Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kincsek a tengerpartról

Kincsek a tengerpartról

Kincsek a tengerpartról

AZ ÉBREDJETEK! NICARAGUAI ÍRÓJÁTÓL

VOLT már részed abban az élményben, hogy egy elbűvölő tengeri kagyló vagy csiga héjára bukkantál, mely csak úgy csillogott a homokban? Ez már mással is előfordult. Idősek és fiatalok egyaránt kincsnek tartják őket sokféleségük és különleges szépségük miatt.

A világ majdnem minden tengerpartján találhatók kagylóhéjak és csigaházak. Ám ezek nem csupán szép tárgyak, melyeket az ember örömmel vesz kézbe, és csodálattal vizsgálgat. Korábban mindegyik lakásul szolgált — annak a puhatestű állatnak az otthonául, mely egyben építette is. Óvatos becslések szerint ma több mint 50 000 puhatestűfaj létezik!

Azok a kagylóhéjak és csigaházak, melyekről ebben a cikkben szó esik, mind fellelhetők Nicaraguában, a Csendes-óceán partjainál. Sokat magam gyűjtöttem egy három kilométeres partszakaszon: Poneloyán és Las Peñitason. A többit a helyi halászoktól kaptam. Hadd ismertesselek meg néhány ilyen kagylóhéjjal és csigaházzal, valamint a tengeri élőlényekkel, melyek készítették őket.

Nagy méretű csigák

Leginkább a puhatestűek két fő osztálya készít magának héjat: a csigák (Gastropoda) és a kagylók (Bivalvia). A legtöbb csiga fején tapogatók és szemek találhatók. Ezek a puhatestűek csúszó, sikló mozgással haladnak előre testük alkotta lábukon. Ezért nevezik őket Gastropodáknak, azaz haslábúaknak.

Hogyan lélegeznek és esznek a csigák? A tengeri fajok közül sok egy szifón, vagyis egy olyan csőszerű szerven keresztül lélegzik, mely a fejéből nyílik. A szifó segítségével a kopoltyún keresztül vizet tudnak felszivattyúzni. Néhány csigának ormánya is van, mely ugyancsak cső alakú, és a táplálkozásban van szerepe. Ezenkívül számos fajra jellemző a radula, vagy reszelőnyelv. Ez egy kitinlemez, melyen parányi, erős fogacskák ülnek. A csiga ezzel a reszelőnyelvvel aprítja fel a táplálékot. Minden csigának van idegrendszere, keringési rendszere, emésztőrendszere és ivarszervei.

Miből tudjuk megállapítani, hogy amit találtunk, az csigaház vagy kagylóhéj? Ha csigától származik, akkor egyhéjú, vagyis egy darab, általában spirálisan csavart héjból áll. Ilyen például a tüskéscsigák, tengeri hordócsigák, porceláncsigák, kúpcsigák és tornyoscsigák háza. Nézzünk meg közelebbről néhányat ezek közül a kincsek közül.

Szakaszosan növekszik, és lyukat fúr, ha enni akar

A tüskéscsigák háza általában bonyolult tervezésű, a világ bármely részéről származzon is. Én két fajra bukkantam: a gyönyörű, rózsaszín és barna Hexaplex regiusra, és az ugyancsak nagyon szép Muricanthus radixra. Hogyan alakulnak ki a spirális barázdák? Ezeket az állat a lassú héjnövekedés időszakában készíti. A barázdák közötti részeket a gyors növekedés időszakában hozza létre. A Shells​—Treasures of the Sea című könyv a következőket írja: „Olyan rengeteg energia szükséges a héj készítéséhez, hogy sok csiga lelassítja az anyagcseréjét, és egy ideig abbahagy minden tevékenységet, hogy több energiát tudjon szentelni a gyors héjnövekedésnek. Rendszerint befúrja magát az aljzatba, vagy más módon rejtőzik el, hogy ne háborgassák a ragadozók . . . A gyors növekedés szakasza néhány napig, de akár hetekig is eltarthat, attól függ, melyik fajról van szó.”

Maga a tüskéscsiga is félelmetes ragadozó. Kagylógyűjtés közben időnként fel-felmerült bennem, hogy miért van néhány kagylóba pici, szabályos lyukacska fúrva. Amint utóbb kiderült, a tüskéscsiga egyike azon jó néhány puhatestűnek, mely radulájával kis lyukat tud fúrni áldozata héjába. Utána csak be kell dugnia ormányát a lyukon, és máris lakmározhat!

