Nemsokára véget ér a gyermekek kizsákmányolása!

„AZ Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kimondták, hogy a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot” — jelenti ki a Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény a bevezetőjében. A család fontosságát hangsúlyozva ezzel egészíti ki ezt a gondolatot: „a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog, szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel.” Ám ennek az eszmének a gyakorlatba való átültetésétől igen messze vagyunk.

Nem elég, ha csupán beszélünk arról, hogy jobb világot kell létrehozni a gyermekeknek. Ma mindent átitat az erkölcstelenség, és sokan ezt természetesnek veszik. A mindenütt megfigyelhető romlottságot és kapzsiságot nem lehet törvényekkel megszüntetni. Ráadásul a szülők gyakran nemhogy szeretnék és megvédenék a gyermekeiket, még hozzá is járulnak az engedékeny légkörhöz. Akkor hát milyen reményünk van arra, hogy véget fog érni a gyermekprostitúció?

Bár ez a gonosz rendszer nem képes biztosítani, hogy minden gyermek szerető családban nőjön fel és biztonságos jövője legyen, Teremtőnk hamarosan véget vet a fajtalankodás és a szabad szerelem minden formájának, egyebek  között a gyermekprostitúciónak is. Jehova Isten a világ legnagyobb megdöbbenésére nemsokára, a Királysága által beavatkozik az emberi ügyekbe. A másokat megrontóknak és kizsákmányolóknak nincs menekvés Isten ítélete elől. Csak azok jutnak át Isten új világába, akik szeretik embertársaikat. „Az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Példabeszédek 2:21, 22).

Képzelhetjük, hogy micsoda megkönnyebbülés lesz mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek, hogy eltűnnek a lealjasodott emberek, és megszűnik a megbecstelenítés veszélye. Nem lesz többé kizsákmányolás és erőszak, és az ezt kísérő lelki és fizikai fájdalom sem. A szexuális kizsákmányolás áldozatait nem kísértik majd a múlt emlékei, és nem kell együtt élniük a következményekkel. „A régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ézsaiás 65:17).

Akkor egyetlen gyermeket sem fognak bántalmazni vagy megbecsteleníteni. A boldogság, szeretet és megértés nem csupán eszme lesz. Isten új világának a lakosairól az Ézsaiás 11:9 ezt jelenti ki: „Nem ártanak és nem pusztítnak.”

Mekkora öröm lesz, amikor nem lesz többé nincstelenség, kábítószerezés, boldogtalan családok és erkölcsi romlottság! Béke, igazságosság és biztonság fog uralkodni. „Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” (Ézsaiás 32:18).

 [Kiemelt rész/képek a 9. oldalon]

Gondtalan fiatalkor a szülői törődésnek köszönhetően

● „A szüleim arra ösztönöztek, hogy fordítsam javamra az iskolában töltött éveket, és tanuljak meg egy szakmát. Nem próbálták rám erőltetni az akaratukat, de segítettek megfelelő iskolát választani” (Tais).

● „Amikor a húgommal vásárolni mentünk, anyu eljött velünk. Nemcsak abban segített, hogy miként takaríthatunk meg pénzt, hanem abban is, hogy ne vegyünk meg olyan ruhát, amely feltűnő vagy sokat mutat meg a testünkből” (Bianca).

● „Mielőtt a szüleim elengedtek egy társas összejövetelre, mindig megkérdezték, hogy kik lesznek ott, milyen zenét fogunk hallgatni, mikor kezdődik az összejövetel, és mikor lesz vége. A legtöbb ilyen összejövetelre családként mentünk” (Priscila).

● „Kisgyermekkoromban és kamaszkoromban a szüleim és köztem mindig nagyszerű volt a kommunikáció. Egy osztálytársam felfigyelt erre, és ezt mondta: »Irigyellek, amiért ilyen fesztelenül tudsz mindenről beszélgetni a szüleiddel. Én kellemetlenül érzem magam, amikor az anyukámhoz kell fordulnom. Sokszor, ha valamit meg akarok tudni, inkább másokat kérdezek«” (Samara).

● „Boldog tizenéves voltam. Mindig nevettem, nem voltam bizalmatlan az emberekkel szemben. Jól éreztem magam a barátaimmal, és szerettem velük vicces dolgokról beszélgetni. A szüleim elfogadták, hogy ilyen vagyok, nem próbáltak megváltoztatni. De kedvesen segítettek tudatosítani magamban, hogy körültekintően és illendően kell bánnom a más nembeliekkel” (Tais).

● „Eljött az az idő, amikor mint a legtöbb fiatalt, engem is érdekelni kezdtek a más nembeliek. Apukám előre meghatározta, hogy mikortól udvarolhatnak nekem. Ez nem keserített el, hanem úgy tekintettem, hogy a szüleim törődnek velem, és nem akarják, hogy később bármit is megbánjak” (Bianca).

● „A házasságot jó dolognak tartottam, főleg azért, mert előttem volt a szüleim példája. Ők mindig is meghitt kapcsolatot ápoltak egymással, és nyílt volt köztük a gondolatcsere. Emlékszem, hogy mielőtt randevúra mentem, anya ellátott néhány tanáccsal, hogy miként viselkedjek bizonyos körülmények között, és elmagyarázta, hogy milyen hatással lesz a házasságomra az, amit teszek” (Priscila).

[Kép a 10. oldalon]

Isten új világában egyetlen gyermeket sem fognak bántalmazni