Olvasóink írják
Olvasóink írják
Anyaság Köszönöm az „Anyák — A mindennapok hősei” (2002. április 8.) című cikksorozatot. Manapság sokan úgy gondolják, hogy azoknak az anyáknak, akik otthon maradnak a gyermekeikkel, nincs annyi teendőjük, mint a dolgozó anyáknak. A cikkeitek tudatosítják az olvasókban, hogy minden anya dolgozó anya!
T. M., Egyesült Államok
A 2. oldalon lévő rajz mindjárt megragadta a figyelmemet, és azonnal el akartam olvasni a cikkeket. Én két kisgyermek édesanyja vagyok, ezért elmondhatom, hogy a cikkek valósághűen írják le az anyák mindennapos teendőit.
C. L., Németország
Tizenkét éves lány vagyok, és amikor megkaptam a folyóiratot, mindjárt el is olvastam. Most értettem meg igazán, hogy mit tesz anyu apuért és értem. Azóta jobban értékelem anyut, és többet segítek neki!
A. L., Egyesült Államok
Egészen addig, amíg két éve meg nem született a kisfiam, teljes idejű evangéliumhirdető voltam részidős állással. Hiányzott ez az életmód, ezért úgy éreztem, hogy nem vagyok méltó az anyaságra. Arra volt szükségem, hogy megnyugtassanak, és ezek a cikkek pontosan ezt tették.
S. T., Olaszország
Azzal a tanáccsal, hogy pihenésre is szakítsunk időt, olyan dologra hívjátok fel a figyelmet, melyen mostanában kezdtem gondolkodni. Már a cikkek olvasása előtt is szenteltem időt a pihenésnek, de mindig lelkiismeret-furdalásom volt miatta. Köszönöm, hogy segítettetek megértenem, hogy ha az ember nem viszi túlzásba a pihenést, akkor nem kell bűntudatot éreznie.
C. C., Egyesült Államok
Néhány anya úgy érzi, hogy nem becsülik meg eléggé a kemény munkáját. Ezek a cikkek megadják nekik a jól megérdemelt elismerést. Négygyermekes anyaként tudom, milyen nehéz egyensúlyt teremteni az otthoni teendők és a munkahely között. Vigasztaló volt, hogy Jehova Salamonon keresztül beszélt a keményen dolgozó anyákról. Arra buzdít, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek, hogy helyt tudjak állni.
E. S., Németország
Van egy hároméves kislányom, és sokszor nagyon bánt, hogy mindig fáradt vagyok. A cikkekből megtudtam, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így érez, és néhány nagyon jó tanácsot is kaptam, hogy miként javíthatok a helyzetemen.
K. J., Egyesült Államok
A folyóirat címlapján egy anyát látni kisgyermekkel a karján. Úgy látom, hogy a kicsi egy virslit eszik. A feleségemmel éppen most fejeztünk be egy tanfolyamot, amelyen megtanultuk, hogyan kell egy gyermeket újraéleszteni. Az oktató azt mondta, hogy a legtöbbször virsli okoz fuldoklást a gyermekeknél. Nagyon erőteljesen figyelmeztetett, hogy kisgyermekeknek ne adjunk virslit.
G. E., Egyesült Államok
Az „Ébredjetek!” válasza: Egyetértünk azzal, hogy a virsli a kisgyermekek torkán akadhat, és fuldoklást idézhet elő. A címlapon, az anya karjaiban lévő gyermek valójában egy sárgarépát rágcsál.
Az állatok „beszéde” Nagyon szépen köszönöm az „Állatok »beszéde« a vadonban” (2002. április 8.) című cikket. Jót nevettem azon, hogy milyen bizarr módon zavarja össze a gnú az ellenséget. Amikor viszont Joyce Poole szavait olvastam, aki megfigyelte, hogy miként gyászolja egy elefánt a halva született kicsinyét, eleredtek a könnyeim. Az ilyen könnyed és élvezetes cikkek gondolkodásra serkentik az embert, és azt tudatosítják benne, hogy az állatok „beszéde” „dicsőséget szerez Jehova Istennek, aki megalkotta” azt. Még több ilyen cikket írjatok!
A. G., Lengyelország