Érdekes újdonság volt számomra, hogy a tüskéscsigára közvetve a Biblia is utal. A Földközi-tengerben igen gazdagon fellelhető két fajból, a sávos bíborcsigából és a tüskés bíborcsigából nyerték azt a költséges bíborfestéket, mellyel a bibliai időkben a szöveteket festették (Eszter 8:15; Lukács 16:19). A tüskéscsiga egyik mirigye sárgás váladékot választ ki, mely levegő és napfény hatására bíborvörös színűvé válik. Mivel a tüskéscsigák mindegyike csupán minimális mennyiségű váladékot termel, a becslések szerint közel 12 000 csigára lenne szükség másfél grammnyi festék készítéséhez. Nem csoda, hogy a tíruszi bíborhoz — ahogyan a festéket nevezték — csak a jómódúak tudtak hozzájutni! *

Csigák a tenger mélyéről

Egy olyan csigaházhoz is sikerült hozzájutnom, mely a tengeri hordócsigák családjába tartozó Malea ringens nevű csiga egyik példányáé volt. Ennek a családnak a tagjait a világ sok részén megtalálni, mivel a lárvái sokszor hetekig, sőt hónapokig lebegnek szabadon a víz felszínén, mielőtt a tengerfenékre süllyednek, ahol aztán kifejlődnek. Az ember szeme akaratlanul is a megkapó, vastag kanyarulatokra vetődik, melyek körbefutnak a héjon, valamint a Malea ringens sajátosságára: az ajak kiszélesedett peremére, melyet oszlopszerű fogacskák recéznek. Úgy gondolják, hogy ez a perem védelmet nyújt a bent lakozó, ízletes csigának az éhes rákokkal szemben.

Gyűjteményemben a tőröscsigák családjába tartozó Melongena corona néhány tetszetős egyede is megtalálható — fiatal és teljesen kifejlett példányok egyaránt. Ezt a fajt tőrszerű képződményekből álló „korona” ékesíti. Gyűjteményem részét képezi egy fiatal kürtcsiga is — egy olyan faj egyik példánya, melynek tagjai 15 centiméter hosszúra is megnőhetnek. Emellett egy Pleuroploca princeps-szel is büszkélkedhetem. Ezt a fajt nem mindennapi narancsszínéért kedvelik. Az effajta nagy, mélyvízi csigákat ritkán vetik partra a hullámok. Azokat a szépséges példányokat, melyek a gyűjteményemben találhatók, halász barátaimtól kaptam, akik hálóikkal vagy homárcsapdáikkal fogták őket. Az állat ehető húsát megtartották, gyönyörű házát pedig jószívűen nekem adták.

Nem olyan nagyok, de szemrevalóak

Azokon a napokon, amikor a tenger visszahúzódik, és a part mentén keskeny sávban csigaházakat és kagylóhéjakat hagy maga mögött, számtalan kisebb méretű, látványos csigaházra bukkanhat az ember anélkül, hogy a vízbe kellene mennie. Sok szemrevaló változat van köztük, így porceláncsigák, kúpcsigák, olívacsigák, fövenycsigák, napcsigák, köldökcsigák és tornyoscsigák. Mivel olyan sok faj van világszerte, néhány gyűjtő kiválaszt egy családot, és csak az ahhoz tartozó házakat gyűjti. Egyedül a kúpcsigák családjához több mint 500 faj tartozik!

A csigaházak egyik legtetszetősebb sajátossága a spirálisan csavart héj. Különösen szép a napcsiga és a fövenycsiga háza. A csigák mértani pontossággal építik házukat, így bár azok egyre nagyobbak lesznek, megőrzik kezdeti formájukat. Az állat úgy hozza létre a spirális alakzatot, hogy háza peremrészére folyton újabb réteget visz fel. A kanyarulatokat egy függőlegesen elhelyezkedő képzeletbeli tengely mentén alakítja ki. A csiga ily módon erős, tartós házat készít magának, mely praktikus és gyönyörű is egyben!

Ehető kagylók, fésűkagylók és más kéthéjúak

Mit mondhatunk a puhatestűek másik csoportjáról, a korábban említett kagylókról? Nicaragua tengerpartjain ezekből is rengeteget látni. A kagylók héja két, sarokpánttal összekötött félből, vagyis teknőből áll. A két teknő pontosan fedi egymást, így a közrezárt állatnak védelmet nyújt. Az ehető kagyló a kéthéjúak egy közismert faja. A kagylóknak nincsen fejük, érzékszerveik viszont vannak, melyeket kemoreceptoroknak neveznek. Segítségükkel az állat képes az ízek és illatok megkülönböztetésére. A kagylók rendszerint úgy táplálkoznak, hogy kiszűrik a tengervízből a szerves anyagokat. Néhányuknak vékony, húsos lábuk is van, mellyel hajtják magukat. A fésűkagyló úszni is tud, mégpedig úgy, hogy erőteljesen összecsapja a teknőit, és a kilövellő vízsugár hátrataszítja az állatot. Ha előrefelé akar haladni, akkor hátul présel ki vizet magából. De honnan tudja, hogy mikor leselkedik rá veszély? Sok-sok apró, ám érzékeny, kék színű szem ül körben a testén két sorban. Ezeknek a szemeknek a segítségével „látja” a közelben elhaladó ragadozó árnyékát.

