Figyeljük a világot
Figyeljük a világot
Félnek az idegenektől
„Az autóval közlekedő nőknek több mint a 80 százaléka inkább a lerobbant kocsijába zárkózva tölti az éjszakát, semmint elfogadja egy idegen segítségét” — számol be a londoni The Independent. A Közvetlen Vonal Mentőcsapat nevű szervezet egyik felmérése, melyet 2000 gépkocsivezető bevonásával végzett, feltárta, hogy a nőknek a 83 százaléka, a férfiaknak pedig a 47 százaléka nem fogadna el segítséget, ha lerobbanna az autója, és a legtöbbjük maga sem állna meg segíteni egy bajba került autósnak. Az emberek, különösen a nők, féltik a testi épségüket; attól tartanak, hogy az autós valójában csak úgy tesz, mintha meg lenne hibásodva a kocsija. Nick Cole szóvivő így nyilatkozott: „Szomorú képet fest korunkról az a tény, hogy sok gépjárművezető inkább egész éjszaka egyedül kuporog a kocsijában, mert nem mer idegenekkel kapcsolatba kerülni.”
Hitetlenek terelgetik a hívőket
A londoni The Times szerint az anglikán egyház nő papjai „általánosságban véve sokkal inkább kételkednek az . . . alapvető keresztény tanításokban, mint férfi kollégáik”. Elvégeztek egy felmérést, melybe majdnem 2000 anglikán papot vontak be. Az eredmény? „Tíz férfi közül nyolc”, míg tíz nő közül csupán hat „hisz abban, hogy Jézus azért halt meg, hogy elvegye a világ bűneit”. Továbbá tíz férfi közül hét hisz Jézus Krisztus feltámadásában, a nőknél viszont tíz közül csak öt. Robbie Low, a felmérést indítványozó szervezet (Cost of Conscience) szóvivője kijelentette: „Egyértelmű, hogy az anglikán egyházon belül két egyház működik: a hívő egyház és a hitetlen egyház, ami botrányos. Nőttön-nő a száma azoknak a felelős pozícióba kerülő embereknek, akik egyre kevésbé hisznek. A hívőket mind több és több hitetlen vezeti, ez a helyzet pedig tűrhetetlen.”
Borúlátók a jólét és az egészség ellenére
Annak ellenére, hogy egy beszámoló szerint 2001 „már a harmadik olyan év volt, melyet gazdasági és társadalmi fellendülés jellemzett”, a kanadaiak semmi jót nem várnak a jövőtől, írja a The Toronto Star. Az ország szociális fejlődéssel foglalkozó tanácsának kutatói megállapították, hogy „a kanadaiak kevésbé érzik magukat biztonságban anyagilag, nagyobb stressznek vannak kitéve a munkahelyükön, csökkent a társadalom nyújtotta szolgáltatásokba vetett bizalmuk és védtelenebbnek érzik magukat a bűnözőkkel szemben”. Az emberek aggodalmait egyebek közt az táplálja, hogy „a fizetésemelések nem tartanak lépést az infláció növekedésével; a kifizetetlen személyi kölcsönök felhalmozódnak . . . ; néhány orvosi kezelésre rengeteget kell várni; emelkednek a gyógyszerárak; egyre többen sérülnek meg közlekedési balesetben; és bár alaptalanul, de attól félnek, hogy egyre több az erőszakos bűncselekmény”. A beszámoló írói kijelentik: „Ha a biztonságra lelkiállapotként gondolunk, bizony rossz irányba haladunk.”
Kevesebb a haláleset
Az Egyesült Államokban „az elmúlt 40 év során sokat javult a sürgősségi ellátás színvonala, így sikerült csökkenteni az elhalálozások számát azok között, akik testi sértés áldozataivá váltak” — jelenti az Associated Press. A kutatások eredményeiből kiderül, hogy az Egyesült Államokban 1960 és 1999 között majdnem 70 százalékkal kevesebben haltak meg súlyos testi sértés következtében, pedig ugyanebben az időszakban az ilyen bűncselekmények száma közel meghatszorozódott. A vizsgálatok során azt is megállapították, hogy míg 1960-ban 5,6 százaléka halt meg azoknak az embereknek, akiket emberölés kísérletével megtámadtak, 1999-ben már csak az 1,7 százalékuk halt bele a sérüléseibe. A hírügynökség jelentése szerint a kutatók az elhalálozások számának csökkenését több olyan fejlesztés eredményének tulajdonítják, melyet az egészségügyben vittek véghez. Például „létrejött a telefonos segélyhívó szolgálat, a sérült állapotának stabilizálása és a sérült kórházba szállítása is gyorsabban folyik, jobb képzést kapnak a mentőorvosok és több kórház, illetve baleseti sebészet működik”. Anthony Harris, az Amherstben lévő Massachusettsi Egyetem professzora rámutatott: „Míg 20 évvel ezelőtt sok ember a hullaházban végezte volna, ma mindössze néhány nap leforgása alatt kikerülnek a kórházból, miután kezelésben részesültek.”
