Olvasóink írják

Az esküvő napja Nagyra értékeltem „Az esküvő napja — Legyen örömteli a kezdet!” (2002. február 8.) című cikksorozatot. Mivel fiatal vagyok, próbálom magam felkészíteni erre a fontos lépésre. Sok fiatal párnak nagy stresszel járnak az esküvő előtti előkészületek, de a cikkek megmutatták, hogyan lehet ezt elkerülni, és hogyan maradhat boldog a házassági kötelék. Kérlek, mindig figyeljetek oda azokra, akik igyekszenek átültetni a gyakorlatba mindazt, amit Jehova megkövetel a szolgáitól.

F. C., Olaszország

Mindig elcsodálkozom, hogy Jehova pont akkor ad útmutatást, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Ez alól az Ébredjetek! 2002. február 8-i száma sem kivétel. A vőlegényemmel több hónapja tervezgetjük az esküvőnket, és már kezdtünk feszültté válni. Az első cikkek arra emlékeztettek minket, hogy a tervezgetésnek ezek a hónapjai igazán csodálatosak, és az aggodalmaskodás csak szívfájdalomhoz vezet.

H. M., Ausztrália

A cikksorozat a 10. oldalon burkoltan arra céloz, hogy elfogadható, hogyha egy férj elhagyja a családját, ha úgy gondolja, hogy nyomós oka van a különélést választani. A feleségem és én nem találtunk semmit a Bibliában, ami alátámasztaná ezt. Sőt, szerintünk a Szentírás épp az ellenkezőjéről beszél, vagyis egy feleség elhagyhatja a férjét, de egy férjnek együtt kell maradnia a feleségével. Az 1Mózes 2:24 kijelenti, hogy a férfinak ’ragaszkodnia’ kell feleségéhez, és az 1Korintus 7:11 szerint még ha a feleség elmenne is, „a férj ne hagyja el a feleségét”.

K. L., Ausztrália

Az „Ébredjetek!” válasza: Az 1Mózes 2:24-et a szövegkörnyezetével együtt kell megvizsgálni. Az ott említett, Istentől származó parancs nem a lehetséges különválásokra adott útmutatást. Pál korintusiaknak küldött egyik levele világosan rámutat, hogy Jehova fontosnak tartja a házasságot, és a házaspárnak mindent meg kell tennie, hogy megmentse a házasságát. Nyilvánvaló azonban, hogy Pálnak nem állt szándékában két irányadó mértékről gondoskodni: egyről a feleségnek, egyről pedig a férjnek. A 10. és 11. vers arra ösztönzi mind a férjet, mind pedig a feleséget, hogy ha csak lehetséges, maradjanak együtt. Ésszerű tehát, hogy ami vonatkozik a feleségre, az vonatkozik a férjre is.

Kea A „Kea — A hegyek bohóca” (2002. február 8.) című cikk annyira vicces volt, hogy az olvasásakor többször is felnevettem. Jehova valóban boldog Isten! Csak egy szerető Teremtő tud életre hívni olyasvalamit, ami ennyire gyönyörűségére van az embereknek. Nagyon várom azt a napot, amikor én is szemügyre vehetem a keát, ezt a vicces madarat. Nemcsak ezt a cikket szeretném megköszönni, hanem az általatok írt sok-sok más, érdekes, hiterősítő cikket is.

R. R., Németország

Nem sokkal azután kaptam meg az Ébredjetek! 2002. február 8-i számát, hogy a férjem elhagyott. Amikor rápillantottam a címlapra, melyen egy esküvői fénykép volt, elszorult a torkom. Arra gondoltam, hogy a férjem és én miért nem lehetünk olyan boldogok, mint a címlapon lévő pár. Még ugyanebben a folyóiratban volt azonban egy cikk a keáról, azt is elolvastam, és fel-felkacarásztam közben. Álmomban sem gondoltam volna, hogy van egy ilyen agyafúrt madár. Úgy éreztem, mintha az olvasottak kicseréltek volna. Olyan volt, mintha Jehova buzdított volna: „Élvezd az életet!” Köszönöm szépen a cikket.

J. M., Japán