A kagylóhéjban minden kétséget kizáróan a gyöngyházat értékeli leginkább az ember. A kagylók héja túlnyomórészt kikristályosodott kalcium-karbonátból áll, mely a tengervízben található ásványi sók egyik összetevője. A gyöngy csodálatos fényét azonban a kalcium-karbonátnak egy sajátos fajtája, az aragonit adja. Egyes puhatestűek a héjuk belsejét leheletnyi vékonyságú kristályos aragonittal bélelik ki. Úgy helyezik el a kristályszemcséket, mint ahogyan a tetőcserepeket szokás. Ez a kristályos réteg megtöri, illetve visszaveri a fényt, így jön létre a kagylóhéj igen kedvelt, szivárványos ragyogása. Néhány kagylófaj a héj belsejébe kerülő irritáló anyagokat — például a homokszemcsét — is gyöngyházréteggel vonja be. Amint egyre több réteg kerül a „betolakodóra”, idővel az irritáló homokszemcse csodálatos, értékes gyönggyé válhat.

A puhatestűek sajátossága

Utoljára hagytam a puhatestűeknek azt a sajátosságát, mely sok ember érdeklődését felkelti. A köpenyről van szó, mely minden puhatestűnél megtalálható. Az állatnak ez a felettébb speciális része körülöleli a testét; itt folyik a héjképzés. A Shells​—Treasures of the Sea ezt írja: „A puhatestűek vére oldott állapotban lévő [kalcium-karbonátot] szállít, és a köpenyben található, csőszerű nyílásokon keresztül kiválasztja . . . a növekvő héj széle mentén.” Az állat egy olyan fehérjét is termel, melynek hatására a vízzel érintkező kalcium kikristályosodik.

Ezzel egy időben, amint a héj növekedik, a köpenyben lévő festéksejtek a legkülönfélébb színek hozzáadásával mintákat hoznak létre, és így teszik szépségessé ezeket a kincseket. A puhatestűeket tanulmányozó tudósok — azaz malakológusok — előtt nem egészen világos, hogy mi a szerepük a színeknek és a mintázatnak, ugyanis ez a két elem látszólag nem igazán fontos ahhoz, hogy a kagylók felismerjék egymást. Sőt, van, hogy önmaguk álcázását sem segíti elő. Az viszont biztos, hogy a puhatestűek héjának bámulatosan sokféle színezete, mintázata és formája lebilincselő!

Ha tehát legközelebb homokos tengerparton sétálsz, és lehajolsz egy fényes kagylóhéjért vagy csigaházért, ne feledd, hogy akár egy közönséges kagylóhéjat, akár egy gyönyörű, spirális csigaházat tartasz a kezedben, kincsre bukkantál: egy parányi puhatestű korábbi otthonára.

[Lábjegyzet]

^ 13. bek. További részletek olvashatók az Insight on the Scriptures I. kötetének 661—2. oldalán; Jehova Tanúi kiadványa.

[Oldalidézet a 26. oldalon]

A csigák háza egyetlen darabból áll, míg a kagylók héja két, sarokpánttal összekötött részből

[Kép a 25. oldalon]

MURICANTHUS RADIX

[Kép a 25. oldalon]

HEXAPLEX REGIUS

[Kép a 25. oldalon]

MALEA RINGENS

[Kép a 26. oldalon]

PORCELÁNCSIGA

[Kép a 26. oldalon]

KÚPCSIGA

[Kép a 26. oldalon]

OLÍVACSIGA

[Kép a 26. oldalon]

FÖVENYCSIGA

[Kép a 26. oldalon]

NAPCSIGA

[Kép a 26. oldalon]

TORNYOSCSIGA

[Kép a 26. oldalon]

KÖLDÖKCSIGA

[Kép a 26. oldalon]

PLEUROPLOCA PRINCEPS

[Kép a 26. oldalon]

MELONGENA CORONA

[Kép a 26. oldalon]

KÜRTCSIGA

[Kép a 26. oldalon]

GYÖNGYKAGYLÓ

[Kép a 27. oldalon]

VÉNUSZ-KAGYLÓ

[Kép a 27. oldalon]

FÉSŰKAGYLÓ