A távirányítók és az üvegházhatású gázok
Ausztráliában a legnagyobb az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy főre jutó aránya, olvasható a The Sydney Morning Herald című újságban. Ez egyebek közt főleg „az ausztrálok távirányító-mániájára” vezethető vissza. Mi közük van a távirányítóknak az üvegházhatású gázok kibocsátásához? Nos, ahhoz, hogy a távirányító működjön, a televíziót, a videót és az egyéb elektronikus készülékeket készenléti üzemmódban kell hagyni, ezért rendszerint nincsenek teljesen kikapcsolva. Emiatt az erőművek minden évben további ötmillió tonna szén-dioxidot bocsátanak a levegőbe. Vagyis annyi áram előállításával, amennyit Ausztráliában az elektromos készülékek készenléti üzemmódban fogyasztanak, ugyanakkora mennyiségű üvegházhatású gáz jön létre, mint amekkorát egymillió gépjármű kipufogógáza szabadít fel. Hogy mennyibe kerül ez az ausztrál fogyasztóknak, arról az újság a következőket írta: „2000-ben a készenléti üzemmódban hagyott készülékek a háztartásokban felhasznált elektromos áram 11,6 százalékát emésztették fel, ami plusz 500 millió dolláros költséget jelent.”
A „titán korszakában” élünk?
A titán egy kemény, nehezen rozsdásodó könnyűfém. A tudósok első ízben 1910-ben állítottak elő tiszta titánt, mely a kémiailag ellenálló tulajdonságai miatt ideális alapanyagként szolgál a repülőgépgyártásban és az egészségügyben. Az emberi testbe beültetve ritkán okoz gyulladást, ezért mesterséges csontok készítésére is alkalmas. A Japán Titán Társaság egyik képviselője így nyilatkozott: „Mivel a titán szinte egyáltalán nem rozsdásodik, a belőle készült tárgyak alig szorulnak karbantartásra, és nem kell egyszeri használat után kidobni a fémet. Környezetvédelmi szempontból a titán lesz a XXI. század legkedveltebb fémje.” A legfőbb hátránya az, hogy tízszer annyiba kerül, mint a rozsdamentes acél. Ám amint a használata egyre elterjedtebbé válik, úgy az ára is várhatóan csökkenni fog. Japán egyik napilapjában, a Daily Yomiuri-ban olvashatjuk, hogy „az évek során először a rézről az acélra tértünk át, majd az acélt az alumínium váltotta fel. Úgy tűnik, a XXI. század a titán korszaka lesz.”
Az együttélés nem készít fel a házasságra
A New York-i Daily News szerint azoknak a házaspároknak, akik már a házasságkötés előtt is együtt éltek, több mint a 40 százaléka válik el még a tizedik házassági évforduló előtt. Az Egyesült Államok Egészségügyi Statisztikai Központja által összegyűjtött adatokból az is kiderül, hogy azoknál a házaspároknál, akik összeköltöznek, mielőtt házasságot kötnének, és még tíz év múlva is együtt vannak, kétszer akkora a valószínűsége, hogy idővel mégis elválnak. „Ha egy pár szeretné összekötni az életét, és helytelennek véli a házasság nélküli együttélést — mondja Matthew Bramlett, a beszámoló vezető szerzője —, nos, kevésbé valószínű, hogy az ilyen emberek váláshoz fognak folyamodni.” Továbbá azok, akik már a házasságkötést megelőzően is együtt élnek, „a jelek szerint sokkal kevésbé hajlandóak elviselni a fájdalmat, mely a kapcsolatban fellépő nehézségek megoldásával jár” — jelenti ki Alice Stephens, házassági tanácsadó.
Másik vallás után néznek
„Metodistának születtem, metodistaként halok meg, mondogatták régen. Ma azonban már más a helyzet” — írja a The Sacramento Bee. Dexter McNamara, Sacramento vallásközi ügyekkel foglalkozó hivatalának igazgatója rámutat, hogy „napjainkban az emberek nem ragaszkodnak a vallásukhoz . . . Örömmel ismernek meg más vallásokat.” A vallás utáni kutatás során a legtöbben azt nézik, hogy milyen a zene, hogyan zajlanak és milyen hosszúak a szertartások, vannak-e fiataloknak szervezett programok, hány tagja van a közösségnek, és milyen messze van a helyszín az otthonuktól. „Rengeteg vallás közül választhat az ember — mondja Allan Carlson, a Howard Családi, Vallási és Szociológiai Központ igazgatója. — 1950-ben a felnőtteknek a 85 százaléka ugyanahhoz a valláshoz tartozott, melyben a szülei voltak”, most viszont „bőven van miből választaniuk”.