kezelést. Ennek az az oka, hogy a medúza karjain több sor csalántok található, melyek szigonyhoz hasonló módon kilövellnek, amikor az állat érintkezik egy másik élőlénnyel. A medúza egyébként ezzel a módszerrel jut táplálékhoz, egyebek között garnélához.

A kockamedúzának összesen nyolc szeme van, melyekkel még akkor is képes észrevenni az útjába kerülő akadályokat — mondjuk egy embert vagy egy ragadozót —, ha éppen befelé, az átlátszó testébe néz. Ez nem jelenti azt, hogy amint a kockamedúzák embert látnak, támadásba lendülnek. Ha van idejük, inkább kikerülik az akadályt. A helyváltoztatáshoz szögletes alakú harangjukat használják, mely egy fújtatóhoz hasonlóan először felszívja, majd kipréseli a vizet.

A gond az, hogy az emberek sokszor belegázolnak vagy beleugrálnak a vízbe, így az állatnak nincs ideje kikerülni őket, s amint a karjai hozzáérnek az ember bőréhez, máris hozzátapadnak, és kibocsátják a méreganyagot. Az áldozat ilyenkor erőteljes fájdalmat érez. A mérget sok-sok sejt, úgynevezett csalánsejtek juttatják a testébe, és gyorsan felszívódik, különösen, ha az ember elkezd rohanni, vagy össze-vissza csapkodni. A másik nagy baj az, hogy a medúza karjai ugyan letörnek, de erősen hozzátapadnak az áldozat bőréhez, és ha az megpróbálja lecibálni őket magáról, még több méreg kerül a szervezetébe.

Van ellenszer?

Igen, van, és már sok ember életét sikerült megmenteni a megfelelő ellenszer gyors alkalmazásával. Éveken át azt hitték, hogy vészhelyzet esetén úgy tudják a leghatásosabban lelassítani a méreganyag befecskendeződését, ha denaturált szeszt öntenek az áldozat bőréhez tapadt karokra. Ám tévedtek, mert korszerű kutatások feltárták, hogy a denaturált szesz hatására valójában még több méreg lövell ki.

Most az ecetet tartják a legbiztosabb ellenszernek, mely olcsó is, és könnyen hozzá lehet jutni. Amikor ráöntik a medúza karjaira, az ecet teljesen leállítja a csalánsejtek működését, így nem kerül több méreg a szervezetbe. Ezért ma ott, ahol előfordulhatnak gyilkos medúzák, a legtöbb település képviselői ecettel teli műanyagflakonokat helyeztetnek el a strandokon úgy, hogy mindenki jól láthassa őket, valamint óriási figyelmeztető táblákat állíttatnak fel.

Ausztrália kellemes trópusi vizeiben úszkálva felfrissülhet, sőt szinte új erőre kaphat az ember. Ám amikor megjelennek a kockamedúzák, jó, ha résen vagyunk!

[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]

ÍGY VÉDEKEZHETÜNK A KOCKAMEDÚZA ELLEN

• Csak olyan helyen fürödj, ahol megfigyelés alatt tartják a tengerpartot

• Kockamedúza-veszély idején csak búvárruhában ússz

• Legyen kéznél egy elsősegélydoboz, és ecet

• Ha megcsíp egy medúza, ne próbáld meg letépni magadról a karjait

• Ha az áldozatnak leáll a szíve vagy a légzése, azonnal kezd el az újraélesztést

[Kép a 26. oldalon]

A kockamedúza karjai közelről

[Forrásjelzés]

Courtesy of Surf Life Saving Queensland